Búcsú a kerttől
Legalább is az idei évre biztosan. Az elmúlt napokban szétszedtem a veteményest körülölelő dróthálókat, összegyűjtöttem a kitámasztó karókat felszedtem minden zöldséget - a karalábén és a sóskán kívül - ami még nyúleledelként hasznosítható volt. A várható fagyra tekintettel leeresztettem az öntözővizet, összegereblyéztem az avart.
Mivel az epret a legutolsó fűkaszáláskor sikerült az emberünknek kikarosoznia, a maradék friss hajtásokat felszedtem és balkonládába átültettem, hátha megússzák a telet valahogy, és tavasszal újrapróbálkozhatunk.
Málnát, ribizlit, jostát megmetszettem, a málnából tőosztással ültettem új növénykéket is.
Nos, az idén mindenesetre megfogalmazódott, hogy jövőre talán nem lesz veteményes, annyira kevés idő jutott rá. Márpedig a kertnél az idő fontos kérdés, számtalan dolgot - rovarirtás, átpalántázás, gazolás, kapálás -csak pontosan akkor és jól kell elvégezni, hogy a termés örömünkre szolgáljon és ne csak a deficitet termeljük. Elképzelhető, hogy jövőre a bogyósokat fogjuk fejleszteni, és ültetünk néhány gyümölcsfát még a meggyek mellé.
Mindenesetre érdekes módon, néhány zöldségem nem bánta a szorgos kezek hiányát: a sárgarépa és a cékla soha nem látott méretűre nőttek - na jó, a céklát még időben átpalántáztuk új ágyásokba, így kétökölnyi darabokat húzkodtam fel a földből. A tavaly téli alapos betrágyázás azért meghozta a gyümölcsét.
Itt például egy utolsó a paprikák közül:
Nehézség a kertművelésünkben, hogy a telek laza talajú, még mindig sok benne a kiálló gyökér, s méreténél fogva nagyobb géppel nehezen megközelíthető. A telek egyik oldalán egy sűrű nyáras, a másikon pedig háromméteres "szakadék" a Bittvához...A kézzel csákányozáshoz segéderőt pedig nemigen találni.
Mondjuk málnát még az elmúlt héten is csipegettem a bokraimról, már ugyan savanyúak voltak a szemek, mégis oly jó volt "begyűjteni" őket.
Végül is nem volt hiábavaló az idei kertészkedés sem: a kompótok, lekvárok sorakoznak a kamrapolcon, a fagyasztóban pedig még lesz sóska, spenót, zöldbab és szárazbab is a téli elemózsiákhoz. Mostanában kezd elfogyni a kerti vöröshagymám, van még pár levesre - és vadasra való sárgarépám, s a cékla talán egész télen kitart.
A karalábé maradékát még bent hagytam a földben, a leveleiből még egy darabig etetem a nyuszikat.
És nézzétek, az egész Édenkertem egy csodás tyúkhúr-erdő, fantasztikus téli vitaminnal ellátva a madársereget! Mi is ehetnénk belőle, nem is értem, miért nem vonult még be a konyhámba a tyúkhúr-saláta?
Mivel az epret a legutolsó fűkaszáláskor sikerült az emberünknek kikarosoznia, a maradék friss hajtásokat felszedtem és balkonládába átültettem, hátha megússzák a telet valahogy, és tavasszal újrapróbálkozhatunk.
Málnát, ribizlit, jostát megmetszettem, a málnából tőosztással ültettem új növénykéket is.
Nos, az idén mindenesetre megfogalmazódott, hogy jövőre talán nem lesz veteményes, annyira kevés idő jutott rá. Márpedig a kertnél az idő fontos kérdés, számtalan dolgot - rovarirtás, átpalántázás, gazolás, kapálás -csak pontosan akkor és jól kell elvégezni, hogy a termés örömünkre szolgáljon és ne csak a deficitet termeljük. Elképzelhető, hogy jövőre a bogyósokat fogjuk fejleszteni, és ültetünk néhány gyümölcsfát még a meggyek mellé.
Mindenesetre érdekes módon, néhány zöldségem nem bánta a szorgos kezek hiányát: a sárgarépa és a cékla soha nem látott méretűre nőttek - na jó, a céklát még időben átpalántáztuk új ágyásokba, így kétökölnyi darabokat húzkodtam fel a földből. A tavaly téli alapos betrágyázás azért meghozta a gyümölcsét.
Itt például egy utolsó a paprikák közül:
Nehézség a kertművelésünkben, hogy a telek laza talajú, még mindig sok benne a kiálló gyökér, s méreténél fogva nagyobb géppel nehezen megközelíthető. A telek egyik oldalán egy sűrű nyáras, a másikon pedig háromméteres "szakadék" a Bittvához...A kézzel csákányozáshoz segéderőt pedig nemigen találni.
Mondjuk málnát még az elmúlt héten is csipegettem a bokraimról, már ugyan savanyúak voltak a szemek, mégis oly jó volt "begyűjteni" őket.
Végül is nem volt hiábavaló az idei kertészkedés sem: a kompótok, lekvárok sorakoznak a kamrapolcon, a fagyasztóban pedig még lesz sóska, spenót, zöldbab és szárazbab is a téli elemózsiákhoz. Mostanában kezd elfogyni a kerti vöröshagymám, van még pár levesre - és vadasra való sárgarépám, s a cékla talán egész télen kitart.
A karalábé maradékát még bent hagytam a földben, a leveleiből még egy darabig etetem a nyuszikat.
És nézzétek, az egész Édenkertem egy csodás tyúkhúr-erdő, fantasztikus téli vitaminnal ellátva a madársereget! Mi is ehetnénk belőle, nem is értem, miért nem vonult még be a konyhámba a tyúkhúr-saláta?
Én is mindig megesküszöm, hogy többet nem kertészkedek, aztán mikor jön a tavasz és érzem a föld illatát, nem bírom ki...ahahaaaa...
VálaszTörlésHát persze...Az én agytekervényeimben is az van, hogy talán egy sor répa, meg hagyma, a sóska meg a spenót se kér sokat...Ehhez viszont újra csak fel kéne ásni a kertet - ezt tavaly megcsináltuk Ferivel, kézi munkával, novembertől februárig, mindig amelyikünk épp ráért leszaladt egy-két sort felásni, és pláne szerencsénk is volt, mert enyhe volt a tél, nem fagyott rögöket kellett forgatni - szóval így hatvan felé közeledve már nem készülök ilyesmire. Tavasszal meg lesz itt munka annyi a vendégházak körül, hogy az ősszel elnapolt kertásás már egész biztosan nem fog beleférni kettőnknek. Szóval így gondolkodom most, novemberben.
VálaszTörlésAz eper cserépben biztosan nem éli túl, földben viszont igen. Az okát ne kérdezd, nem tudom, gyakorlati tapasztalat. Ha jövő héten tényleg nem lesz ennyire hideg, akkor jobb lenne, ha kiültetnéd.
VálaszTörlésVolt egy kósza gondolatom erről, lehet, hogy megerősítettél a tovább gondolásban és cselekvésben. Viszont amiért megléptem az eperfelszedést annak az az oka, hogy ha átalakítjuk a kert funkcióját jövőre - bogyós gyümölcsösre, meggyesre - akkor az eper az idei helyén rossz helyen volt, akadályozná a telepítést. Viszont a kert leghátsó részébe, a csicsóka alá még elképzelhető, hogy visszaültetem.
Törlés