2018. december 20., csütörtök

Karácsony előtti minden-napok

Szeretném átélni az áhítatot. Zilahy Ágnestől úgy tudom, a gazdaasszonynak ilyentájt a sütemény készítéstől fájt a feje, ez volt az ünnepi készülődés veleje, itt volt a legtöbb tennivaló - konyhai szinten, s bár a napok előrehaladtával a a dolgok sokszorozódtak, azért az asszony mércéje mégis a sütemények derékhada volt. Nos, ezt a családunkban az évtizedek alatt magam is így vettem észre, sütöttek  az anyáink, mamáink, hétszámra. (Legyen kínálónak az épp valamiért betérőnek,  küldjünk a szomszéd rászorulónak, óvodának, iskolának rendezvényre, gyereknek suliba, szóval a süti kell.)
Aztán persze jött az egészséges életmód, a kevesebb cukrot, kevesebb lisztet trend, ami a mai nap már ott tart, hogy zéró, satu...semmi...mert véged van...meghalsz...2-es típusú cukorbaj, stb.
És a tánti reszket...vagy mégsem(?), itt a karácsony, sütni kell. A trend még tartja magát, de már ott van mögötte a ...mi is? Tegyük- ne tegyük, csináljuk-e, kell-e ez még?
Én azt látom, ha kínálom a mézest, mindenki elveszi, az étlapon hiányolja, ha nincs desszert, nem baj, ha nem dizájnos, trendi, de süti az kell! Punktum!
Van már módszer glutén és laktózmentes sütikre is - így ünnepek táján, ha már ez a kérdés felmerül.
Szerencsére a Bodzás Vendégház repertoárját lehet alakítani ez irányba is, mert a nyáron eltett gyümölcsökből kalóriamentesen is előállítunk nassolni valókat, ha a szükség úgy kívánja.
Nos, most épp a hagyományos mézes hűl...a napokban egyszerű dekorációt kapnak a sütik, amik egyrészt ajándékkísérők lesznek, de asztali kínálóként is szerepet kapnak.
A többi kép nappali fotó házunk tájáról karácsony előttről: ilyen a vidék 2018 télvíz idején, Karácsony előtt:













2018. december 8., szombat

Halmájkrém

Nincs reprezentatív felmérésem halfogyasztásunkról, pláne nincs a halbelsőségről. Eddig magam is úgy gondolkodtam egy hal felbontásakor, hogy ami kijön belőle, azt mennyire fogják imádni a cicák, és ez nem csak gondolat, hanem valós tapasztalat is volt. Sziszegve-sisteregve, egymáson átgázolva szokták szó szerint felfalni a halbelsőséget, közelharcot vívva a legfinomabb koncokért. Szóval ők egész biztosan tudják, hogy ez jó nekik, és ezért még küzdelmet is vállalnak a többi miákolóval.
Az embernek úgy vélem már szüksége van arra, hogy tudományos magyarázatokat kapjon arról, hogy miért érdemes neki elfogyasztani például a halmájat. Ha nincs erről alaposan meggyőzve, akkor eszébe sincs ezt a finomságot megenni - hozzáteszem, ma már.
Nos, a mai napig én is így voltam ezzel. Tegnap épp pisztráng beszerző körúton voltunk az ünnepek közeledtére tekintettel, így megindult a nyálelválasztásom egy kis füstölt pisztrángra, ami nem elérhetetlen vágyálom, hisz a füstölőnk és a füstöt képező anyagunk (gyümölcsfaforgács) rendelkezésre áll, "mindössze" a halat kellett beszereznünk hozzá, ami Sárosfőn adva van ilyentájt.
Nosza összeszedtük halszerető barátainkat egy kis téli autós túrára, így a füstölni való is beszerzésre került íziben!
Így fordulhatott elő, hogy a kb. 20 db pisztráng kibelezésekor a májat most félretéve magunknak, összejött egy maréknyi mennyiség ahhoz, hogy egy kevéske krémet előállítsak belőle.
Amire szükségem volt még ehhez:

- aprított hagyma
- olaj
- fokhagyma (1 gerezd ehhez a mennyiséghez)
- csipet bors, só
- citromlé

A krém nagyon egyszerűen állt elő: az olajon megfonnyasztottam a hagymát, fokhagymát, hozzákevertem a halmájat, pár percig együtt dinszteltem őket, alaposan átforgatva, hogy mindenütt átsüljön. Legvégül sóztam-borsoztam, és a tűzről levéve, lehűtött állapotban krémessé tettem a botmixerrel. Pár csepp citromlét kevertem hozzá, és már kentem is a kenyérkére.
A halmájnak nem volt halíze, ha valakit ez tartana távol az elkészítésétől. Az hogy mennyi omega ezt meg azt tartalmaz és az mennyire fontos a szervezetünknek mindenki gyűjtse ki a netről, ha erre van szüksége.
Én azt javaslom, hogy bátran álljunk neki eddig ismeretlen ízek előállításának is, meglepődhetünk derekasan, hogy eddig mennyi finomságot hagytunk ki az étrendünkből.

Galamb történet

Gyönyörű szárnyasaimra még ez ideig kevés figyelem irányult, őszintén szólva remélni se nagyon mertem, hogy a hozzánk költöztetett állományo...