Egy csepp falusi élet

Látkép a konyhámból I. Látkép a konyhámból II. Vendégházunk este Libák, récék a hóban Bugac A legelő A domb mögött a Bittva Kutyasétáltatás télen Füge Füge II.

Beszéljenek a képek helyettem: Levendulácska indul tán növekedésnek a vendégházunknál Első borsószüret Egy levesre elég lett kettőnknek, kizárólag zsenge répával, ami sajnos, még nem saját volt Négylábú fűnyírók Maláta (sötétpej kanca), Füge (deres herélt) Ő nem Pavarotti, ám Luciano - rengeteget áriázik nekünk Ló pedikűr - kiskecskével, szintén fűnyíró és kizárólag felügyelettel tartózkodhat a virágoskertben. A rengeteg virág ebből a szögből épp nem látszik. Kiskert részlet Impozánsan mutatnak az ágyások. Eddig még viszonylag jól bírjuk a gyomlálást. Az utakat kaszált fűvel fogom borítani hamarost. Négyféle hagymát duggattam, lesz fehérhúsú is a bruscettához. A magról vetettek épp csak mutatják magukat az ágyásban, ilyenkor még óvatosan kell gazolni, nehogy őket is kihúzkodjam. Hármasban nyírnak. Falat jó barátja lett a lovaknak. Gazda kedvence Bogi nélkül kissé magára hagyottan, ámbár a lószerszámokat őrizni kell val...

Csodás idővel köszöntött be a május,  az esőzések, s utána a sok napsütés hatására fantasztikus dús növényzet nő az állatok számára. A lovaknál a karámok lekerített részébe hamarosan átköltözhet Maláta és Füge, ámbár Füge sántasága még hagy némi kívánnivalót maga után: neki a gyógyszeres kezelés mellett még istállófogság, és némi vezetgetés van előírva. A karámban való legelészés és vágtázás egy kicsit odébb van. Nehezen is tűri a két ló a különválást, hisz Malátát azért rövid időre kiengedjük a legelőre. A környékünkön növő friss zöldet viszont naponta kaszáljuk és hordjuk be állatainknak. Lovak, kecskék, nyulak nem kis örömére. A három puli: Bogi, Bonca és Maszat, s néha Leó, a vénséges kutyusunk is kísérője reggeli takarmány begyűjtésünknek.

Mi is tartunk két lovat - Malátát és Fügét , és vendégeink gyakran kérdezik, hogy mi célból. E bejegyzés ezt a kérdést próbálja körüljárni. Barlangrajzok is bizonyítják, hogy már az ősember is ismerte a lovat, igaz, kezdetben csak vadászott rá. A ló jóval később szegődött az ember szolgálatába, mint például a kutya vagy a szarvasmarha, vagy a kecske, és nélkülük egész máshogy alakult volna a történelem. A lovak szolgálták az embert háborúban, harci szekerek elé fogva vagy csatalóként és sajnos, ilyen eseményeken fogyatkoztak is szép számmal... Felgyorsították a népek vándorlását, segítették a hódítókat új területekre eljutni: mit is tehettek volna gyalog, lovak nélkül? Évezredekig a lovak vitték az utasokat, hátukon vagy kocsit húzva, ők repítették a híreket, szántották a termőföldeket, csépelték a búzát, málhát cipeltek, vagy épp szórakoztattak versenyeken, cirkuszban. Egyszóval ősidők óta jelen voltak és vannak a kultúrában. A gépesítéssel az élet sok területén feleslegessé vált...

Két nappal ezelőtt telefonon kerestek a faluból: lovaink valaki kertje végében csemegéznek. Nosza, más se kellett fűtés, betegápolás, főzés kellős közepén, mint a drágaságainkat hajkurászni. Persze, azért ez nem annyira nehéz munka így télidőben, hisz a zabosvödör csodákat tud művelni. Én is hamar becserkésztem a szökevényeket, s elég volt Fügére feltenni a kötőféket, s vezetőszáron vezetni, Maláta szépen követett minket hazáig. Szerencsére, veteményesben, szántásban nem tettek kárt. Azonban a napot innentől már az istállóban kellett tölteniük, hisz nem jutott idő a karám átvizsgálására, a megrongálódott kerítés kijavítására. Másnap azonban reggel ezzel indítottam a napot, bejártam a karámot, s két helyen is kidőlt oszlopra bukkantam, amin keresztül a zsiványok megléptek. A cölöpöket újból bevertem a fagyos földbe, és az elszakadt villanypásztort több helyen is "reparálni" kellett. Csak ezután engedtem ki őket a karámba. Mindketten elszaladtak a karámba kihordott szénabálák...

