Nem búcsú, csak költözés

Kép
  Több mint tíz év. Több száz történet. Ez a blog sokkal több lett számomra, mint receptek, kerti képek vagy falusi pillanatok gyűjteménye. Itt nőtt fel velünk néhány kutya és macska, lovak, tyúkok, nyulak. Itt virágzott a bodza, érett a paradicsom, ropogott a sparhelt tüze, és itt mesélhettem el mindazt, amit a Bakony, Ganna és a falusi élet nap mint nap adott nekünk. Köszönöm, hogy ennyi éven át velem tartottatok. Most azonban elérkezett az idő egy kis változásra. Az Egy csepp falusi élet nem tűnik el – csak új otthonba költözik. A jövőben a történetek, receptek, gyógynövényes írások, kirándulóötletek és a Bodzás Vendégház mindennapjai már a megújult honlapunkon folytatódnak. A régi bejegyzések itt még egy ideig megmaradnak emléknek. Hiszen ezek együtt mesélik el az elmúlt évek történetét. De új fejezetet már az új oldalon írunk. Ha szeretnétek továbbra is velünk barangolni a Bakony ösvényein, benézni a kertbe, kipróbálni egy-egy receptet, vagy csak megállni néhány percre a roha...

Balzsamecetes disznó apróhús

Talán nem vagyok egyedül a tekintetben, hogy az ecetet nagyjából salátákhoz használom. Konyhámban csak nem oly rég fedezhető fel a 10 és 20%-os ecet mellett az almaecet, néha a tárkonyecet, újabban a balzsamecet.
Ez a likőrsűrűségű, sötétbarna színű "elixír" Olaszországból, azon belül is Modenából és a szomszédos Reggio Emiliából származik.
Kutakodásaim alapján megtudtam, hogy az eredetvédett balzsamecetet kizárólag a trebbiano vagy lambrusco szőlő mustjából készítik, melyet lassan a felére sűrítenek nyílt láng felett, ez elősegíti a karamellizálódást, s innen a sötét szín.
Az érlelés legalább 12 év! Ezalatt egyre kisebb hordókba töltik át az ecetet, általában gesztenye, cseresznye, eperfa, kőris, tölgy és boróka lehet a hordó anyaga. Az ecetet nem pincében, hanem inkább padláson érlelik, ahol a nyári napmeleg segíti az erjedést, míg a téli hideg lelassítja, és ekkor tud leülepedni az ecet. Az így érlelt ecetnek horribilis ára van, százezeren felüli.
A nálunk is kapható modenai balzsamecet ipari méretekben készül, szőlősűrítményből és borecetből, némi színezékkel.
A mai étkem ezzel a balzsamecettel készült, lássuk miből is!

Hozzávalók:

- 30 dkg sertés apróhús
- 10 dkg szárzeller
- egy marék fenyőmag
- 1 dl fehérbor (somlói furmint)
- 1 lilahagyma
- 10 dkg kecskesajt
- pici disznózsír
- 2 ek. olívaolaj
- balzsamecet
- só, őrölt bors

A fenyőmagot serpenyőben zsír nélkül megpirítottam, félretettem. Olívaolajon a lilahagymát és a szárzellert megdinszteltem, fedő alatt pár percig pároltam, félretettem.
A sertés apróhúst zsíron megpirítottam, sóztam, fehér borral felöntve puhára pároltam.
A kecskesajtot lereszeltem, zsírozott tepsiben diónyi halmokat raktam belőle és 200 fokra előmelegített sütőben pirulásig sütöttem. Így a sajt szétterült, és kihűlés után ostyaszerűvé vált.
Ezután tányérra rendeztem a húst a sajtostyával, zöldségekkel, fenyőmaggal, pici olívával és balzsamecettel meglocsoltam, borsot őröltem a tetejére.
Nem mindennapi ízkavalkád, elárulhatom. Legközelebb ezt a receptet kipróbálom nyúlhússal is, hisz újból indulni szeretnék a Gasztrabbit nyúlhúsos receptversenyén:)))







Megjegyzések

  1. Uhh Zsuzsa, összefutott a nyál a számban! Ez isteni! Bár én a nyuszikát kihagyva inkább a disznóval próbálkoznék. :)

    VálaszTörlés

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Füstölt nyúlcomb

A zölddióról, befőzésről - terményeimről

Egy gyerekkori kedvenc: "tejbe bümbülü"