Egy csepp falusi élet

Legalább is az idei évre biztosan. Az elmúlt napokban szétszedtem a veteményest körülölelő dróthálókat, összegyűjtöttem a kitámasztó karókat felszedtem minden zöldséget - a karalábén és a sóskán kívül - ami még nyúleledelként hasznosítható volt. A várható fagyra tekintettel leeresztettem az öntözővizet, összegereblyéztem az avart.

Mivel az epret a legutolsó fűkaszáláskor sikerült az emberünknek kikarosoznia, a maradék friss hajtásokat felszedtem és balkonládába átültettem, hátha megússzák a telet valahogy, és tavasszal újrapróbálkozhatunk.
Málnát, ribizlit, jostát megmetszettem, a málnából tőosztással ültettem új növénykéket is.



Nos, az idén mindenesetre megfogalmazódott, hogy jövőre talán nem lesz veteményes, annyira kevés idő jutott rá. Márpedig a kertnél az idő fontos kérdés, számtalan dolgot - rovarirtás, átpalántázás, gazolás, kapálás -csak pontosan akkor és jól kell elvégezni, hogy a termés örömünkre szolgáljon és ne csak a deficitet termeljük. Elképzelhető, hogy jövőre a bogyós…

Hetek óta tart a csodás őszi időjárás, a délutánra 20 fok fölé emelkedő hőmérséklet szinte nyárias, s bár a korai sötétedés elég erős lehűlést is hoz, azért ez igen-igen jót tud tenni a kedélyünknek.
A poszt apropója egy nemrég olvasott cikk a Peak oldaláról, ami a fényt, mint tápanyagot boncolgatja - na jó, ne hegyezzük ám ki a témát a fényevésre, meg egyéb - szerintem - ökörségre.
Azt írja, a biológiánk a Nap, a Hold és az évszakok ciklusai szerint alakult ki, ezért mindannyiunkban ketyeg egy belső óra, amely a fizikai, mentális életünkre, viselkedésünkre hatással van. A növényeket, az állatokat és a Föld élő szervezeteit elsősorban ezek a fényviszonyok irányítják.
Ennek egyik igen pozitív jele, hogy napsütötte nyári, tavaszi napokon az emberek sokkal optimistábbak, jobban érzik magukat, egymással segítőkészebbek, míg a sötét, komor napok szezonális érzelmi zavarokat okoznak szinte mindenkinél.
Az otthoni elektromos világítás nem tudja kiváltani a természetes, napfény okozta jó közé…

Ebben a gyönyörű aranyló novemberben "hadra" van fogva Füge és Maláta is. Az időjárás nagyon is csábít a lóháton erdőjárásra, poroszkálásra-vágtára a bakonyi dombokon, sárgálló erdőkben.
S addig, amíg a lovak jó kezekben vannak, mi a szabadidőnkben új munkálatokba fogtunk a vendégház körül, de erről majd kicsit később írok bővebben.