Nem búcsú, csak költözés

Kép
  Több mint tíz év. Több száz történet. Ez a blog sokkal több lett számomra, mint receptek, kerti képek vagy falusi pillanatok gyűjteménye. Itt nőtt fel velünk néhány kutya és macska, lovak, tyúkok, nyulak. Itt virágzott a bodza, érett a paradicsom, ropogott a sparhelt tüze, és itt mesélhettem el mindazt, amit a Bakony, Ganna és a falusi élet nap mint nap adott nekünk. Köszönöm, hogy ennyi éven át velem tartottatok. Most azonban elérkezett az idő egy kis változásra. Az Egy csepp falusi élet nem tűnik el – csak új otthonba költözik. A jövőben a történetek, receptek, gyógynövényes írások, kirándulóötletek és a Bodzás Vendégház mindennapjai már a megújult honlapunkon folytatódnak. A régi bejegyzések itt még egy ideig megmaradnak emléknek. Hiszen ezek együtt mesélik el az elmúlt évek történetét. De új fejezetet már az új oldalon írunk. Ha szeretnétek továbbra is velünk barangolni a Bakony ösvényein, benézni a kertbe, kipróbálni egy-egy receptet, vagy csak megállni néhány percre a roha...

Új lakók a Bodzás-farmon

Cukor és Falat: a két cukorfalat kecskegida a legújabb vendégeink állatsimogatónkban.
Húsvétra többszörösen visszatérő vendégeink gyermekei örömére, akik talán nálunk láttak először gidát, és azóta a rabjai lettek e gyönyörű állatfajnak.
Ritától úgy tudjuk: a gyerekek mehetnek akárhány állatkertbe, de se a zsiráf, se a víziló nem olyan érdekes és szeretnivaló, mint a kecske. (Megjegyzem: egyetértünk, bár a minifarmon még vizílovat és zsiráfot sem tartottunk...) Mint két eléggé ütődött állattartó, esetleg befogadnánk még két alpakkát,  állítólag ők is nagyon jól tűrik az emberi simogatást, és megbékélnek az emberi faj szeretet-megnyilvánulásaival...Szerintem, párban ők is elférnének a Bodzás-birtokon, így ha tudtok olyanról, aki feladta a gyapjútermelést és szabadulni akar max. két alpakkától, vegyétek fel velünk a kapcsolatot.
Most azonban itt pár fotó az új lakókról, gyönyörködésre:
Ismerkedünk minden határvonallal...

Nincs is jobb, mint friss szénabálán tombolni

Jajj, de finom...

Gyere Cukor, siessünk! Együk meg mindet a lovak elől!...

Megjegyzések

  1. Lám csak, lám!:-)Nem csak mi vagyunk visszaesők!:-)
    Amúgy nagyon aranyosak. Nekünk ,ég nincsenek gidáink, a mieink sokára fognak még elleni. Már alig várom.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Nagyon jó újra átélni a kisgidákkal való törődést, és nap mint nap látni a bűbájos cseperedésüket. Amúgy nem térünk vissza a kecsketartáshoz, csak ideiglenesen vannak nálunk...

      Törlés
  2. Gyönyörűek! Úgy szerettem volna én is megkecskésedni, de minél többet tudtam meg róluk, annál inkább jöttem rá, hogy nem nekünk valók, így másoknál nézegetem őket. Jó simogatást hozzájuk és jó idegeket is. :)

    VálaszTörlés
  3. Bizony, a kecsketartást jól meg kell gondolni, de szerintem így van ez bármely más állat tartásával is. Az egyik legfontosabb kérdés eldöntése az, hogy haszonállatot tartsunk-e, vagy állatbarátot. Mi most ez utóbbi mellett tettük le a voksot. A kettőből csak egy gidát tartunk meg az állatsimogatónkban. Barátai a lovak lettek, és a szabadon közlekedő nyuszipár. Szívesen átkéretőzik a baromfiudvarba is a tyúkok-kacsák közé:))

    VálaszTörlés

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Füstölt nyúlcomb

A zölddióról, befőzésről - terményeimről

Egy gyerekkori kedvenc: "tejbe bümbülü"