Honnan jönnek és merre tartanak a nálunk költő fecskék?

Kép
    Július közepén a Bodzás udvarán már egészen más a fecskék hangja. A fiókák kirepültek, a vezetékeken egyre nagyobb csapatok gyülekeznek, mintha fontos tanácskozást tartanának. Pedig valójában az őszre készülnek. De az is lehet, hogy lesz még egy fészekalja, hisz a meleg, jó idő erre ösztönözheti őket. A nálunk költő füsti fecskék és molnárfecskék hamarosan hosszú utazás előtt állnak. Augusztus végétől szeptemberig útnak indulnak, és több ezer kilométert repülnek Afrika déli vidékei felé, ahol a telet töltik. Tavasszal aztán – elképesztő pontossággal – sokan ugyanahhoz a házhoz, ugyanahhoz az ereszhez térnek vissza, ahol előző évben is fészkeltek. A Bodzás és a mi házunk táján jelenleg is legalább 20 fecskefészekben cseperednek a fiókák. Nem véletlen, hogy a magyar néphagyomány különleges szeretettel tekint a fecskékre és a gólyákra. Bár nem "magyar madarak", mégis szinte hozzánk tartoznak. Évszázadokon át velünk éltek, a portákon nevelték fiókáikat, érkezésük a tavaszt, t...

Házi vegeta és egyéb nyalánkságok

A tegnapi nyáriasan meleg, napsütéses nap után fura volt a reggeli szürkeség, köd és nyirok. Azért gyorsan elkattintottam egy-két képet.

Az idő tehát tökéletesen kedvező volt konyhai teendőkhöz. Napmátkaoldalán olvastam különféle gasztroajándékokról, és a házi vegeta elkészítése megmozgatta a fantáziámat, annál is inkább, mert a hozzávalók rendelkezésemre álltak. Húsdarálón ledaráltam az összes hozzávalót (sárgarépa, zöldség, zeller, karalábé, hagyma, fokhagyma, paprika, kelkáposzta, szárított vargánya), és egy tepsin kiterítve a sparhelt sütő részébe tettem be. A mennyiség azonban olyan tekintélyes volt, hogy egész napos kevergetés, forgatás után sem szikkadt meg a darált zöldség. Így férjem ötlete alapján tiszta terítőkre kiterítettük a konyhaasztalra, és beállítottuk mellé a "propellert". Ezzel a módszerrel egy este, és egy délelőtt alatt porszerűvé száradt az anyag, és sóval való összekeverés után mehetett az üvegekbe.


Felhőlány blogján olvastam egy kenyérreceptet, amit azért próbáltam ki, mert napok óta rendetlenkedik a csuklóm, és a dagasztást fájdalmas nyillalások kísérik, s az említett recept inkább csak a hozzávalók összekeverését írja elő. A hozzávalók:

3x 2,5 dl liszt (én BL 80-al dolgoztam ki)
1,5 x 2,5 dl víz
ízlés szerint só
fél tk. szárított élesztő

Nokedlisűrűségű lesz a tészta, s ezt rekordhosszan: 14 órán keresztül kelesztjük. Másnap a tésztát átforgattam, alaposan beliszteztem, és 250 fokra előmelegített sütőben, jénaiban (tetővel) 50 perc alatt megsütöttem. Fél óra után a tetőt levettem, hogy szépen piruljon, kérgesedjen a teteje. Én kenyérsütésnél mindig rakok a sütőbe legalulra egy tányérka vizet.
És íme, az eredmény:

A cipócska nem tartott sokáig, férjemnek gyerekkori emlékeit sikerült vele felidéznem - a mama kenyere... -. Lehet, hogy a jól bevált kenyérreceptet lecseréljük...?

Megjegyzések

  1. Nagyon szép lett! Rusztikusan kirepedezett a teteje... hmmmm. Örülök, hogy ízlett! :)))

    VálaszTörlés
  2. Gyönyörű lett a kenyér! Már én is nézegettem ezt a receptet, lehet, hogy hétvégén megsütöm:)

    VálaszTörlés
  3. Sziasztok, jöttem nézni, hogy mi újság "ügyességfalván"?

    VálaszTörlés
  4. Kellemes nálad lenni! :-) http://orsegiparaszthazunk.blogspot.com/2009/11/kellemes.html

    VálaszTörlés
  5. Felhőlány: Köszönöm a receptet, már a fejemben van, hogyan fogom "überelni"...

    Sofia: ne ijedj meg a nokedlisűrűségtől, bátran tedd bele a jénaiba. Én kézzel dolgozom.

    Péter bácsi: örülök, hogy hallunk rólad, gyere gyakrabban!

    Annamarie: jaj, de jó, hogy a célomat visszaigazolva látom!

    VálaszTörlés

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Füstölt nyúlcomb

A zölddióról, befőzésről - terményeimről

Egy gyerekkori kedvenc: "tejbe bümbülü"