Nem búcsú, csak költözés

Kép
  Több mint tíz év. Több száz történet. Ez a blog sokkal több lett számomra, mint receptek, kerti képek vagy falusi pillanatok gyűjteménye. Itt nőtt fel velünk néhány kutya és macska, lovak, tyúkok, nyulak. Itt virágzott a bodza, érett a paradicsom, ropogott a sparhelt tüze, és itt mesélhettem el mindazt, amit a Bakony, Ganna és a falusi élet nap mint nap adott nekünk. Köszönöm, hogy ennyi éven át velem tartottatok. Most azonban elérkezett az idő egy kis változásra. Az Egy csepp falusi élet nem tűnik el – csak új otthonba költözik. A jövőben a történetek, receptek, gyógynövényes írások, kirándulóötletek és a Bodzás Vendégház mindennapjai már a megújult honlapunkon folytatódnak. A régi bejegyzések itt még egy ideig megmaradnak emléknek. Hiszen ezek együtt mesélik el az elmúlt évek történetét. De új fejezetet már az új oldalon írunk. Ha szeretnétek továbbra is velünk barangolni a Bakony ösvényein, benézni a kertbe, kipróbálni egy-egy receptet, vagy csak megállni néhány percre a roha...
Megjegyzés küldése

Kirándulás Szekszárdra

Az idei évben Szekszárdra szervezte falukirándulását az önkormányzat. Szerencsére részt tudtunk venni, hisz egyébként voltak vendégei a Bodzás Vendégháznak - Juditék többszörösen visszatérő kedves vendégeink, akik az iskolai őszi szünetet már évek óta nálunk töltik. Vacsorájukat Zsófi lányom szolgálta fel nekik, így semmi akadálya nem volt kirándulásunknak:)))
A hosszú buszozás alatt jókat ettünk-ittunk, nótáztunk.
Szekszárdon először a "Mézédes emlékeink" - Mézeskalács, Gyertyaöntő és Cukorkakészítő múzeumot néztük meg, amit a Petrits család működtet már közel 200 éve. A mesterségek apáról-fiúra szállnak, jelenleg a hatodik generáció készíti a termékeket, melyeket a helyszínen meg is lehet vásárolni. Videón bemutatták a mézeskalácsok, cukorkák, a húzott és csurgatott gyertyák hagyományos készítését és eszközeit, a spriccelt és verőfás mézeskalács figurákat, valamint a családi vállalkozás történetét.





A város nevezetességeit, sétáló utcáját, köztéri szobrait idegenvezetővel néztük végig. Elsétáltunk a Babits Mihály Emlékházhoz, ahol a felújított szülői ház eredeti bútorokkal, a család mindennapi használati tárgyaival berendezve látható. Az udvaron életnagyságú szobra látható.

A kirándulás befejező programja a Szekszárd-Szőlőhegyen lévő Bogár-Tanya meglátogatása volt, ahol ízelítőt kaptunk a Sárköz népművészetéből, bekukkanthattunk a régi tiszta szobába, a nyitott kéményes konyhába, rengeteg gazdasági eszközt láthattunk, és legvégül belekóstolhattunk a család boraiba, cuvéet, kadarkát és rizlinget kortyoltunk pogácsával. Társaságunk dalra fakadt, és bakonyi nótákat énekeltünk a tárlatvezető hölgynek, akinek annyira tetszett a csoportunk jó kedélye, érdeklődése, hogy maga is énekelt nekünk sárközi népdalokat.
Kellemes, nótázós hazautunk volt, s Hédi asszonyt már a jövő évi kirándulás terveiről faggattuk. Talán Eger lesz az úticél, méghozzá két napos!

Megjegyzések

  1. Holdgyöngy2011. november 5. 0:39

    Szekszárd, a városháza(?) udvarán volt egy szobor, amely alatt ha meghúztunk egy kart bor folyt. (Gondolom inkább kivételes alkalmakkor, mint állandóan.) Találkoztatok vele?

