Honnan jönnek és merre tartanak a nálunk költő fecskék?

Kép
    Július közepén a Bodzás udvarán már egészen más a fecskék hangja. A fiókák kirepültek, a vezetékeken egyre nagyobb csapatok gyülekeznek, mintha fontos tanácskozást tartanának. Pedig valójában az őszre készülnek. De az is lehet, hogy lesz még egy fészekalja, hisz a meleg, jó idő erre ösztönözheti őket. A nálunk költő füsti fecskék és molnárfecskék hamarosan hosszú utazás előtt állnak. Augusztus végétől szeptemberig útnak indulnak, és több ezer kilométert repülnek Afrika déli vidékei felé, ahol a telet töltik. Tavasszal aztán – elképesztő pontossággal – sokan ugyanahhoz a házhoz, ugyanahhoz az ereszhez térnek vissza, ahol előző évben is fészkeltek. A Bodzás és a mi házunk táján jelenleg is legalább 20 fecskefészekben cseperednek a fiókák. Nem véletlen, hogy a magyar néphagyomány különleges szeretettel tekint a fecskékre és a gólyákra. Bár nem "magyar madarak", mégis szinte hozzánk tartoznak. Évszázadokon át velünk éltek, a portákon nevelték fiókáikat, érkezésük a tavaszt, t...

Kiskutya született...

Nálunk ugyan nem először, és bizonyára nem is utoljára. A bejegyzést azoknak szánom, akik kacérkodnak a gondolattal, hogy kiskutyát fogadjanak be otthonukba.
Ha számolunk vele, akkor nem meglepetés. Nálunk Bogi esetében sem volt az, hisz szemtanúi voltunk 2 hónapja a tüzelésének és a birtokunkon megjelenő kutyusnak , akit  csak "Gaz csábítónak" neveztünk. Morzsi - akkor még élt , de már nagyon öreg volt - nem vett tudomást a betolakodóról és hagyta "érvényesülni".
Ennek a románcnak gyümölcse a mostani kiskutyánk:

Persze, a szőre-bundája pulira hajaz, de a farokállása és a némileg hosszabbnak tűnő lábformája a Gaz csábítóra utal. Mindenképpen el kell telnie némi időnek, míg a formáját kiforrja.
Imádnivaló, tüneményes. Hangját hallatja, ha kell, ha nem. Már kinyilvánítja örömét, ha reggel meglát az ajtóban. Hívásomra még játékosan igennel és nemmel is válaszol, nem döntötte el, hogy ez jó -e neki. Bogi már nemigen akarja szoptatni, sokszor elfordul tőle, ha a lába közé merészkedik. Viszont esténként óriási játékkedv vesz erőt mindkettőjükön, hatalmas örömködés, futkározás, vakkantás veszi kezdetét, ilyenkor látom csak igazán, hogy Bogi milyen csodás anya, mennyire tudja a dolgát, és hogy milyen okosan teszi azt.
A kiskutya - akinek még nem találtunk nevet - már ismerkedik az udvarban található ingerekkel, illatok, csontok formájában, és már átvittem őkelmét a tyúkudvarba is, ott azonban tisztesen háttérbe vonult az ismeretlen szárnyasok elől, és egy műanyag lepel védelme alól szemlélte az idegeneket. Néha sírósra görbült a hangja, így visszavittem az anyja védelmébe.
Sok szívmelengető percet okoz suta-aranyos mozgásával, a felfedezéseivel, s ha felüdülésre vágyunk a napi teendők közt, akkor rövid időt áldozunk a szemlélésére, a közös örömökre.

Megjegyzések

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Füstölt nyúlcomb

A zölddióról, befőzésről - terményeimről

Egy gyerekkori kedvenc: "tejbe bümbülü"