Állatmesék II. Úrnak születni kell
Mai mesém a macsekokról szól, igen, többes számban. Úgy emlékszem, nem írtam róla, hogy a nyáron nálam nyaralt macskák közül egyet örökbe fogadtunk, mert a másikat barátainknál a boxerok sajnos, a másvilágra küldtek. Így Macsó a mi macskánk lett, és Benőke - a baráték kisfia - tudomásul vette, hogy a cicát csak nálunk dögönyözheti és ha hagyja, kinyomhatja belőle a szuszt. Persze, ahogy nődögél ő is, meg a macska is, ez egyre kevésbé drasztikus...
Macsó délceg kandúrrá cseperedett, amilyen csúf volt cicaként, úgy szedi össze magát, biztos készül az ivarzásra, s hát ilyenkor nem árt a legjobb formát hozni...Bubu egyelőre - aki nőstény - kitúrja a tálkája mellől, s olyan vad morgással tartja távol Macsót az etetőedénytől, hogy még én is megijedek...De ha csak morogna! Látnátok, mekkora maflásokat ken le a kandúrnak, meg sem mer szeppenni, csak tisztes távolból kivárja, hogy mi marad neki. Hiába teszek neki külön tálkába, Bubu szemmel tartja mindkét tálat és félelmetes morgással nem engedi Macsót addig enni, míg ő jól nem lakott. Akkor bajusznyalogatás, nyújtózkodás, elégedett mormicolás, majd leheveredés a legközelebbi kényelmes, lehetőleg kipárnázott fotelba, székre, kályha mellé.
Ez napjában kétszer, reggel és este lejátszódik a konyhámban, napközben kihajtom őket egerészni. Este persze megesik a szívem rajtuk, s többnyire beengedem őket a sparhelt mellé. Legrosszabb esetben is az asztalosműhely nyújt nekik éjszakai szállást, s ez is pusztán Bubu miatt, akinek az ürítési szokásai még mindig nem szobabiztosak.
Képeim róluk:
És Bubu a háztetőn, na azért nem volt forró...
Macsó délceg kandúrrá cseperedett, amilyen csúf volt cicaként, úgy szedi össze magát, biztos készül az ivarzásra, s hát ilyenkor nem árt a legjobb formát hozni...Bubu egyelőre - aki nőstény - kitúrja a tálkája mellől, s olyan vad morgással tartja távol Macsót az etetőedénytől, hogy még én is megijedek...De ha csak morogna! Látnátok, mekkora maflásokat ken le a kandúrnak, meg sem mer szeppenni, csak tisztes távolból kivárja, hogy mi marad neki. Hiába teszek neki külön tálkába, Bubu szemmel tartja mindkét tálat és félelmetes morgással nem engedi Macsót addig enni, míg ő jól nem lakott. Akkor bajusznyalogatás, nyújtózkodás, elégedett mormicolás, majd leheveredés a legközelebbi kényelmes, lehetőleg kipárnázott fotelba, székre, kályha mellé.
Ez napjában kétszer, reggel és este lejátszódik a konyhámban, napközben kihajtom őket egerészni. Este persze megesik a szívem rajtuk, s többnyire beengedem őket a sparhelt mellé. Legrosszabb esetben is az asztalosműhely nyújt nekik éjszakai szállást, s ez is pusztán Bubu miatt, akinek az ürítési szokásai még mindig nem szobabiztosak.
Képeim róluk:
És Bubu a háztetőn, na azért nem volt forró...
Nagyon helyesek:)) Jó lehet ennyi állat között élni. Már gondoltam rá, hogy veszek két kecskét, annyi füvem van, de nem tudnám őket hol tartani, És hát a virágaim...:)
VálaszTörlésA cicák között nagy az egyetértés még álmukban is. Nagyon helyesek így összebújva.
VálaszTörlésIdilli macskaélet van nálatok!
VálaszTörlésSofia: hát tényleg: ha virágot akarsz, akkor kecskét inkább NE...
VálaszTörlésCompot, m : magam is meglepődtem magamon, hogy mennyire megszerettem őket. Sose voltam nagy macskabarát. Eddig.
Szijja Zsuzsum!!
VálaszTörlésHát az első kép nagyon Nagy!! :) :) Alvás közben szent a béke...
Nálunk a két nagy macskusz mellé került a gyerekek kérésére 2 kicsi.
VálaszTörlésA helyzet kaja ügyben nálunk is ugyan ilyen, azzal a különbséggel, hogy a nagyok 2 hétig még a házunk környékét is kerülték, mert nem mertek bejönni a kis démontól, inkább nem ettek...
Azóta javult valamelyest a helyzet, de hogy valaha így egymás mellett aludjanak, azt kizártnak tartom, pedig de szeretném...
Nagyon édesek a cicáid!
:)
Nálunk sem a macsekok voltak a befutók, de most valahogy mindkettőnkre rájött a cicasimogathatnék. A gyerekek meg már réges-régóta mindenféle kiscicát cipelnek fel a játszóról... Hajaj, mi lesz ennek a vége...
VálaszTörlés