Nem búcsú, csak költözés

Kép
  Több mint tíz év. Több száz történet. Ez a blog sokkal több lett számomra, mint receptek, kerti képek vagy falusi pillanatok gyűjteménye. Itt nőtt fel velünk néhány kutya és macska, lovak, tyúkok, nyulak. Itt virágzott a bodza, érett a paradicsom, ropogott a sparhelt tüze, és itt mesélhettem el mindazt, amit a Bakony, Ganna és a falusi élet nap mint nap adott nekünk. Köszönöm, hogy ennyi éven át velem tartottatok. Most azonban elérkezett az idő egy kis változásra. Az Egy csepp falusi élet nem tűnik el – csak új otthonba költözik. A jövőben a történetek, receptek, gyógynövényes írások, kirándulóötletek és a Bodzás Vendégház mindennapjai már a megújult honlapunkon folytatódnak. A régi bejegyzések itt még egy ideig megmaradnak emléknek. Hiszen ezek együtt mesélik el az elmúlt évek történetét. De új fejezetet már az új oldalon írunk. Ha szeretnétek továbbra is velünk barangolni a Bakony ösvényein, benézni a kertbe, kipróbálni egy-egy receptet, vagy csak megállni néhány percre a roha...
Megjegyzés küldése

Amikor már csak a gyógyfüvek zöldellnek

 


Sivatagi hőség ül a domboldalon.

A fű rég elvesztette a tavaszi zöldjét, szinte zörög a talpam alatt. A tyúkocskák tátott csőrrel keresik az árnyékot, szárnyukat elemelve próbálnak egy kis levegőhöz jutni. Még a méhek döngicsélése is ritkább ilyenkor. A darazsak viszont nem adják fel: az aszott fű között is felbukkannak, és ha papucsban járok, néha emlékeztetnek rá, hogy ők is itt élnek.

A földnek ilyenkor egészen más illata van. Könnyű, száraz, poros. Az igazi életszagot csak ott érzem, ahol locsolunk: a veteményes körül, ahol egy kis pára még megmarad a levegőben.

A Bodzás udvarán és a saját kertünkben sem sietünk lenyírni mindent. Hadd kapaszkodjon, ami élni akar. És ilyenkor különös dologra lesz figyelmes az ember.

Miközben a pázsit szinte eltűnik, néhány növény makacsul zöld marad.

A lándzsás útifű. A kakukkfű. A cickafark. A katáng. A porcsin. A borágó.

Nemcsak kitartanak, hanem élnek. Mintha a legnagyobb szárazság sem tudná legyőzni őket.

És milyen különös, hogy éppen ezek azok a növények, amelyekről régóta tudjuk: ehetők, gyógyítanak, erőt adnak. Nem a legkényesebbek maradnak életben, hanem azok, amelyeknek mindig is volt dolguk az ember mellett.

Néha eljátszom a gondolattal: vajon őseink is így figyeltek fel rájuk? Amikor a rét kiégett, és már alig maradt valami zöld, talán éppen ezek a növények hívták fel magukra a figyelmet. Talán így fedezték fel, hogy nemcsak túlélni tudnak, hanem az embert is segítik a túlélésben.

Lehet, hogy soha nem tudjuk meg biztosan.

De amikor végignézek ezen a kiszáradt nyári tájon, újra és újra ugyanaz jut eszembe: milyen bölcs rendje van a természetnek. Amikor szinte minden feladja, mindig marad valami, ami csendesen tovább él. Nem hivalkodik, nem kér figyelmet. Egyszerűen teszi a dolgát.

Talán ezért olyan megnyugtató rátalálni ezekre a makacsul zöldellő gyógyfüvekre egy forró nyári napon. Nemcsak a rétet gyógyítják. Egy kicsit bennünket is emlékeztetnek arra, hogy a legnehezebb időszakokban is mindig marad valami, amibe bele lehet kapaszkodni.





