Nem búcsú, csak költözés

Kép
  Több mint tíz év. Több száz történet. Ez a blog sokkal több lett számomra, mint receptek, kerti képek vagy falusi pillanatok gyűjteménye. Itt nőtt fel velünk néhány kutya és macska, lovak, tyúkok, nyulak. Itt virágzott a bodza, érett a paradicsom, ropogott a sparhelt tüze, és itt mesélhettem el mindazt, amit a Bakony, Ganna és a falusi élet nap mint nap adott nekünk. Köszönöm, hogy ennyi éven át velem tartottatok. Most azonban elérkezett az idő egy kis változásra. Az Egy csepp falusi élet nem tűnik el – csak új otthonba költözik. A jövőben a történetek, receptek, gyógynövényes írások, kirándulóötletek és a Bodzás Vendégház mindennapjai már a megújult honlapunkon folytatódnak. A régi bejegyzések itt még egy ideig megmaradnak emléknek. Hiszen ezek együtt mesélik el az elmúlt évek történetét. De új fejezetet már az új oldalon írunk. Ha szeretnétek továbbra is velünk barangolni a Bakony ösvényein, benézni a kertbe, kipróbálni egy-egy receptet, vagy csak megállni néhány percre a roha...

Káposzta-hadművelet

Ha még nem írtam volna, akkor most írom :)), hogy az utcánk egy jó háromméteres lejtéssel bír, és mi épp a "domb tetején" lakunk, a Bodzás (a vendégházunk) és az utca többi háza kissé alattunk van. Így szép rálátásunk van a szomszédainkra, pláne, hogy a házunk körpanorámás, széle-hossza üvegablak. - Tényleg pazar a kilátás.
No. Már jó ideje vágyakozva tekintettem le harmadik szomszédunk csodakertjére, amiben még most is piroslanak az almák, és zöldellnek a káposztafélék. Igaz, már elnyíltan, felmagzottan vagy épp be se borultak a káposztalevelek. Azon vágyakoztam, hogy milyen jó falatok lennének ezek a nyuszijaimnak, akiket köztudottan bio módon nevelek, azaz csak mageleséget, szénát, lucernát, répaféléket, háztartási zöldhulladékot esznek, és ha tehetem, megszedem nekik még most is a fűféléket..
Túl sokat azért nem gondolkodtam azon, hogy megkérdezzem szomszédasszonyt, mik a tervei a káposztával. Mivel tudtam, hogy ők is csak ketten vannak, a gyerekek kirepültek, állatokat nem tartanak a kutyán, macskán kívül, de hát ők ugyebár, nem káposztafogyasztók.
Rózsika asszony úgy megörült neki, hogy kitakarítanám a kertjét, hogy boldogan átengedte nekem a tennivalókat, egyedül arra kért, hogy a kelbimbókat hagyjam csak meg neki.
Az idő is remek volt a kertészkedéshez, így hát több talicska terményt sikerült felhalmoznom egyelőre az üres fóliába. Káposzta- kelkáposzta és karalábé volt a kincsvadászat eredménye, és egy fél talicska alma, amit leráztunk a szomszéd fiúval a fáról és szépen megfeleztük a zsákmányt. Neki is vannak nyuszijai, és kiszagolta, hogy mit mesterkedem, és beszállt a káposzta-hadműveletbe:))
A  tapsifülesek mindjárt kaptak is a csemegéből, és nagy-nagy lakmározásba fogtak.
A lecsupaszított káposztaföld
Talicskán a zsákmány
Nyami...mennyei karalábélevél!

A konyhára is jutott a szebbekből
Nyuszi álomkaja

Megjegyzések

  1. A gondos háziasszony - mint Te - szeretettel gondozza állatait is :)

    VálaszTörlés
  2. Valóban finom falatok ezek a nyuszik számára, de óvatosan kell bánni vele, mert ezek az aranyos állatok könnyen túl eszik magukat belőle. Viszont megfelelően adagolva csodálatos vitaminforrás a számukra.

    VálaszTörlés

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

A zölddióról, befőzésről - terményeimről

Füstölt nyúlcomb

Egy gyerekkori kedvenc: "tejbe bümbülü"