Tincső nagy napja - a muskátlik télire eltevése

Hogy mi az összefüggés? Hamar-gyorsan elmondom.
A képek nem épp ma készültek, hanem kb. egy hete. Akkor álltunk neki Zsófival a ház eleji muskátlik eltevésének télire.
Eddig egyetlen télen sem sikerült átteleltetnem a muskátlijaimat. Ennek több összetevője is lehet, a legfontosabb, hogy ezt a virágmennyiséget pince híján nem tudom tárolni. A megfelelő hőmérsékletet és világosságot nem sikerült biztosítani nekik. Se a garázs, se a valamikori műhely nem bizonyult megfelelő helynek. Szkeptikus barátném még azt is felvetette, hogy ezeket a hibrid muskátlikat már eleve úgy termesztik, hogy egynyáriak legyenek, mert akkor ki venne a következő tavasszal muskátlit? Hmmm.
Mindenesetre az idén is teszek egy próbát, szomszédaink pincéjében. Bálint gazda útmutatásai szerint a töveket kiszedtük a földből, jól lerázogattuk, a hajtásokat egyharmadára visszavágtuk. A virágföldet átrostálás után egy nagyobb ládában a pincében elhelyeztük, és a töveket szorosan egymás mellé belehelyeztük. 2-3 hetenkénti locsolást irányoztak elő nekik. Kalandra fel, meglátjuk, beválik-e az idei taktika!
Nos, a visszavágás nyomán mázsányi muskátlilevél, szár és virág termelődött a komposztba. Micsoda? Tincsőm, aki immár körülöttünk éli életét, hol a műhelyudvarban, hol a konyhaablak alatt kóborol, néha ellátogat a lókarámok felé, sőt a Bodzás udvarára is lelátogat néha, úgy gondolta, hogy ezt az ingerlő levélhalmot neki meg kéne kóstolnia. S mivel most már nem voltunk ellenére ezirányú sertepertélésének, mi több, meg is kínáltuk azzal a finomsággal, amit féltve óvtunk tőle egész szezonban. Boldogan habzsolta a még mindig lédús, üde leveleket. Úgy döntöttünk, hogy a maradékot félretesszük neki, és minden nap kap majd kóstolót belőle.
Hát mi ezzel nagyot tévedtünk! Tincső se a földre lehullott leveleket, se a másnapi adagot nem fogadta el. Még mondják azt, hogy a kecske mindent megeszik, igénytelen állat! Aki ezt mondja, nem ismeri őket:))