Mai posztomat az ihlette, hogy sok vendégünk, s azok gyermekei, amikor állataink között bóklásznak, szeretnék őket valamivel magukhoz csalogatni, hogy megszeretgethessék őket. Nagy szerencse, hogy a szülők már annyira felvilágosultak, hogy előbb megkérdeznek minket: mivel is etethetik kedvenceinket? Kézenfekvő ugyanis, hogy - mint a gyerekek - az állatok is közelünkbe jönnek, ha valami finomságot mutatunk nekik. Ló esetében ez lehet egy ingerlő sárgarépa, vagy alma, ezeket még a zsebünkből is "kiszagolják". Addig nem tágítanak mellőlünk, amíg az utolsó falatnak is érzik a szagát a zsebünkben. Ezek kifejezetten egészségesek is a ló számára, alkalomszerűen, ahogy hozzájutunk, mi is etetünk ilyesmit velük, különösen a téli széna-szezonban. Nagyon szeretik még a száraz kenyeret, ami már annyira száraz, hogy jól ropog. Vigyázni kell azonban: penészes nem lehet! Volt már olyan "balesetünk", hogy vendégeink nylonzacskóban lévő sárgarépával közelítettek lovainkhoz, s ...

Az elmúlt héten hazaköltöztettük barátainktól Malátát és Fügét - két gyönyörű lovunkat, úgyhogy teljes az állatlétszám itthon! A ménes-projekt kicsit félbemarad most, talán egy-két hétnek még el kell telni, mire mi is fogadni tudjuk a vendéglovakat. Lovaink nagy lendülettel vették birtokba a legelőjüket, ami két hónapos távollétük alatt kicsit helyrejött. Már amennyire így őszutón ezt el lehet képzelni :) Mindenesetre kéthavi trágya és letaposás hiányzik róla... Addig, amíg lovainkban gyönyörködtünk a legelőn, a csodaszép napsütésben szellőztetés miatt nyitva hagytuk az ajtónkat, s mire visszaérkeztünk, a következő kép fogadott minket: Gitta az összes kecskénk közül a legkíváncsibb, igaz, ő itt is született minálunk, saját nevelésünk, és hát ismer minket. Ez a merészség azonban még tőle is szokatlan! Még szerencse, hogy az őrizetlenül hagyott cicege-alapanyag nem került a bendőjébe: még időben érkeztünk! Így kisütése után fotót is készíthettem egyik kedvenc ételünkről, amit felénk tócs...

Most éppen szélviharral, hideggel, esőpermettel. A nap a felhők fölött, csak elképzelem, hogy mosolyog rám... Maláta és Füge a szomszéd birtokon már biztosan hiányolja a jó meleg, szalmás boxot, de hát csikókorukat is ménesben töltötték, még a legzordabb, zimankós teleket is. A tyúkólat és a kecskeistállót is jól kibéleltem szalmával - bár tyúkocskáim azonnal nekiálltak az ólban kapirgálni és nagyrészt kikotorták a friss almot, amit a vihar szanaszéjjel fújt. Tájkép csata után az udvarom. Éjjel már az istállóablakokat is rázártam a kecsókra, minekutána reggel kellemes langyosság és mosolygó, elégedett kecskék fogadtak... Ebben a hidegre fordult időben begyújtottam a tűzhelyemet - sparheltet - és némi főtt burgonya-maradékból és lencséből a következő menüt állítottam össze ebédre családom örömére: Lencseleves szalonnás,kapros-túrós nudlival A lencselevest rém egyszerűen készítettem, mondhatni a belevalókat együttfőztem, és mivel a lányom diétázik - le akarja adni a 20 deka fe...

Az elmúlt hétvégén nagy munkában voltunk lovaink miatt, hisz szomszédainkkal azt beszéltük meg, hogy a négylábúakat összetereljük, és a mi kettő, valamint az ő három lovuk így egy ménest fog képezni. Az volt a tervünk, hogy lovaink így sokkal többet fognak mozogni, és barátnőm csikójának is nagyobb lehetősége lesz szocializálódni, hisz épp választási csikó már, s ahhoz, hogy az emberhez hozzászelídüljön, kell, hogy a ménesben kiharcolja majd a helyét. Így a fajtársai között most lesz egy kis box, viszont az embert így jobban elfogadja, ha egy kis zabocskával becserkészi. Szüksége is lesz az emberi kedveskedésre, hisz a "nagyok" rendre elzavarják az élelemtől, s az anyja is legtöbbször csak a saját fejét tömi. A hadművelethez először is le kellett üttetnünk lovaink lábáról a patkót, nehogy az idegen lovakban kárt tegyenek. Persze az idegenség sem egészen helytálló, hisz barátnőm kancája egypár hónapig nálam volt tartásban, amíg ők építkeztek, így Kármen ismeri Malátát és Fügét...