 

Megjegyzések

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

A zölddióról, befőzésről - terményeimről

Kép
Itt a zölddió-szezon, s mivel még sosem próbálkoztam ezzel a gyümölccsel, az idén belevágtam. A kertünkben lévő diófa terméséből annyit szedtem, hogy lekvárnak 3 nagy üvegbe valót negyedelve bepakoltam, és jelenleg a 9 napos érlelés fázisában leledzik, valamint egy 2 literes üvegynyi zölddiót szintén negyedelve és házi törköllyel felöntve likőrkészítésbe fogtam, az eredményről majd kb. karácsony táján fogok beszámolni. (Ha addig kukába nem kerül valamiért, de ezt ne adja'Isten, mert párom így is eléggé szívta a fogát a pálesz ilyetén "pazarlása" láttán) A meggy leszedve a környező fákról, a cseresznye esetében a seregélyek lettek a győztesek. A fóliában is szépen növöget a paprika, már szüreteltünk is róla. A paradicsom egyelőre virágzik, viszont tanulva a tavalyi tapasztalatból, bátrabban "fattyazom", nem hagyom sűrű, zöld bokrossá fejlődni és ebben segítségemre volt a River Cottage sorozat is, ahol Hugh paradicsomültetvényének gondozását mindig ár...
További információk

Füstölt nyúlcomb

Kép
Április óta készítünk füstölt pisztrángot a házilag gyártott füstölőnkkel, és a hideg füstön sajtjaimnak is igazi füstízt tudok már adni, így ritkábban használom a gyári füstaromát.. Egy ideje izgatott már a gondolat, hogy ha nem is disznósonkát, de nyúlcombot füstöljek a masinámmal. Így változatosabbá tehetem a nyúl- és egyéb ételeinket is. Azért a technológiát nem ismervén, nekiálltam kutakodni a neten, illetve érdeklődtem a faluban is, de meglepő módon, nagyon kevés információra bukkantam. A nyúlcomb füstölés úgy látszik még gyerekcipőben jár:))) A neten talált receptek sem adtak teljes leírást, és telefonos megkereséseimre is csak hímelő-hámoló megoldásokat kaptam, azaz, csak eseti próbálkozások voltak másoknál is. Így tehát, ha nem is teljesen, de a saját fantáziánkra kellett hagyatkoznunk a portéka előállításánál. Így álltunk neki: 16 db hátsó nyúlcombot 2 éjszakára páclébe tettem, ami 4 liter felforralt vízben oldott 60 dkg sóból, pár darab babérból és fél marék egész bor...
További információk

Egy gyerekkori kedvenc: "tejbe bümbülü"

Kép
A legkézelfoghatóbb, a mindennapjainkhoz szervesen kapcsolódó dolgokról nem jut eszünkbe sokszor, hogy hírértéke van... Azt hihetjük, hogy egy gasztroblogon - mi nem tartjuk magunkat annak - csak a kuriózumnak van helye, hisz a legegyszerűbbet úgyis tudja mindenki. Hát ez így is van, én mégis azt gondolom, hogy nem árt kicsit visszazökkenteni a táplálkozásunkat, a róla szóló írásokat a mindennapokhoz. Főleg, ha abban nincs megmerevedettség, ha az könnyed, és finom és tápláló! Ez az étel főleg férjeméknek volt a gyerekkori kedvencük, de készült a mi családunkban is, talán nem olyan sűrűn, mint anyósoméknál. A neve eredetéről nincs sok tudomásom: egyszerűen tejbe bümbülü. No és hogy lerántsam a leplet erről a csodáról, ez egy egyszerű krumplileves, némi sárgarépával és zöldséggel, sok friss petrezselyemmel és zellerzölddel. "Tudod anyu, azt a  bümbülü fehérlevest főzzed"- szólt a kívánalom, amikor megindult a nyálelválasztásunk és felcsendült a kérdést:  No mit főzzek ma ...
További információk