Egy csepp falusi élet

Magyar szólás: nincs sütnivalója. Akkor mondjuk, ha valaki híján van az észnek, értelemnek. Eredete nyomába eredve azt látjuk - például a Nyugat-Dunántúlon - hogy "sütnivalónak" nevezték a kenyér kelesztéséhez szükséges anyagot. Itt a kovász készítéséhez élesztőként a komló és a korpa keverékét használták, amelyhez kevés maradék kenyértésztát és vöröshagymát is kevertek, majd a masszát napon megszárították. Ebből morzsoltak egy keveset kenyérsütéskor a tésztához, hogy megkeljen. Az új menyecske hozományként vitte magával az anyja házától a "sütnivalóját" ami akár fél- vagy egész évre való adag volt. Akinek tehát "nincs sütnivalója" - azaz keveset készített magának és idő előtt elfogyott - azt nem tartották "észlénynek" a múltban. Sütnivaló, sütemény...A közelmúlban nálam ezek készültek. Kenyér és vaníliakrémes pite , mindkettő választható étlapunkról:

Én már nem tartozom azok közé, aki a heti sütésű kovászos kenyéren nőttek fel - pedig éveim száma nem kevés:)) Anyukámék életében ez még így volt, de az én gyerekkorom már egy óriási változást hozott kenyérügyben: megjelentek a gyárak és az ott tömegével előállított kenyér és péksütemények. Egymás mellett persze még sokáig megvoltak a helyi pékségek is, a nagy háromkilós kenyereikkel, amikre előjegyzést vettek fel a hét bizonyos napjaira,  de csakúgy, mint manapság a kis sarki fűszeresek, szépen-lassan bezártak, nem tudták felvenni a versenyt a tömegtermékkel.  Emlékszem, mi is mennyire örültünk a gyári fehérkenyérnek, főleg, ha Erzsébet kenyeret hozott anyu a boltból. Ennek csodás, vajas íze volt! Hát így...Nem tudom, az akkori gyári kenyerek milyen receptúrával készültek, és a mostaniak előállításáról sincs sok fogalmam. Némelyikük kritikán aluli és talán nem járok messze az igazságtól, hogy tömörségre, ízre, állagra már egészen más, mint negyven éve - és ez nem nosztalgi...

Mindig készülök a nagy kovászos projektre. Mintha a vendégeim részéről is lenne egyfajta elvárás a házi péksütemények elkészítésével kapcsolatban: kérdezik, hogy kovásszal készült-e a kenyérke, a bagett? Mert az ám a valami, az az igazi, az ŐSI. Ez talán az ötödik próbálkozásom volt a saját nevelésű kovászommal. Gondolom, nap, mint nap kéne gyakorolni a tökéletes állag és élvezhetőség eléréséig. Ha ősanyáink hetente egyszer sütöttek nagyobb mennyiségű kenyeret, akkor annak még a hatodik-hetedik napon is ehetőnek kellett lennie. Ez az alakorból (ősbúzából) készült kenyérke viszont csak aznap és még talán másnap volt ehető, de így is nehéz, ragacsos és savanykás volt. Hallottam már ezeket a kifejezéseket a kovásszal készült kenyerekre, és ettem már gyári készítésűt is bajor rozskenyérből, aminek hasonló volt az ízvilága. Nem lesz kedvencem, az biztos...

A dolog mindössze két napos, és sajnos, nem értem, mi történhetett, hisz legutolsó bejegyzésemen kívül semmit nem ügyködtem a bloggerben. Ha valaki járt már így, és tudja a megoldást, kérem segítsen nekem! Így tehát Kovászos kenyerem című bejegyzésemhez ezúton írok választ a kommentelőimnek. Mindenkinek nagyon köszönöm az érdeklődést és a buzdítás, és megígérhetem, hogy még sűrűn fogok próbálkozni, többféle liszttel és többféle lisztből készült kovásszal, viszont élesztő nélkülivel. Megpróbálom úgy felfogni a parasztkenyér fogalmát, hogy száz évekkel ezelőtt még bizonyára nem ismerték az élesztő gombákat, vagy ha igen, erre még nem épült rá egy ipar:))) A kenyereket - olvasmányaimból ez derül ki - kemencékben sütötték, de olvastam forró hamuról is... Így továbbra is várom az ötleteket szellősebb kenyérke elkészítésére. A dagasztást kipróbálom még hosszabban, kb 40 percre elnyújtani. Még annyit, hogy előírás szerint mindent szobahőmérsékleten végzek, tehát liszt és kovász, valamint a...

Látom jó pár bloggertársamnál, hogy szebbnél szebb kovászos kenyerek vannak "sülőben", s mivel közeledik a második Kocsonyafesztivál a szomszéd településen, - kiegészítve idén parasztkenyér készítéssel - hát idehaza most én is gyúrok...! Nem a legkönnyebb és pláne nem a leggyorsabb módja a kenyérsütésnek a kovászos. Magának a kovásznak többféle elkészítési módja ismeretes - gyorsabb és kevésbé gyors kivitelben -, lisztektől függően is. Kedves bloggertársam bejegyzését ajánlanám olvasásra, aki összegyűjtött a kovászról sok-sok információt erről, úgyhogy hajrá, ajánlom mindenkinek kipróbálásra! A kovászos kenyér készítésénél azt tartottam szem előtt, hogy lehetőség szerint a leginkább őseinkre emlékeztető módon próbáljak kenyeret sütni, ami persze nem könnyű, hisz iparilag előállított lisztjeink vannak, és még ha mellőzzük is a kenyérsütőgép dagasztóprogramját, a kisütésnél kemence híján már komoly akadályokba ütközhetünk. A sparheltem ugyan fatüzeléses, ám a sütőrész beállí...