Honnan jönnek és merre tartanak a nálunk költő fecskék?

Kép
    Július közepén a Bodzás udvarán már egészen más a fecskék hangja. A fiókák kirepültek, a vezetékeken egyre nagyobb csapatok gyülekeznek, mintha fontos tanácskozást tartanának. Pedig valójában az őszre készülnek. De az is lehet, hogy lesz még egy fészekalja, hisz a meleg, jó idő erre ösztönözheti őket. A nálunk költő füsti fecskék és molnárfecskék hamarosan hosszú utazás előtt állnak. Augusztus végétől szeptemberig útnak indulnak, és több ezer kilométert repülnek Afrika déli vidékei felé, ahol a telet töltik. Tavasszal aztán – elképesztő pontossággal – sokan ugyanahhoz a házhoz, ugyanahhoz az ereszhez térnek vissza, ahol előző évben is fészkeltek. A Bodzás és a mi házunk táján jelenleg is legalább 20 fecskefészekben cseperednek a fiókák. Nem véletlen, hogy a magyar néphagyomány különleges szeretettel tekint a fecskékre és a gólyákra. Bár nem "magyar madarak", mégis szinte hozzánk tartoznak. Évszázadokon át velünk éltek, a portákon nevelték fiókáikat, érkezésük a tavaszt, t...

Természetes állattartás -novemberben - vidéken

Én nem akarom a biokontroll.hungary létjogosultságát megkérdőjelezni. Aki bio- vagy öko címkével ellátott terméket akar - és csak ilyet akar - megvásárolni, ám tegye. Jómagam és családom, valamint vendégeink azon köre, aki "beéri" a mai parasztgazdaság termékeinek fogyasztásával, talán nem csalatkozik ezek minőségével. (Még ha dokumentum nem is bizonyítja fogyasztásra létjogosultságukat...)
Még akár fél emberöltővel ezelőtt sem szükségeltetett írásos dokumentum arról, hogy a fogyasztandó husi emberi fogyasztásra alkalmas, mert olyan közegből származik, amit sok-sok vigyázó szem őriz, kontrollál. Sok a modernkori betegség, nyavalya, gyakran halljuk: az vagy, amit megeszel. Ezzel falusi vendéglátóként egyet is értenék. Az ember ősidőktől fogva termeszt növényt és tart állatot, saját fogyasztásra. Újkori találmány, hogy a termesztett élelmiszert bevizsgáltatjuk, címkével láttatjuk el, és a nagyközönség elé a piacon így értékesítjük. Sok esetben erre szükség is van, de ez az újkor negatívumja, ahol sokszor kiderül: a nagyközönségnek szánt élelmiszer olyan útvonalon és olyan technológiákkal készült, ami az emberi szervezet számára inkább káros, mint hasznos. Magam ezen nem is gondoláznék tovább, hisz mindenkinek szíve-joga, hogy a napi betevőt milyen minőségben, árfekvésben generálja a család asztalára.
Úgy gondolom, hogy saját konyhám és vendégeink jó közérzetének, kellemes gasztronómiai élvezetének megfelelő termékeket tudok az asztalra varázsolni, még ha erről a nagymúltú szervezet igazolást nem is ad.
Állattartásunk körülményei így ködös november táján:




Öko-szemléletünknek köszönhetően arra a meggyőződésre jutottunk - így ködös november táján - baromfi állományunkat nem engedjük legelészni a házunk táján lévő zöldben, mivel a karvaly és ölyv mindennapos látogatónk. Ezért próbálom a madaraknak a mindennapi zöldtakarmányt kézzel megoldani, védve őket a levegőben lévő húsevőktől. (Pár hónap múlva persze mi leszünk azok, akiknek az asztalán landolnak e derék kapirgálók)
Mindenkinek ilyen jó minőségű húsétket kívánok!

Megjegyzések

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Füstölt nyúlcomb

A zölddióról, befőzésről - terményeimről

Egy gyerekkori kedvenc: "tejbe bümbülü"