A legdrágább játék? Néha egy marék kavics.

 



Van valami, amit a Bodzásban újra és újra megfigyelünk.

Megérkeznek a gyerekek. Az autóból előkerülnek a gondosan becsomagolt játékok, társasok, labdák, kütyük. Aztán alig telik el fél óra, és mind ott maradnak a szobában.

Odakint ugyanis sokkal érdekesebb dolgok várnak.

Egy marék kavics. Egy különös alakú bot. Néhány kiszáradt csigaház. Vadvirágok, tobozok, falevelek, makkok. Egy homokkupac vagy egy pocsolya.

Ezekből készül a leves, a vár, a kincsesbánya, a varázspálca vagy éppen egy teljes mesebeli világ.

A természetnek van egy különleges tulajdonsága: nem mondja meg, minek kell lennie egy kavicsnak. A gyerek fantáziája pedig pontosan ettől kezd szárnyalni. Órákig képesek a picik a kavicsokkal matatni, rendezgetni, vödörbe gyűjtögetni őket, vagy épp spirál alakba rendezgetni a fűben.




Így tanítják meg a gyerekek nekünk, hogy néha a legjobb ajándék az a kis idő és szabadságérzés, hogy a játékunkat magunk találhatjuk ki. Felnőttként pedig elmélázhatunk azon, hogy a legszebb gyerekkori emlékeink között ritkán szerepel dobozos, vásárolt játék. De a barátokkal való csibészkedés egy patakparton vagy egy tónál, szénabálákra mászás, iszapvár építés egy gondtalan nyári napon annál inkább.


Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Füstölt nyúlcomb

A zölddióról, befőzésről - terményeimről

Egy gyerekkori kedvenc: "tejbe bümbülü"