Egy csepp falusi élet

Bubu cicám elérte az egyéves kort, és két hónappal ezelőtt az ivarérettséget is. Ez, ugyebár cicaszaporulatot jelent...Eleinte nem tudtuk biztosan, hogy Macsó cicánk - aki kandúr - az apuka-e, - s szerintem most sem bizonyos ez a lehetőség, mindenesetre a cicaalom "idegenkezűségre" utal, a született cicákban némi rozsdás beütéssel... Bubu - szobacicaként - az almot a lakásban próbálta megszülni, mi ennek eléggé ellene voltunk, s mindent megtettünk annak érdekében, hogy a külvilágban találja meg a szaporulat "elejtését". A szalmabála mögött eléggé védett helyet találtunk neki, s jobb híján el is fogadta döntésünket, lévén, hogy első kiscicája már félig előbújt... Nos, az egész vajúdást azért nem írnám le, nagyjából annyi az érdekes, hogy az öt kitolásból mindössze három élveszületés lett. Nem tudom, cicáéknál ez mennyire helytálló, hisz eddig csak "paraszt macsekok" voltak nálunk- betérő cicák, hellyel-közzel alommal, sokszor azt sem tudtuk hányan vannak....

Rég jelentkeztem állatos bejegyzéssel, ezt szeretném pótolni....Cicáink - Macsó, a kandúr, és Bubu a nőstény cicus - szépen fejlődnek, mi több, Bubu úgy tűnik, vemhes, el van nehezülve, egész nap rendületlenül vernyog, követeli az adaqját - ami minimum kétszer több, mint egy átlagos macseké - szóval cicaáldás elé nézünk, a papát egyelőre nem ismerjük, majd az utódok külleme talán ad valami tájékoztatást róla...Macsó viszont kitüntetett figyelemmel, és sok arcnyalogatással kedvez Bubunak, ami nem feltétlenül jelenti az apaság elismerését. Annál inkább az azonos felségterületet, és az egymás melletti etetőedényeket, valamint a megosztott párnát a délelőtti szunyókálásnál. Izgalommal várjuk a fejleményeket, valószínűleg nem tart már soká a várakozás... És hogy lássátok Macsót, a "forró bádogtetőn", amint épp vadászik:

Mai mesém a macsekokról szól, igen, többes számban. Úgy emlékszem, nem írtam róla, hogy a nyáron nálam nyaralt macskák közül egyet örökbe fogadtunk, mert a másikat barátainknál a boxerok sajnos, a másvilágra küldtek. Így Macsó a mi macskánk lett, és Benőke - a baráték kisfia - tudomásul vette, hogy a cicát csak nálunk dögönyözheti és ha hagyja, kinyomhatja belőle a szuszt. Persze, ahogy nődögél ő is, meg a macska is, ez egyre kevésbé drasztikus... Macsó délceg kandúrrá cseperedett, amilyen csúf volt cicaként, úgy szedi össze magát, biztos készül az ivarzásra, s hát ilyenkor nem árt a legjobb formát hozni...Bubu egyelőre - aki nőstény - kitúrja a tálkája mellől, s olyan vad morgással tartja távol Macsót az etetőedénytől, hogy még én is megijedek...De ha csak morogna! Látnátok, mekkora maflásokat ken le a kandúrnak, meg sem mer szeppenni, csak tisztes távolból kivárja, hogy mi marad neki. Hiába teszek neki külön tálkába, Bubu szemmel tartja mindkét tálat és félelmetes morgással nem eng...

Végre itt a nyár, remeg a levegő a hőségtől már lassan két hete, s már-már hiányzik a május-júniusi esőhullám. A ház tája és a Bodzás valamint a szomszéd vendégház megtelt nyaraló vendégsereggel, kirándulókkal, a falu hangulata is pezsgőbb ilyenkor, bár még mindig hamisítatlan falusi. Ezen a reggeli kakaskukorékolásokat, tehénbőgéseket értem, este a tücsökciripelést és a mindenféle rovarok neszezését, ami főleg a városi fülnek oly megnyugtató, vagy épp "alvászavaró". Előző bejegyzésem dátumából is látszik, hogy ritkán van időm bejegyzéseket készíteni, fotózni meg még kevésbé. Ez most már végérvényesen az őszre marad. Azért hűséges olvasóimnak bemutatom a legutolsó hetekben hozzánk került kis állatokat. Fő attrakciónk most Bubu, a háromhónapos cica, akinek vérében állítólag a falusinál nemesebb vér is csörgedez. Vendéggyerekeink közt mindenféleképpen első helyre lépett Bubu nyúzása, simogatása, fürdetése és még ki tudja, mi mindent talál ki a gyerekfantázia, hisz nem tartha...