A legdrágább játék? Néha egy marék kavics.

Kép
  Van valami, amit a Bodzásban újra és újra megfigyelünk. Megérkeznek a gyerekek. Az autóból előkerülnek a gondosan becsomagolt játékok, társasok, labdák, kütyük. Aztán alig telik el fél óra, és mind ott maradnak a szobában. Odakint ugyanis sokkal érdekesebb dolgok várnak. Egy marék kavics. Egy különös alakú bot. Néhány kiszáradt csigaház. Vadvirágok, tobozok, falevelek, makkok. Egy homokkupac vagy egy pocsolya. Ezekből készül a leves, a vár, a kincsesbánya, a varázspálca vagy éppen egy teljes mesebeli világ. A természetnek van egy különleges tulajdonsága: nem mondja meg, minek kell lennie egy kavicsnak. A gyerek fantáziája pedig pontosan ettől kezd szárnyalni. Órákig képesek a picik a kavicsokkal matatni, rendezgetni, vödörbe gyűjtögetni őket, vagy épp spirál alakba rendezgetni a fűben. Így tanítják meg a gyerekek nekünk, hogy néha a legjobb ajándék az a kis idő és szabadságérzés, hogy a játékunkat magunk találhatjuk ki. Felnőttként pedig elmélázhatunk azon, hogy a legszebb gyerek...
Megjegyzés küldése

Lovak

Az elmúlt héten hazaköltöztettük barátainktól Malátát és Fügét - két gyönyörű lovunkat, úgyhogy teljes az állatlétszám itthon! A ménes-projekt kicsit félbemarad most, talán egy-két hétnek még el kell telni, mire mi is fogadni tudjuk a vendéglovakat.
Lovaink nagy lendülettel vették birtokba a legelőjüket, ami két hónapos távollétük alatt kicsit helyrejött. Már amennyire így őszutón ezt el lehet képzelni :) Mindenesetre kéthavi trágya és letaposás hiányzik róla...


Addig, amíg lovainkban gyönyörködtünk a legelőn, a csodaszép napsütésben szellőztetés miatt nyitva hagytuk az ajtónkat, s mire visszaérkeztünk, a következő kép fogadott minket:


Gitta az összes kecskénk közül a legkíváncsibb, igaz, ő itt is született minálunk, saját nevelésünk, és hát ismer minket. Ez a merészség azonban még tőle is szokatlan!
Még szerencse, hogy az őrizetlenül hagyott cicege-alapanyag nem került a bendőjébe: még időben érkeztünk! Így kisütése után fotót is készíthettem egyik kedvenc ételünkről, amit felénk tócsinak hívnak, de ismerik cicege, görheny néven is. Elkészítése annyira egyszerű, hogy csak azért írom le, hátha van, aki még nem csinálta:

Hozzávalók

1 kg krumpli lereszelve
4-5 púpozott evőkanál liszt
só, bors ízlés szerint
1 fej vöröshagyma lereszelve

A hozzávalókat összekeverem, jó 20 percet állni hagyom, hogy a krumpli levet eresszen. Ezután a masszából evőkanálnyi mennyiségeket a forró olajba szaggatok, ellapítom, és pár percig mindkét oldalukat pirosra sütöm. Forrón, tejföllel, reszelt sajttal tálalom. Szaporán kell sütni - mint a palacsintát - mert ahogy sül, úgy kapkodják ki a kezem alól (Zsófi lányom és Feri)

Megjegyzések

  1. Annamarie2009. december 7. 23:07

    Hát ez a kecske... annyira jófej ezen a fotón! Én is szeretnék kiskecskéket, de még sajna várni kell vele, amíg végleg őrségiek leszünk.

    VálaszTörlés
  2. Lívia 2009. december 8. 4:25

    Gitta nagyon helyes! Jó lehet ennyi állat között élni:)

    VálaszTörlés
  3. Bodzás Vendégház Ganna2009. december 8. 10:19

    Annamarie: a kecske tényleg jó választás, ha van legelnivalója. Egyébként a zárt udvaron most gyakran unatkozik, és keresi a "menekülési" útvonalakat. Ki kell elégíteni a változatosság iránti igényét, különben futhatsz utána...

