Honnan jönnek és merre tartanak a nálunk költő fecskék?
Július közepén a Bodzás udvarán már egészen más a fecskék hangja. A fiókák kirepültek, a vezetékeken egyre nagyobb csapatok gyülekeznek, mintha fontos tanácskozást tartanának. Pedig valójában az őszre készülnek. De az is lehet, hogy lesz még egy fészekalja, hisz a meleg, jó idő erre ösztönözheti őket.
A nálunk költő füsti fecskék és molnárfecskék hamarosan hosszú utazás előtt állnak. Augusztus végétől szeptemberig útnak indulnak, és több ezer kilométert repülnek Afrika déli vidékei felé, ahol a telet töltik. Tavasszal aztán – elképesztő pontossággal – sokan ugyanahhoz a házhoz, ugyanahhoz az ereszhez térnek vissza, ahol előző évben is fészkeltek. A Bodzás és a mi házunk táján jelenleg is legalább 20 fecskefészekben cseperednek a fiókák.
Nem véletlen, hogy a magyar néphagyomány különleges szeretettel tekint a fecskékre és a gólyákra. Bár nem "magyar madarak", mégis szinte hozzánk tartoznak. Évszázadokon át velünk éltek, a portákon nevelték fiókáikat, érkezésük a tavaszt, távozásuk az ősz közeledtét jelezte. Ahol fecske fészkel, ott – a régiek szerint – béke és szerencse lakik.
Mi minden évben örömmel figyeljük őket a Bodzás Vendégház udvarán. Reméljük, szerencsésen megjárják hosszú afrikai útjukat, és jövő tavasszal újra ugyanazzal a vidám csiviteléssel köszöntenek bennünket.

Megjegyzések
Megjegyzés küldése