Sivatagi zöldségtermesztés

 

Nemcsak művelem a kiskertünket, hanem gondolkodom is róla. Egyre több fejtörést okoz, és látom, hogy nem csak én vakarom a fejem búbját. Új háztáji technológiák beépítése (mulcs, komposzt, meg van még egy sor újdonság, amiket nem próbáltam, de sok kísérlet követhető ezzel kapcsolatban a neten), öntözés, esővízgyűjtés...stb. A föld termőrétegének megtartása, gyomok és egyéb takaró növények jelenléte, kell-e, nem kell-e? Ezer a kérdés és  válasz. Hogyan alkalmazkodjunk a megváltozott klíma viszonyokhoz?

Itt most egy lehetséges és működő modellt mutatok be, aminek a megtalálásában segített az AI. Nem kell a spanyolviaszt feltalálnunk. Itthon minden adva lenne a magas minőségű zöldség és gyümölcstermesztésre, akár Európa éléskamrája is lehetnénk (újra).  

Csak az iparosodás irányába fejleszteni egy alapvetően agrár országot, zsákutca. Az akkumulátort megenni nem lehet. Az ott eltöltött munkaórák bérét pedig import zöldségekre költhetjük, mert itthon nincs elegendő kéz a mezőgazdasági munkákra.

Beillesztem ide, hogyan csinálják az Arava-sivatagban:

"A sivatagi kibucokban a zöldségtermesztés egy csúcstechnológiás, rendkívül hatékony folyamat, amely a természetes akadályokat (vízhiány, perzselő hőség, rossz minőségű talaj) innovatív technológiákkal, például precíziós csepegtető öntözéssel és hidropóniával küzdi le. 

A sikeres sivatagi gazdálkodás legfontosabb jellemzői:

• Víztakarékosság és csepegtető öntözés: Az izraeli fejlesztésű csepegtető öntözés biztosítja, hogy a víz közvetlenül a növények gyökeréhez jusson minimális párolgási veszteséggel. Egyes rendszerekben sós vagy tisztított szennyvizet is használnak. 
• Hidropónia és talaj nélküli termesztés: A növényeket gyakran nem a sivatagi homokban, hanem tápoldatos vízben vagy kókuszrostban nevelik, zárt, szabályozott klímájú üvegházakban. 

·        Klímaszabályozás: A hálós és üvegházak megvédik a terményeket a szélsőséges hőmérséklettől, az erős széltől és a kártevőktől, így egész évben folyamatos a betakarítás.

• Termények: A sivatagi farmokon sikeresen termesztenek paradicsomot, káposztát, padlizsánt, burgonyát és különféle levélzöldségeket. 

A kibucok (pl. az Arava-sivatagban lévők) ötvözik a kollektív közösségi munkát az élvonalbeli agráriparral, így téve termővé a látszólag terméketlen tájat.

 

A sivatagi kibucok sikere mögött a csúcstechnológiás szennyvíz-újrahasznosítás és a sajátos, közösségi alapú kibuc életmód szoros szimbiózisa áll.

Szennyvíz-újrahasznosítás a sivatagi mezőgazdaságban

Izrael világelső a vízgazdálkodásban: a keletkező lakossági és ipari szennyvíz közel 90%-át újrahasznosítja, amelyet szinte teljes egészében a mezőgazdaságba, különösen a Negev- és az Arava-sivatag farmjaira irányítanak.

• Harmadlagos (tercier) tisztítás: A kibucok nem nyers szürkevizet használnak. A szennyvíz szigorú mechanikai, biológiai és ultraszűrési folyamatokon (membrántechnológia, UV-fény) megy keresztül. A végeredmény közel ivóvíz tisztaságú, mikrobiológiailag biztonságos öntözővíz, amely nem veszélyezteti a fogyasztókat.
• Homok- és talajszűrés (Aquifer Recharge): A Shafdan tisztítóüzemből származó vizet a sivatagi homokrétegeken keresztül szivattyúzzák le a föld alatti víztározókba. A homok természetes szűrőként működik, a vizet hónapokig tárolják odalent, majd a száraz időszakban tiszta vízként pumpálják fel a zöldségekhez.
• Tápanyagdús öntözés: A tisztított szennyvízben ellenőrzött mennyiségben megmaradnak olyan természetes mikroelemek (nitrátok, foszfátok), amelyek természetes tápanyagpótlást biztosítanak, így a kibucoknak kevesebb műtrágyát kell vásárolniuk.

---

A kibuc életmód és a sivatagi gazdálkodás

A kibuc (jelentése: „gyülekezet” vagy „összejövetel”) egy egyedülálló, önkéntes alapú szocialista-kooperatív közösség, ahol a javak és a döntések közösek. Bár a modern kibucok egy része már privatizált, a sivatagi agráriumot a mai napig a kollektív szellem működteti.

• Közös tulajdon és egyenlőség: A föld, a traktorok, az üvegházak és maguk a high-tech öntözőrendszerek is a kibuc közös tulajdonát képezik. A tagok nem kapnak egyéni földbirtokot; a megtermelt zöldségek eladásából származó profit a kibuc közös kasszájába megy, amiből egyenlően biztosítják a lakhatást, az oktatást, az egészségügyet és az étkezést.
• Rotációs munka és szakértelem: A kibuc tagjai megosztják a feladatokat. Egyik nap valaki az üvegházak számítógépes tápoldat-szabályozását felügyeli, másik nap a közösségi étkezdében főz, vagy a gyerekekre vigyáz. Mindenkinek megvan a maga szakterülete, de a krízishelyzetekben (például hirtelen homokvihar idején) a teljes közösség összefog a termés mentésére.
• Saját agráripari innovációk: A kibucok nemcsak használják a technológiát, hanem maguk is fejlesztik azt. Például a világhírű Netafim csepegtető öntözőrendszert a Negev-sivatagi Hatzerim kibucban találták fel és kezdték el gyártani. A sivatagi kibucok ma már egyszerre high-tech kutatóközpontok, startup-inkubátorok és működő gazdaságok.
• Közösségi élet és oktatás: A mindennapok központi helyszíne a közös étkező (Chadar Ochel), ahol a tagok naponta többször találkoznak és megvitatják a kibuc ügyeit. A gyerekek helyi, természet- és mezőgazdaság-központú oktatásban részesülnek, így már fiatalon megtanulják a sivatagi fenntarthatóság értékét.

A sivatagi kibucok bebizonyították, hogy a szigorú közösségi összefogás és a legmodernebb tudomány ötvözésével a világ legbarátságtalanabb helyein." 

Szóval nem csak a modern technológia, hanem a társadalmi struktúra átalakítása is kell hozzá. 

 Nem kéne megvárnunk, hogy nálunk is így nézzen ki a táj.