Nem búcsú, csak költözés

Kép
  Több mint tíz év. Több száz történet. Ez a blog sokkal több lett számomra, mint receptek, kerti képek vagy falusi pillanatok gyűjteménye. Itt nőtt fel velünk néhány kutya és macska, lovak, tyúkok, nyulak. Itt virágzott a bodza, érett a paradicsom, ropogott a sparhelt tüze, és itt mesélhettem el mindazt, amit a Bakony, Ganna és a falusi élet nap mint nap adott nekünk. Köszönöm, hogy ennyi éven át velem tartottatok. Most azonban elérkezett az idő egy kis változásra. Az Egy csepp falusi élet nem tűnik el – csak új otthonba költözik. A jövőben a történetek, receptek, gyógynövényes írások, kirándulóötletek és a Bodzás Vendégház mindennapjai már a megújult honlapunkon folytatódnak. A régi bejegyzések itt még egy ideig megmaradnak emléknek. Hiszen ezek együtt mesélik el az elmúlt évek történetét. De új fejezetet már az új oldalon írunk. Ha szeretnétek továbbra is velünk barangolni a Bakony ösvényein, benézni a kertbe, kipróbálni egy-egy receptet, vagy csak megállni néhány percre a roha...

A fény tápértéke

Hetek óta tart a csodás őszi időjárás, a délutánra 20 fok fölé emelkedő hőmérséklet szinte nyárias, s bár a korai sötétedés elég erős lehűlést is hoz, azért ez igen-igen jót tud tenni a kedélyünknek.
A poszt apropója egy nemrég olvasott cikk a Peak oldaláról, ami a fényt, mint tápanyagot boncolgatja - na jó, ne hegyezzük ám ki a témát a fényevésre, meg egyéb - szerintem - ökörségre.
Azt írja, a biológiánk a Nap, a Hold és az évszakok ciklusai szerint alakult ki, ezért mindannyiunkban ketyeg egy belső óra, amely a fizikai, mentális életünkre, viselkedésünkre hatással van. A növényeket, az állatokat és a Föld élő szervezeteit elsősorban ezek a fényviszonyok irányítják.
Ennek egyik igen pozitív jele, hogy napsütötte nyári, tavaszi napokon az emberek sokkal optimistábbak, jobban érzik magukat, egymással segítőkészebbek, míg a sötét, komor napok szezonális érzelmi zavarokat okoznak szinte mindenkinél.
Az otthoni elektromos világítás nem tudja kiváltani a természetes, napfény okozta jó közérzetet. Régen az emberek a tüzet használták fényforrásként, a meleg sárga, piros fénynek ez természetes formája. A világ és benne az ember tevékenysége azonban nagyot fordult, feltaláltuk az elektromosságot, és ezzel meghosszabbítottuk a "nappalokat", azonban ki tudja, hogy többek között ezzel is nem járultunk-e hozzá az emberek egyre több mentális problémájához?
Mindenesetre, aki a hosszú őszi-téli estéken inkább a kályha vagy a kandalló tüzének (és melegének) fényénél akarja meghosszabbítani a nappalokat, kis öreg vendégházunkban megteheti.
Gyertek a Bakonyba, sétáljatok, túrázzatok egy jót, akár négylábú kedvenceitekkel is, s utána hallgassátok a fahasábok ropogását a kandallóban. A jó közérzet biztosítva lesz:))
Komorkodni ráérünk majd akkor, ha végérvényesen megérkezik a tél.

Megjegyzések

  1. Most már közeledik a tél. Kellemesek az üde színek és fények a fotón ebben a szürkeségben és hidegben :)

    VálaszTörlés

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

A zölddióról, befőzésről - terményeimről

Füstölt nyúlcomb

Egy gyerekkori kedvenc: "tejbe bümbülü"