2018. november 27., kedd

Búcsú a kerttől

Legalább is az idei évre biztosan. Az elmúlt napokban szétszedtem a veteményest körülölelő dróthálókat, összegyűjtöttem a kitámasztó karókat felszedtem minden zöldséget - a karalábén és a sóskán kívül - ami még nyúleledelként hasznosítható volt. A várható fagyra tekintettel leeresztettem az öntözővizet, összegereblyéztem az avart.

Mivel az epret a legutolsó fűkaszáláskor sikerült az emberünknek kikarosoznia, a maradék friss hajtásokat felszedtem és balkonládába átültettem, hátha megússzák a telet valahogy, és tavasszal újrapróbálkozhatunk.
Málnát, ribizlit, jostát megmetszettem, a málnából tőosztással ültettem új növénykéket is.



Nos, az idén mindenesetre megfogalmazódott, hogy jövőre talán nem lesz veteményes, annyira kevés idő jutott rá. Márpedig a kertnél az idő fontos kérdés, számtalan dolgot - rovarirtás, átpalántázás, gazolás, kapálás -csak pontosan akkor és jól kell elvégezni, hogy a termés örömünkre szolgáljon és ne csak a deficitet termeljük. Elképzelhető, hogy jövőre a bogyósokat fogjuk fejleszteni, és ültetünk néhány gyümölcsfát még a meggyek mellé.
Mindenesetre érdekes módon, néhány zöldségem nem bánta a szorgos kezek hiányát: a sárgarépa és a cékla soha nem látott méretűre nőttek - na jó, a céklát még időben átpalántáztuk új ágyásokba, így kétökölnyi darabokat húzkodtam fel a földből. A tavaly téli alapos betrágyázás azért meghozta a gyümölcsét.
Itt például egy utolsó a paprikák közül:

Nehézség a kertművelésünkben, hogy a telek laza talajú, még mindig sok benne a kiálló gyökér, s méreténél fogva nagyobb géppel nehezen megközelíthető. A telek egyik oldalán egy sűrű nyáras, a másikon pedig háromméteres "szakadék" a Bittvához...A kézzel csákányozáshoz segéderőt pedig nemigen találni.

Mondjuk málnát még az elmúlt héten is csipegettem a bokraimról, már ugyan savanyúak voltak a szemek, mégis oly jó volt "begyűjteni" őket.

Végül is nem volt hiábavaló az idei kertészkedés sem: a kompótok, lekvárok sorakoznak a kamrapolcon, a fagyasztóban pedig még lesz sóska, spenót, zöldbab és szárazbab is a téli elemózsiákhoz. Mostanában kezd elfogyni a kerti vöröshagymám, van még pár levesre - és vadasra való sárgarépám, s a cékla talán egész télen kitart.
A karalábé maradékát még bent hagytam a földben, a leveleiből még egy darabig etetem a nyuszikat.

 

És nézzétek, az egész Édenkertem egy csodás  tyúkhúr-erdő, fantasztikus téli vitaminnal ellátva a madársereget! Mi is ehetnénk belőle, nem is értem, miért nem vonult még be a konyhámba a tyúkhúr-saláta?





2018. november 14., szerda

A fény tápértéke

Hetek óta tart a csodás őszi időjárás, a délutánra 20 fok fölé emelkedő hőmérséklet szinte nyárias, s bár a korai sötétedés elég erős lehűlést is hoz, azért ez igen-igen jót tud tenni a kedélyünknek.
A poszt apropója egy nemrég olvasott cikk a Peak oldaláról, ami a fényt, mint tápanyagot boncolgatja - na jó, ne hegyezzük ám ki a témát a fényevésre, meg egyéb - szerintem - ökörségre.
Azt írja, a biológiánk a Nap, a Hold és az évszakok ciklusai szerint alakult ki, ezért mindannyiunkban ketyeg egy belső óra, amely a fizikai, mentális életünkre, viselkedésünkre hatással van. A növényeket, az állatokat és a Föld élő szervezeteit elsősorban ezek a fényviszonyok irányítják.
Ennek egyik igen pozitív jele, hogy napsütötte nyári, tavaszi napokon az emberek sokkal optimistábbak, jobban érzik magukat, egymással segítőkészebbek, míg a sötét, komor napok szezonális érzelmi zavarokat okoznak szinte mindenkinél.
Az otthoni elektromos világítás nem tudja kiváltani a természetes, napfény okozta jó közérzetet. Régen az emberek a tüzet használták fényforrásként, a meleg sárga, piros fénynek ez természetes formája. A világ és benne az ember tevékenysége azonban nagyot fordult, feltaláltuk az elektromosságot, és ezzel meghosszabbítottuk a "nappalokat", azonban ki tudja, hogy többek között ezzel is nem járultunk-e hozzá az emberek egyre több mentális problémájához?
Mindenesetre, aki a hosszú őszi-téli estéken inkább a kályha vagy a kandalló tüzének (és melegének) fényénél akarja meghosszabbítani a nappalokat, kis öreg vendégházunkban megteheti.
Gyertek a Bakonyba, sétáljatok, túrázzatok egy jót, akár négylábú kedvenceitekkel is, s utána hallgassátok a fahasábok ropogását a kandallóban. A jó közérzet biztosítva lesz:))
Komorkodni ráérünk majd akkor, ha végérvényesen megérkezik a tél.

2018. november 11., vasárnap

Őszi lovasélet

Ebben a gyönyörű aranyló novemberben "hadra" van fogva Füge és Maláta is. Az időjárás nagyon is csábít a lóháton erdőjárásra, poroszkálásra-vágtára a bakonyi dombokon, sárgálló erdőkben.
S addig, amíg a lovak jó kezekben vannak, mi a szabadidőnkben új munkálatokba fogtunk a vendégház körül, de erről majd kicsit később írok bővebben.


Zsuzsanna-napi képcsokor

Új nyomkodós telefont vettem, s mivel kicsi a fotós memóriája, megtartottam a régit is fényképezőnek - addig is, amíg kerül egy kezdő-profi ...