Lovak szökésben
Két nappal ezelőtt telefonon kerestek a faluból: lovaink valaki kertje végében csemegéznek. Nosza, más se kellett fűtés, betegápolás, főzés kellős közepén, mint a drágaságainkat hajkurászni. Persze, azért ez nem annyira nehéz munka így télidőben, hisz a zabosvödör csodákat tud művelni. Én is hamar becserkésztem a szökevényeket, s elég volt Fügére feltenni a kötőféket, s vezetőszáron vezetni, Maláta szépen követett minket hazáig. Szerencsére, veteményesben, szántásban nem tettek kárt. Azonban a napot innentől már az istállóban kellett tölteniük, hisz nem jutott idő a karám átvizsgálására, a megrongálódott kerítés kijavítására.
Másnap azonban reggel ezzel indítottam a napot, bejártam a karámot, s két helyen is kidőlt oszlopra bukkantam, amin keresztül a zsiványok megléptek. A cölöpöket újból bevertem a fagyos földbe, és az elszakadt villanypásztort több helyen is "reparálni" kellett. Csak ezután engedtem ki őket a karámba.
Mindketten elszaladtak a karámba kihordott szénabálák mellett: szemmel láthatólag nem a kaja érdekelte őket, hanem a tegnapi zsiványság helyszínére futottak azonnal! Remélem érzékelhető: a lovak nem felejtették el, hogy előző nap a karám mely részéből tudtak meglépni, hol volt a gyenge pontja! Azt a prüszkölést és izgalmat látni kellett volna, ahogy meglepődtek, hogy visszaállt a régi rend, megszűnt a szabadulás útja! Malátában nem tudott megfordulni a méreg, idegesen jött-ment egyik cölöptől a másikig. Hosszú ideig bent maradtam a karámban, hogy figyeljem a viselkedésüket, ezért elmondhatom, hogy Maláta nem törődött bele a sorsába, és eszes, agyafúrt kancához méltóan nekiállt a cölöpöket a fogával kihúzkodni. Persze csak óvatosan, nehogy az áram megrázza. De kiszemelte magának azokat a cölöpöket, amiknek e tetejétől viszonylag lejjebb volt a szalag, tehát amiknél kicsi volt az esély, hogy a szája hozzáér.Ez már komoly kombinációs készséget feltételez.
Nem tudom, képeimen mennyire érzékelhető Maláta izgalma-idegessége, mindenesetre próbáltam egy-két kattintást csinálni a lelkiállapotát megörökítendő:
:))) Ezen lehet nevetni?
VálaszTörlésVagy más kárán nem illik?
Nem is gondoltam volna ezt az agyafúrtságot a lovakról, bár tény hogy csak egyszer lovagoltam, így nem nagyon ismerem őket.
Nahát, Te aztán el vagy látva fifikás állatokkal!
VálaszTörlésAzt hittem a kecskénél rafináltam állat nincs! :)
Nincs időtök unatkozni....:) Azért remélem már jobban vagytok! Szép napot!
VálaszTörlésLóetológiával fogok még jelentkezni, de kizárólag olyan kérdésekkel, amiket magunk is megtapasztaltunk.
VálaszTörlésÉs persze ugyanígy kecske- és ebkérdések is porondra kerülnek majd. Hosszú távon ezt is bele akarom szőni a falusi vendéglátós blogomba, hisz ők épp annyira hozzátartoznak a rólunk kialakult képhez, mint ahogyan hozzánk tartoznak.
Szóval ilyen körülmények között nem egyszerű a gyógyulás...:)
ÁLLATI történet - még mindig csuklok a röhögéstől! Maláta és Füge, a két vakmerő felfedező!!! Izgalmasabb, mint a Transformers-II (A bukottak bosszúja) - a minap néztem, de nyomába nem léphet a gannai sztorinak. Zsuzsikám, miért van az, hogy "Nálatok szöknek az állatok?" Szőlőnek sikerült... Füge, Maláta most lebukott... na erre varrjál gombot :-)
VálaszTörlésNagyon rafináltak az állatok, s mert "csak" állatok nem szabad lebecsülnünk őket, ezt én a macskán látom. Ha valamit el akar érni, képes mindenféle kerülőutakra csalni az embert, hogy a végén ott kössön ki, ahova macskaúrfi szerette volna....
VálaszTörlésJó kis történet, nekem is tetszett.
VálaszTörlésÉrdekes, hogy amikor az Őrségben vagyunk, nálunk a kutyáink szöknek. Külön-külön, de együtt is végiglátogatják a falubéli haverokat. A múltkor a kisebbik egyenesen Szlovéniából jött vissza, csak úgy lógott a nyelve...
Zsuzsi, lovakból nagyon jó vagy, de kíváncsi lennék, hogy hogy állsz a könyvekkel:
http://orsegiparaszthazunk.blogspot.com/2010/01/191-kerdes-konyvekrol.html