Nem búcsú, csak költözés

Kép
  Több mint tíz év. Több száz történet. Ez a blog sokkal több lett számomra, mint receptek, kerti képek vagy falusi pillanatok gyűjteménye. Itt nőtt fel velünk néhány kutya és macska, lovak, tyúkok, nyulak. Itt virágzott a bodza, érett a paradicsom, ropogott a sparhelt tüze, és itt mesélhettem el mindazt, amit a Bakony, Ganna és a falusi élet nap mint nap adott nekünk. Köszönöm, hogy ennyi éven át velem tartottatok. Most azonban elérkezett az idő egy kis változásra. Az Egy csepp falusi élet nem tűnik el – csak új otthonba költözik. A jövőben a történetek, receptek, gyógynövényes írások, kirándulóötletek és a Bodzás Vendégház mindennapjai már a megújult honlapunkon folytatódnak. A régi bejegyzések itt még egy ideig megmaradnak emléknek. Hiszen ezek együtt mesélik el az elmúlt évek történetét. De új fejezetet már az új oldalon írunk. Ha szeretnétek továbbra is velünk barangolni a Bakony ösvényein, benézni a kertbe, kipróbálni egy-egy receptet, vagy csak megállni néhány percre a roha...
Megjegyzés küldése

Őrségi kirándulás

Ahogy ígértem - igaz, csaknem két héttel később - írok pár sort őrségi kirándulásunkról.
Ganna Önkormányzata minden évben szervez az "aktív" lakosságnak is egy autóbuszos kirándulást. (gyermekeknek nyáron tábor, nyugdíjasoknak is programok, kirándulások stb).
Idén az Őrséget választottuk: Őriszentpéter, Szalafő, Magyarszombatfa volt az úticélunk. Az időjárás szomorú volt, néha csepergő esővel, borús éggel, egyébként a hangulatunkat ez nem tudta elrontani.
Már az odafelé vezető úton megállapítottuk, hogy a szubalpin klíma meglátszik a tájon: itt még minden üde zöld volt. Ahogy egyre beljebb értünk az Őrség nevű tájegységbe, úgy alakult bennem a hangulata. Nem hasonlítható vidékünkhöz, de az eddig látott más magyar tájegységekhez sem (Dunakanyar, Balaton-felvidék, Bakony)

Idegenvezetést kaptunk az őrségi építészetből, az itt jelenlévő fazekas-kultúrából, tökmagolaj-gyártásból.






Szalafőn pedig megtekintettük a tanyák "szeres" elrendezését, ahol az egymás melletti lankákra építkeztek, kerítés nélkül. Kutyák, macskák, tyúkok paradicsoma. Azonban nem láttunk teheneket, lovakat, pedig csodás legelőik lennének.(Vagy tán épp azért ilyen gyönyörűek a rétek? Nincs ki lelegelje őket?) Kecskékkel, kecskesajtkészítéssel találkoztunk, de a lovakat, marhákat hiányoltam.
Árpádkori templomban is volt alkalmunk gyönyörködni.

Szalafőn bepillantást nyerhettem az itteni falusi vendéglátásba, hisz milyen a véletlen! - egyik kedves dorogi vendégemmel futottunk össze, akik most itt töltötték az őszi szünetet lányaikkal, s megmutatták a vendégház udvarát.

E vidéket nagyon szépen megőrizték eredeti valójában, azonban érdekes lenne az itt élő emberekkel is megismerkedni, nem csak azokkal, akik a falvak "skanzen" mivoltának őrzéséért felelősek. Csak emiatt volt egy kis hiányérzetem, hogy nem volt idő itteni emberekkel ismerkedni, beszélgetni, s így egy kicsit panoptikum-hangulat maradt meg bennem a vidékről. Ezt a hiányérzetet pótolni biztos visszajövök még ide, hisz oly gyönyörű e táj!

Megjegyzések

  1. Unknown2009. november 5. 8:09

    Szijja Zsuzsu nenem!! Jajj hät mi is itt järtunk augusztusban, mikor otthon voltam, es olyan gyönyörüseges volt! Valoban semmihez sem hasonlithato ott a täj, es az emberek nagyon kedvesek, ezt szemelyes tapasztalatbol mondhatom! :):) Ami meg nagyon megmaradt bennem, az a jo kis etterem, ahol igazi häzi retest ehettem!! :) Hmm de megennem most...