    Sofia: minden fajtából csak "emberléptékűt" tartok, tehát legalább kettőt. Ez arra jó, hogy az idődet elveszi, haszna azonban csak jószerivel a szeretetéből van...(ami nem kevés!)

    VálaszTörlés
  4. Vicuska2012. január 31. 11:07

    Ennyi állatkával nem unatkoztok! :) Nálunk a tócsnit kremzlinek hívják és fokhagyma is kerül bele.

    VálaszTörlés

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Füstölt nyúlcomb

Kép
Április óta készítünk füstölt pisztrángot a házilag gyártott füstölőnkkel, és a hideg füstön sajtjaimnak is igazi füstízt tudok már adni, így ritkábban használom a gyári füstaromát.. Egy ideje izgatott már a gondolat, hogy ha nem is disznósonkát, de nyúlcombot füstöljek a masinámmal. Így változatosabbá tehetem a nyúl- és egyéb ételeinket is. Azért a technológiát nem ismervén, nekiálltam kutakodni a neten, illetve érdeklődtem a faluban is, de meglepő módon, nagyon kevés információra bukkantam. A nyúlcomb füstölés úgy látszik még gyerekcipőben jár:))) A neten talált receptek sem adtak teljes leírást, és telefonos megkereséseimre is csak hímelő-hámoló megoldásokat kaptam, azaz, csak eseti próbálkozások voltak másoknál is. Így tehát, ha nem is teljesen, de a saját fantáziánkra kellett hagyatkoznunk a portéka előállításánál. Így álltunk neki: 16 db hátsó nyúlcombot 2 éjszakára páclébe tettem, ami 4 liter felforralt vízben oldott 60 dkg sóból, pár darab babérból és fél marék egész bor...
További információk

A zölddióról, befőzésről - terményeimről

Kép
Itt a zölddió-szezon, s mivel még sosem próbálkoztam ezzel a gyümölccsel, az idén belevágtam. A kertünkben lévő diófa terméséből annyit szedtem, hogy lekvárnak 3 nagy üvegbe valót negyedelve bepakoltam, és jelenleg a 9 napos érlelés fázisában leledzik, valamint egy 2 literes üvegynyi zölddiót szintén negyedelve és házi törköllyel felöntve likőrkészítésbe fogtam, az eredményről majd kb. karácsony táján fogok beszámolni. (Ha addig kukába nem kerül valamiért, de ezt ne adja'Isten, mert párom így is eléggé szívta a fogát a pálesz ilyetén "pazarlása" láttán) A meggy leszedve a környező fákról, a cseresznye esetében a seregélyek lettek a győztesek. A fóliában is szépen növöget a paprika, már szüreteltünk is róla. A paradicsom egyelőre virágzik, viszont tanulva a tavalyi tapasztalatból, bátrabban "fattyazom", nem hagyom sűrű, zöld bokrossá fejlődni és ebben segítségemre volt a River Cottage sorozat is, ahol Hugh paradicsomültetvényének gondozását mindig ár...
További információk

Egy gyerekkori kedvenc: "tejbe bümbülü"

Kép
A legkézelfoghatóbb, a mindennapjainkhoz szervesen kapcsolódó dolgokról nem jut eszünkbe sokszor, hogy hírértéke van... Azt hihetjük, hogy egy gasztroblogon - mi nem tartjuk magunkat annak - csak a kuriózumnak van helye, hisz a legegyszerűbbet úgyis tudja mindenki. Hát ez így is van, én mégis azt gondolom, hogy nem árt kicsit visszazökkenteni a táplálkozásunkat, a róla szóló írásokat a mindennapokhoz. Főleg, ha abban nincs megmerevedettség, ha az könnyed, és finom és tápláló! Ez az étel főleg férjeméknek volt a gyerekkori kedvencük, de készült a mi családunkban is, talán nem olyan sűrűn, mint anyósoméknál. A neve eredetéről nincs sok tudomásom: egyszerűen tejbe bümbülü. No és hogy lerántsam a leplet erről a csodáról, ez egy egyszerű krumplileves, némi sárgarépával és zöldséggel, sok friss petrezselyemmel és zellerzölddel. "Tudod anyu, azt a  bümbülü fehérlevest főzzed"- szólt a kívánalom, amikor megindult a nyálelválasztásunk és felcsendült a kérdést:  No mit főzzek ma ...
További információk