Nem búcsú, csak költözés

Kép
  Több mint tíz év. Több száz történet. Ez a blog sokkal több lett számomra, mint receptek, kerti képek vagy falusi pillanatok gyűjteménye. Itt nőtt fel velünk néhány kutya és macska, lovak, tyúkok, nyulak. Itt virágzott a bodza, érett a paradicsom, ropogott a sparhelt tüze, és itt mesélhettem el mindazt, amit a Bakony, Ganna és a falusi élet nap mint nap adott nekünk. Köszönöm, hogy ennyi éven át velem tartottatok. Most azonban elérkezett az idő egy kis változásra. Az Egy csepp falusi élet nem tűnik el – csak új otthonba költözik. A jövőben a történetek, receptek, gyógynövényes írások, kirándulóötletek és a Bodzás Vendégház mindennapjai már a megújult honlapunkon folytatódnak. A régi bejegyzések itt még egy ideig megmaradnak emléknek. Hiszen ezek együtt mesélik el az elmúlt évek történetét. De új fejezetet már az új oldalon írunk. Ha szeretnétek továbbra is velünk barangolni a Bakony ösvényein, benézni a kertbe, kipróbálni egy-egy receptet, vagy csak megállni néhány percre a roha...

Kökény csatni

Elérkezett az idő, végre, hogy leszedjem és feldolgozzam az idei év első kökénytermését. Mindig mély levegőt kell vennem hozzá - csakúgy, mint a csipkebogyóhoz -, hisz ennek  a szüretelése is megannyi karcolással, szúrással, vérnyommal jár, szóval nem  kellemes, és ugyebár a feldolgozása -magtalanítása se leányálom. Az eredmény azonban kárpótol mindenért. Hetek óta kóstolgatom már a környezetünkben lévő kökénybokrok termését, és most találtam már olyannyira édeskésnek, hogy leszedésre kárhoztattam. A dér és a fagy kissé elvett fanyar ízéből, s kezd édeskésen-fanyar (nincs rá jobb szavam) lenni.
Idén nem lekvárt készültem csinálni belőle, mert lekvárból Dunát lehet rekeszteni nálunk, és se én, se Fefe nem vagyunk nagy lekvárfogyasztók,  inkább csak vendégeink reggelijéhez, valamint palacsintákhoz, gombócokhoz használjuk e finom édességeket . Húsokhoz viszont nagyon szeretem a zöldséges-gyümölcsös szószokat, ezért e csodás tél eleji vadon termő gyümölcsből most csatnit készítettem. A csatni Indiából származik. fő jellemzője, hogy édes, mint egy lekvár, de egyben savanykásan fanyar, fűszeres, enyhén csípős is. Nem olyan híg, mint egy mártás, inkább darabos,  Zöldségből-gyümölcsből főzik, ecettel-cukorral tartósítják. "Eredetileg mangóból és más trópusi gyümölcsökből készül, hagymával, mazsolával, de ha megértjük a filozófiáját, helybéli alapanyagokból is főzhető kiváló csatni. Érdemes kísérletezni!"
Főleg vadhúsok mellé áfonya helyett, főtt marha és egyéb leveshúsok mellé torma, mustár, paradicsomszósz helyett. A Bodzás-konyhán bizonnyal kipróbálom majd nyúl- kecske- bárány- és a szárnyasok közül a gyöngyös mellé is.

Ezt használtam hozzá:
kb. 40 dkg kökény,
2 ek. méz
1 kk. chili,
1 kk. kurkuma,
3-4 kisebb darab fahéj,
néhány borókabogyó,
pár darab szegfűszeg
1 csipet só
narancsvirág
1 ek. almaecet
fél marék pirított fenyőmag

A kökényt  először épp csak annyi vízzel, amennyi még el se lepi(:)) főzöm kb. 20 percig. Ezután hagyom kihűlni, az így nyert lé kiváló üdítőital, ki ne öntsük a mosogatóba!
A kihűlt kökényt nagy lyukú szűrőn - olyanon, amin a pép átmegy, de a mag nem - szépen lassan-komótosan átpasszírozom. Közben dalolok, zenét hallgatok, próbálom elterelni a figyelmem a szaporátlan munkáról:)) Viszont most nem több kiló mennyiségről van szó, szóval nem olyan borzalmas:))
A masszát ezután lábasba szedem, hozzáadom a fűszereket, ecetet és még kb. 20 percig rotyogtatom.  A végén sóztam, és kóstolással ellenőriztem, hogy ízei harmonikusak-e. Akkor jó, ha kellemesen fűszeres, édeskés, fanyarkás és kicsit csípős.  Tisztára mosott befőttes üvegekbe töltöttem.  Tartósítószer nélkül lehet tárolni.






A csupor kökény és a késztermék közti fázisokról nem volt aki képet készítsen (:)), különben is három napig lila volt a kezem, még a citromlé se segített:((
Viszont a csatni remekül pikánsra sikeredett!

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

A zölddióról, befőzésről - terményeimről

Füstölt nyúlcomb

Egy gyerekkori kedvenc: "tejbe bümbülü"