Káposzta-hadművelet

Ha még nem írtam volna, akkor most írom :)), hogy az utcánk egy jó háromméteres lejtéssel bír, és mi épp a "domb tetején" lakunk, a Bodzás (a vendégházunk) és az utca többi háza kissé alattunk van. Így szép rálátásunk van a szomszédainkra, pláne, hogy a házunk körpanorámás, széle-hossza üvegablak. - Tényleg pazar a kilátás.
No. Már jó ideje vágyakozva tekintettem le harmadik szomszédunk csodakertjére, amiben még most is piroslanak az almák, és zöldellnek a káposztafélék. Igaz, már elnyíltan, felmagzottan vagy épp be se borultak a káposztalevelek. Azon vágyakoztam, hogy milyen jó falatok lennének ezek a nyuszijaimnak, akiket köztudottan bio módon nevelek, azaz csak mageleséget, szénát, lucernát, répaféléket, háztartási zöldhulladékot esznek, és ha tehetem, megszedem nekik még most is a fűféléket..
Túl sokat azért nem gondolkodtam azon, hogy megkérdezzem szomszédasszonyt, mik a tervei a káposztával. Mivel tudtam, hogy ők is csak ketten vannak, a gyerekek kirepültek, állatokat nem tartanak a kutyán, macskán kívül, de hát ők ugyebár, nem káposztafogyasztók.
Rózsika asszony úgy megörült neki, hogy kitakarítanám a kertjét, hogy boldogan átengedte nekem a tennivalókat, egyedül arra kért, hogy a kelbimbókat hagyjam csak meg neki.
Az idő is remek volt a kertészkedéshez, így hát több talicska terményt sikerült felhalmoznom egyelőre az üres fóliába. Káposzta- kelkáposzta és karalábé volt a kincsvadászat eredménye, és egy fél talicska alma, amit leráztunk a szomszéd fiúval a fáról és szépen megfeleztük a zsákmányt. Neki is vannak nyuszijai, és kiszagolta, hogy mit mesterkedem, és beszállt a káposzta-hadműveletbe:))
A  tapsifülesek mindjárt kaptak is a csemegéből, és nagy-nagy lakmározásba fogtak.

A lecsupaszított káposztaföld

Talicskán a zsákmány

Nyami...mennyei karalábélevél!

A konyhára is jutott a szebbekből

Nyuszi álomkaja