    VálaszTörlés
  2. Unknown2011. november 5. 0:44

    Ott voltäl a szomszedomban.:) Eger es környeke gyönyörü,a borok pedig...nagyon,nagyon finomak:)

    VálaszTörlés

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

A zölddióról, befőzésről - terményeimről

Kép
Itt a zölddió-szezon, s mivel még sosem próbálkoztam ezzel a gyümölccsel, az idén belevágtam. A kertünkben lévő diófa terméséből annyit szedtem, hogy lekvárnak 3 nagy üvegbe valót negyedelve bepakoltam, és jelenleg a 9 napos érlelés fázisában leledzik, valamint egy 2 literes üvegynyi zölddiót szintén negyedelve és házi törköllyel felöntve likőrkészítésbe fogtam, az eredményről majd kb. karácsony táján fogok beszámolni. (Ha addig kukába nem kerül valamiért, de ezt ne adja'Isten, mert párom így is eléggé szívta a fogát a pálesz ilyetén "pazarlása" láttán) A meggy leszedve a környező fákról, a cseresznye esetében a seregélyek lettek a győztesek. A fóliában is szépen növöget a paprika, már szüreteltünk is róla. A paradicsom egyelőre virágzik, viszont tanulva a tavalyi tapasztalatból, bátrabban "fattyazom", nem hagyom sűrű, zöld bokrossá fejlődni és ebben segítségemre volt a River Cottage sorozat is, ahol Hugh paradicsomültetvényének gondozását mindig ár...
További információk

Füstölt nyúlcomb

Kép
Április óta készítünk füstölt pisztrángot a házilag gyártott füstölőnkkel, és a hideg füstön sajtjaimnak is igazi füstízt tudok már adni, így ritkábban használom a gyári füstaromát.. Egy ideje izgatott már a gondolat, hogy ha nem is disznósonkát, de nyúlcombot füstöljek a masinámmal. Így változatosabbá tehetem a nyúl- és egyéb ételeinket is. Azért a technológiát nem ismervén, nekiálltam kutakodni a neten, illetve érdeklődtem a faluban is, de meglepő módon, nagyon kevés információra bukkantam. A nyúlcomb füstölés úgy látszik még gyerekcipőben jár:))) A neten talált receptek sem adtak teljes leírást, és telefonos megkereséseimre is csak hímelő-hámoló megoldásokat kaptam, azaz, csak eseti próbálkozások voltak másoknál is. Így tehát, ha nem is teljesen, de a saját fantáziánkra kellett hagyatkoznunk a portéka előállításánál. Így álltunk neki: 16 db hátsó nyúlcombot 2 éjszakára páclébe tettem, ami 4 liter felforralt vízben oldott 60 dkg sóból, pár darab babérból és fél marék egész bor...
További információk

Egy gyerekkori kedvenc: "tejbe bümbülü"

Kép
A legkézelfoghatóbb, a mindennapjainkhoz szervesen kapcsolódó dolgokról nem jut eszünkbe sokszor, hogy hírértéke van... Azt hihetjük, hogy egy gasztroblogon - mi nem tartjuk magunkat annak - csak a kuriózumnak van helye, hisz a legegyszerűbbet úgyis tudja mindenki. Hát ez így is van, én mégis azt gondolom, hogy nem árt kicsit visszazökkenteni a táplálkozásunkat, a róla szóló írásokat a mindennapokhoz. Főleg, ha abban nincs megmerevedettség, ha az könnyed, és finom és tápláló! Ez az étel főleg férjeméknek volt a gyerekkori kedvencük, de készült a mi családunkban is, talán nem olyan sűrűn, mint anyósoméknál. A neve eredetéről nincs sok tudomásom: egyszerűen tejbe bümbülü. No és hogy lerántsam a leplet erről a csodáról, ez egy egyszerű krumplileves, némi sárgarépával és zöldséggel, sok friss petrezselyemmel és zellerzölddel. "Tudod anyu, azt a  bümbülü fehérlevest főzzed"- szólt a kívánalom, amikor megindult a nyálelválasztásunk és felcsendült a kérdést:  No mit főzzek ma ...
További információk