Sivatagi zöldségtermesztés

Kép
  Nemcsak művelem a kiskertünket, hanem gondolkodom is róla. Egyre több fejtörést okoz, és látom, hogy nem csak én vakarom a fejem búbját. Új háztáji technológiák beépítése (mulcs, komposzt, meg van még egy sor újdonság, amiket nem próbáltam, de sok kísérlet követhető ezzel kapcsolatban a neten), öntözés, esővízgyűjtés...stb. A föld termőrétegének megtartása, gyomok és egyéb takaró növények jelenléte, kell-e, nem kell-e? Ezer a kérdés és  válasz. Hogyan alkalmazkodjunk a megváltozott klíma viszonyokhoz? Itt most egy lehetséges és működő modellt mutatok be, aminek a megtalálásában segített az AI. Nem kell a spanyolviaszt feltalálnunk. Itthon minden adva lenne a magas minőségű zöldség és gyümölcstermesztésre, akár Európa éléskamrája is lehetnénk (újra).   Csak az iparosodás irányába fejleszteni egy alapvetően agrár országot, zsákutca. Az akkumulátort megenni nem lehet. Az ott eltöltött munkaórák bérét pedig import zöldségekre költhetjük, mert itthon nincs elegendő kéz ...

Balzsamecetes disznó apróhús

Talán nem vagyok egyedül a tekintetben, hogy az ecetet nagyjából salátákhoz használom. Konyhámban csak nem oly rég fedezhető fel a 10 és 20%-os ecet mellett az almaecet, néha a tárkonyecet, újabban a balzsamecet.
Ez a likőrsűrűségű, sötétbarna színű "elixír" Olaszországból, azon belül is Modenából és a szomszédos Reggio Emiliából származik.
Kutakodásaim alapján megtudtam, hogy az eredetvédett balzsamecetet kizárólag a trebbiano vagy lambrusco szőlő mustjából készítik, melyet lassan a felére sűrítenek nyílt láng felett, ez elősegíti a karamellizálódást, s innen a sötét szín.
Az érlelés legalább 12 év! Ezalatt egyre kisebb hordókba töltik át az ecetet, általában gesztenye, cseresznye, eperfa, kőris, tölgy és boróka lehet a hordó anyaga. Az ecetet nem pincében, hanem inkább padláson érlelik, ahol a nyári napmeleg segíti az erjedést, míg a téli hideg lelassítja, és ekkor tud leülepedni az ecet. Az így érlelt ecetnek horribilis ára van, százezeren felüli.
A nálunk is kapható modenai balzsamecet ipari méretekben készül, szőlősűrítményből és borecetből, némi színezékkel.
A mai étkem ezzel a balzsamecettel készült, lássuk miből is!

Hozzávalók:

- 30 dkg sertés apróhús
- 10 dkg szárzeller
- egy marék fenyőmag
- 1 dl fehérbor (somlói furmint)
- 1 lilahagyma
- 10 dkg kecskesajt
- pici disznózsír
- 2 ek. olívaolaj
- balzsamecet
- só, őrölt bors

A fenyőmagot serpenyőben zsír nélkül megpirítottam, félretettem. Olívaolajon a lilahagymát és a szárzellert megdinszteltem, fedő alatt pár percig pároltam, félretettem.
A sertés apróhúst zsíron megpirítottam, sóztam, fehér borral felöntve puhára pároltam.
A kecskesajtot lereszeltem, zsírozott tepsiben diónyi halmokat raktam belőle és 200 fokra előmelegített sütőben pirulásig sütöttem. Így a sajt szétterült, és kihűlés után ostyaszerűvé vált.
Ezután tányérra rendeztem a húst a sajtostyával, zöldségekkel, fenyőmaggal, pici olívával és balzsamecettel meglocsoltam, borsot őröltem a tetejére.
Nem mindennapi ízkavalkád, elárulhatom. Legközelebb ezt a receptet kipróbálom nyúlhússal is, hisz újból indulni szeretnék a Gasztrabbit nyúlhúsos receptversenyén:)))







Megjegyzések

  1. Uhh Zsuzsa, összefutott a nyál a számban! Ez isteni! Bár én a nyuszikát kihagyva inkább a disznóval próbálkoznék. :)

    VálaszTörlés

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Füstölt nyúlcomb

A zölddióról, befőzésről - terményeimről

Egy gyerekkori kedvenc: "tejbe bümbülü"