Egy csepp falusi élet

Szeretném átélni az áhítatot. Zilahy Ágnestől úgy tudom, a gazdaasszonynak ilyentájt a sütemény készítéstől fájt a feje, ez volt az ünnepi készülődés veleje, itt volt a legtöbb tennivaló - konyhai szinten, s bár a napok előrehaladtával a a dolgok sokszorozódtak, azért az asszony mércéje mégis a sütemények derékhada volt. Nos, ezt a családunkban az évtizedek alatt magam is így vettem észre, sütöttek  az anyáink, mamáink, hétszámra. (Legyen kínálónak az épp valamiért betérőnek,  küldjünk a szomszéd rászorulónak, óvodának, iskolának rendezvényre, gyereknek suliba, szóval a süti kell.) Aztán persze jött az egészséges életmód, a kevesebb cukrot, kevesebb lisztet trend, ami a mai nap már ott tart, hogy zéró, satu...semmi...mert véged van...meghalsz...2-es típusú cukorbaj, stb. És a tánti reszket...vagy mégsem(?), itt a karácsony, sütni kell. A trend még tartja magát, de már ott van mögötte a ...mi is? Tegyük- ne tegyük, csináljuk-e, kell-e ez még? Én azt látom, ha kínálom a mézes...

Nincs reprezentatív felmérésem halfogyasztásunkról, pláne nincs a halbelsőségről. Eddig magam is úgy gondolkodtam egy hal felbontásakor, hogy ami kijön belőle, azt mennyire fogják imádni a cicák, és ez nem csak gondolat, hanem valós tapasztalat is volt. Sziszegve-sisteregve, egymáson átgázolva szokták szó szerint felfalni a halbelsőséget, közelharcot vívva a legfinomabb koncokért. Szóval ők egész biztosan tudják, hogy ez jó nekik, és ezért még küzdelmet is vállalnak a többi miákolóval. Az embernek úgy vélem már szüksége van arra, hogy tudományos magyarázatokat kapjon arról, hogy miért érdemes neki elfogyasztani például a halmájat. Ha nincs erről alaposan meggyőzve, akkor eszébe sincs ezt a finomságot megenni - hozzáteszem, ma már. Nos, a mai napig én is így voltam ezzel. Tegnap épp pisztráng beszerző körúton voltunk az ünnepek közeledtére tekintettel, így megindult a nyálelválasztásom egy kis füstölt pisztrángra, ami nem elérhetetlen vágyálom, hisz a füstölőnk és a füstöt képező anya...