A galambász macska

 Tavasszal az egerek elszaporodása miatt riadt felhívást tettem közzé a FB-n - én (mi), aki(k) sosem szenvedtünk macskahiánytól, valahogy kifogytak alólunk a macsekok, az egy szem pedig aki maradt, erősen gyenge a futásban, lévén háromlábú - a negyedik valószínűleg egy hősi csatában elvesztette funkcióját.

A felhívásra Maritól azonnal érkezett egy cicacsalád, négytesóstól, anyukástól, akikből hosszas megbeszélés alapján csak hármat fogadtunk be, eltekintettünk attól, hogy anyuka tanítsa meg a cicákat egerészni. Bíztunk a fajtában.

Szerintünk jól tartjuk őket, szép kövérek, mozgékonyak, selymes puha a szőrük és már láttuk, hogy egerésznek is. A reggeli és az esti étkezést a magtárba szolgáljuk fel nekik, ott, ahol már elviselhetetlen volt az egérbűz, és a kukoricás zsákok is foszlóssá váltak az egérinváziótól, sőt, már alig kellett darálnunk, annyira  feldolgozták a magokat. Ezt a tarthatatlan állapotot akartuk megszüntetni velük, arra álmunkban sem gondoltuk, hogy ilyen terített asztal mellett még a galambokra is fenni fogják a fogukat. Márpedig immár nem csak fenik, hanem szépen be is gyakorolták a harcászatot, legfőképpen Zorró, a kandúr.

Sajna, az elmúlt napok vérengzőssé váltak galamb-fronton, itt is ott is tollfelhőkbe botlunk, de már másodjára vagyok szemtanúja a ragadozó macska zsákmányejtésének.

Lehet, hogy nem sokáig kell az étlapunkon tartani a galambesszencia levest?




Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Füstölt nyúlcomb

Nyúlszalámi

Feta sajt készítés