Egy csepp falusi élet

Cukor és Falat: a két cukorfalat kecskegida a legújabb vendégeink állatsimogatónkban. Húsvétra többszörösen visszatérő vendégeink gyermekei örömére, akik talán nálunk láttak először gidát, és azóta a rabjai lettek e gyönyörű állatfajnak. Ritától úgy tudjuk: a gyerekek mehetnek akárhány állatkertbe, de se a zsiráf, se a víziló nem olyan érdekes és szeretnivaló, mint a kecske. (Megjegyzem: egyetértünk, bár a minifarmon még vizílovat és zsiráfot sem tartottunk...) Mint két eléggé ütődött állattartó, esetleg befogadnánk még két alpakkát,  állítólag ők is nagyon jól tűrik az emberi simogatást, és megbékél n ek az emberi faj szeretet-megnyilvánulásaival...Szerintem, párban ők is elférnének a Bodzás-birtokon, így ha tudtok olyanról, aki feladta a gyapjútermelést és szabadulni akar max. két alpakkától, vegyétek fel velünk a kapcsolatot. Most azonban itt pár fotó az új lakókról, gyönyörködésre: Ismerkedünk minden határvonallal... Nincs is jobb, mint friss szénabálán tombolni ...

El tudnám tölteni úgy a napot, hogy egész nap a gidákban gyönyörködöm. Annyira gyönyörűek és édesek, és mozgékonyak, és kedvesek, és...és...és.. Közben Tincső is elpottyantott egy bakocskát, csodás tömött bundájú fiúcska, már most akkora, mint az egyhetesek. Neki nem lesz gondja a csecsre, kettő is jut egy szájba...:)) Szegény öreg Ibikém alig bír megbirkózni a tejtermeléssel a két kicsinek, akik tízpercenként megkívánják az édes lét. Közben ugri-bugriznak, falra másznak - de tényleg - teli energiával, nem érdekli őket a tél, a tacsak-pocsolya, hogy nincs zöld az anyjuknak, csak széna és lucerna, és alma, és sárgarépa, az élet olyan szép, gyönyörű és annyit, de annyit kell ugrálni, farakást mászni...! Jaj, a kecskegida a legcsodálatosabb állatgyermek! Nincs bájosabb nála. Bogi kutyám is vemhes - még sosem volt kölyökkutyám - január végére nála is ellés várható. Édes istenkém, ennyi szaporulat... Nos. Váltsunk komolyra. Mivel most kecskéim a gidákra termelnek - Gitta révén pedig az ...