    VálaszTörlés
  2. Annamarie2009. november 5. 23:50

    Örülök, hogy jól éreztétek magatokat! Lovak is és tehenek is vannak ám a vidéken, biztos eldugták őket! :-) ha egyszer úgy jönnétek vissza, hogy nem szervezetten, hanem egymagatok, és éppen mi is ott vagyunk, szívesen látnánk Benneteket!

    VálaszTörlés
  3. Annamarie2009. november 5. 23:51

    ... és még valami: látom, hogy az őriszentpéteri templomban voltatok. Veleméren nem jártatok? Hisz az ottani templom, a fény temploma 40 évvel korábbi, mint az őriszentpéteri és jóval híresebb is!

    VálaszTörlés

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

A zölddióról, befőzésről - terményeimről

Kép
Itt a zölddió-szezon, s mivel még sosem próbálkoztam ezzel a gyümölccsel, az idén belevágtam. A kertünkben lévő diófa terméséből annyit szedtem, hogy lekvárnak 3 nagy üvegbe valót negyedelve bepakoltam, és jelenleg a 9 napos érlelés fázisában leledzik, valamint egy 2 literes üvegynyi zölddiót szintén negyedelve és házi törköllyel felöntve likőrkészítésbe fogtam, az eredményről majd kb. karácsony táján fogok beszámolni. (Ha addig kukába nem kerül valamiért, de ezt ne adja'Isten, mert párom így is eléggé szívta a fogát a pálesz ilyetén "pazarlása" láttán) A meggy leszedve a környező fákról, a cseresznye esetében a seregélyek lettek a győztesek. A fóliában is szépen növöget a paprika, már szüreteltünk is róla. A paradicsom egyelőre virágzik, viszont tanulva a tavalyi tapasztalatból, bátrabban "fattyazom", nem hagyom sűrű, zöld bokrossá fejlődni és ebben segítségemre volt a River Cottage sorozat is, ahol Hugh paradicsomültetvényének gondozását mindig ár...
További információk

Füstölt nyúlcomb

Kép
Április óta készítünk füstölt pisztrángot a házilag gyártott füstölőnkkel, és a hideg füstön sajtjaimnak is igazi füstízt tudok már adni, így ritkábban használom a gyári füstaromát.. Egy ideje izgatott már a gondolat, hogy ha nem is disznósonkát, de nyúlcombot füstöljek a masinámmal. Így változatosabbá tehetem a nyúl- és egyéb ételeinket is. Azért a technológiát nem ismervén, nekiálltam kutakodni a neten, illetve érdeklődtem a faluban is, de meglepő módon, nagyon kevés információra bukkantam. A nyúlcomb füstölés úgy látszik még gyerekcipőben jár:))) A neten talált receptek sem adtak teljes leírást, és telefonos megkereséseimre is csak hímelő-hámoló megoldásokat kaptam, azaz, csak eseti próbálkozások voltak másoknál is. Így tehát, ha nem is teljesen, de a saját fantáziánkra kellett hagyatkoznunk a portéka előállításánál. Így álltunk neki: 16 db hátsó nyúlcombot 2 éjszakára páclébe tettem, ami 4 liter felforralt vízben oldott 60 dkg sóból, pár darab babérból és fél marék egész bor...
További információk

Egy gyerekkori kedvenc: "tejbe bümbülü"

Kép
A legkézelfoghatóbb, a mindennapjainkhoz szervesen kapcsolódó dolgokról nem jut eszünkbe sokszor, hogy hírértéke van... Azt hihetjük, hogy egy gasztroblogon - mi nem tartjuk magunkat annak - csak a kuriózumnak van helye, hisz a legegyszerűbbet úgyis tudja mindenki. Hát ez így is van, én mégis azt gondolom, hogy nem árt kicsit visszazökkenteni a táplálkozásunkat, a róla szóló írásokat a mindennapokhoz. Főleg, ha abban nincs megmerevedettség, ha az könnyed, és finom és tápláló! Ez az étel főleg férjeméknek volt a gyerekkori kedvencük, de készült a mi családunkban is, talán nem olyan sűrűn, mint anyósoméknál. A neve eredetéről nincs sok tudomásom: egyszerűen tejbe bümbülü. No és hogy lerántsam a leplet erről a csodáról, ez egy egyszerű krumplileves, némi sárgarépával és zöldséggel, sok friss petrezselyemmel és zellerzölddel. "Tudod anyu, azt a  bümbülü fehérlevest főzzed"- szólt a kívánalom, amikor megindult a nyálelválasztásunk és felcsendült a kérdést:  No mit főzzek ma ...
További információk