Éhes disznó makkal álmodik, avagy megidéztem Olaszországot :)
A "megidézéshez" pedig szükség volt egy kis képzelőerőre, plusz Limara tegnapi receptjére, ami egy kalácsszerűség, különlegessége a langyos vízben kelesztés.
Ebben a fagyos, szeles hidegben sokszor ábrándozunk a pár évvel ezelőtti olaszországi kiruccanásunkról, ahol a panzióbeli reggelik mindig tartalmaztak friss, házi süteményeket, lekvárokat, mézet. Kipihenten, az újdonság élvezetével mindig nagyon szívesen választottam a pármai sonka helyett ezeket az ínycsiklandó finomságokat!
Az itthoni hétköznapi reggeli nálunk sosem édes, mindegyikőnk nagy szerelmese a házi húsos reggeliféléknek. Kolbász, szalonna, töpörtyű, körözöttek, sonkák, vajkrémek, szóval ilyesmik.
De a mediterrán életérzés nem hagy nyugodni már napok óta, s mikor megláttam Limara "Vízen kullogóját", tudtam, hogy ezt meg kell próbálnom. És lőn! A receptet nem ismétlem, nem változtattam rajta semmit, a linken bárki utánanézhet, ha kedvet kapott hozzá. Betartottam Limara utasítását, és az egész pelenkát bezsíroztam, hogy ne ázzon el kelés közben a tészta. (Nos, tulajdonképpen e művelet miatt nem lesz nálam a vízen kullogóból mindennapi finomság, hisz jó sok utómunkálatot hagy maga után a pelenka "zsírtalanítása":)
A reggelihez saját készítésű sárgabaracklekváromat adtam, és egy kellemes pásztortáskafű-teával kényeztettem magunkat.
Az egyik képen a kelesztés módszerét mutatom be, a másikon a terített asztal részletét:
Ebben a fagyos, szeles hidegben sokszor ábrándozunk a pár évvel ezelőtti olaszországi kiruccanásunkról, ahol a panzióbeli reggelik mindig tartalmaztak friss, házi süteményeket, lekvárokat, mézet. Kipihenten, az újdonság élvezetével mindig nagyon szívesen választottam a pármai sonka helyett ezeket az ínycsiklandó finomságokat!
Az itthoni hétköznapi reggeli nálunk sosem édes, mindegyikőnk nagy szerelmese a házi húsos reggeliféléknek. Kolbász, szalonna, töpörtyű, körözöttek, sonkák, vajkrémek, szóval ilyesmik.
De a mediterrán életérzés nem hagy nyugodni már napok óta, s mikor megláttam Limara "Vízen kullogóját", tudtam, hogy ezt meg kell próbálnom. És lőn! A receptet nem ismétlem, nem változtattam rajta semmit, a linken bárki utánanézhet, ha kedvet kapott hozzá. Betartottam Limara utasítását, és az egész pelenkát bezsíroztam, hogy ne ázzon el kelés közben a tészta. (Nos, tulajdonképpen e művelet miatt nem lesz nálam a vízen kullogóból mindennapi finomság, hisz jó sok utómunkálatot hagy maga után a pelenka "zsírtalanítása":)
A reggelihez saját készítésű sárgabaracklekváromat adtam, és egy kellemes pásztortáskafű-teával kényeztettem magunkat.
Az egyik képen a kelesztés módszerét mutatom be, a másikon a terített asztal részletét:
Jajj te Zsuzsu!! Hogy miket nem tudsz??!! Most legszívesebben idevarázsolnám magamnak eme mesés reggelit,bár jól tudom, már vacsoraidő is elmúlt...:):)
VálaszTörlésSzilviiszissz
Ó! Édesanyám vízenkullogója jutott eszembe, szép emlék! Unokáimat én is meglepem, hátha nekik is ízleni fog...
VálaszTörlésSziszikém! Drágaságom! Olyan jó olvasni soraidat és hogy felélesztetted a blogodat. Írj sűrűn, olvaslak!
VálaszTörlésÉvaZsuzsanna: Örülök a szép emléknek, így nemcsak Olaszország, hanem egy családi idill is megidéztetett:)
Nagyon örülök,hogy egymásra találtunk!!!!!Úgy látom,sok szépet és jót fogok nálad találni!!!!Közel lakunk egymáshoz: én Fehérváron lakom.:)
VálaszTörlésKöszöntelek Mammka olvasóim közt, és örülök, ha kedvedre valókat találsz benne:)
VálaszTörlés