Nem búcsú, csak költözés

Kép
  Több mint tíz év. Több száz történet. Ez a blog sokkal több lett számomra, mint receptek, kerti képek vagy falusi pillanatok gyűjteménye. Itt nőtt fel velünk néhány kutya és macska, lovak, tyúkok, nyulak. Itt virágzott a bodza, érett a paradicsom, ropogott a sparhelt tüze, és itt mesélhettem el mindazt, amit a Bakony, Ganna és a falusi élet nap mint nap adott nekünk. Köszönöm, hogy ennyi éven át velem tartottatok. Most azonban elérkezett az idő egy kis változásra. Az Egy csepp falusi élet nem tűnik el – csak új otthonba költözik. A jövőben a történetek, receptek, gyógynövényes írások, kirándulóötletek és a Bodzás Vendégház mindennapjai már a megújult honlapunkon folytatódnak. A régi bejegyzések itt még egy ideig megmaradnak emléknek. Hiszen ezek együtt mesélik el az elmúlt évek történetét. De új fejezetet már az új oldalon írunk. Ha szeretnétek továbbra is velünk barangolni a Bakony ösvényein, benézni a kertbe, kipróbálni egy-egy receptet, vagy csak megállni néhány percre a roha...
Megjegyzés küldése

River Cottage a Bittva partján

Végre napsütés!
Gondolkoztam, mivel lepjem meg kedves olvasóimat: tegyek-e fel éles kontrasztként napsütéses képeket a tegnapi képek után - az is meglesz! - mivel is vidítsam fel nagyvárosi olvasóimat (persze szigorúan, csak, ha igénylik!)
Annyira jókedvű lettem a mai napsütéstől, hogy kicsit légcsőhurutosan - Fefétől és Zsófitól valószínűleg benyeltem jópár bacit és vírust, szurkoljatok, hogy ne nyúljak ki... - szóval nekiálltam mélyalmolni az istállókban. Ezt úgy értsétek, hogy ebéd utántól délutánig végeztem egy - azaz egy - istállóval! Mi is az a mélyalmolás?
Télen, csapadékos időben nem hordjuk ki a trágyát az istállóból, hanem csak szétterítjük és arra pakoljuk a friss szalmát jó vastagon.  Így az érett trágya és a vastag alom kellemes meleget biztosít a ló számára nagy hidegben. Amúgy pedig egy becsületes patás az istálló sarkába végzi a dolgát, így tulajdonképpen nemigen fekszik bele az ürülékébe. Ha mégis, az a gazda dolga, hogy reggelente a bundáját letakarítsa...:)
Szóval, ma ezt a több napja érlelődő "komposztot" hordtam ki, s trágyáztam be vele a házunk környékét, hogy majd az olvadó hóval megkapja a gyep is a tavaszi tápanyag utánpótlást. Ez nagyjából 12 talicska trágya volt, úgyhogy senki ne kérje tőlem, hogy kísérjem el a konditerembe...!
Ha mindenki kirázta izmaiból a fáradtságot, íme egy-két fotó:


Megjegyzések

  1. Annamarie2010. január 12. 7:08

    Én, mint egy nagyvárosi törzsolvasód, szeretném megigényelni azokat a beígért napsütéses felvételeket :-)

    VálaszTörlés
  2. Ganna2010. január 12. 7:27

    Annamarie, biztam benne, hogy a feltöltött három képen is látszik valamelyest a napsütés, hisz a hó csak úgy szikrázott egész nap! De hát hiába: nem vagyok fotográfus, s a gépecském is eléggé amatőr...:( Azért majd igyekszem :)

    VálaszTörlés
  3. Lívia 2010. január 12. 7:44

    Szurkolok. És bár szomorú nem vagyok, plusz nagyvárosi sem, a képeket én is szívesen nézegetném.

    VálaszTörlés
  4. Felhőlány2010. január 12. 22:31

    Én is örülnék napsütéses felvételeknek! :) Sötétben jövök dolgozni, sötétben megyek haza, nekem ilyenféle "jókból" nem jut csak hétvégén. Már ha vagyok annyira szerencsés, hogy éppen akkor süt a nap.... itt a kisvárosban.... :))

    VálaszTörlés
  5. Unknown2010. január 18. 11:46

    Reggel mély álomból ébredve végre megvilágosodás ért és megtudtam, mi az a mélyalom. Kishúgom! Ez a blog egyre jobb - de tényleg! Eddig hetente egyszer bevillant a fejemben, hogy ugyan nézzek már rá, mi történt a héten Gannán. Lehet, hogy felveszem a napi programomba? Reggel mély alomból (pardon, álomból) ébredve elolvasom a napi híreket a nagyvilágból ÉS Gannáról.

    VálaszTörlés

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

A zölddióról, befőzésről - terményeimről

Kép
Itt a zölddió-szezon, s mivel még sosem próbálkoztam ezzel a gyümölccsel, az idén belevágtam. A kertünkben lévő diófa terméséből annyit szedtem, hogy lekvárnak 3 nagy üvegbe valót negyedelve bepakoltam, és jelenleg a 9 napos érlelés fázisában leledzik, valamint egy 2 literes üvegynyi zölddiót szintén negyedelve és házi törköllyel felöntve likőrkészítésbe fogtam, az eredményről majd kb. karácsony táján fogok beszámolni. (Ha addig kukába nem kerül valamiért, de ezt ne adja'Isten, mert párom így is eléggé szívta a fogát a pálesz ilyetén "pazarlása" láttán) A meggy leszedve a környező fákról, a cseresznye esetében a seregélyek lettek a győztesek. A fóliában is szépen növöget a paprika, már szüreteltünk is róla. A paradicsom egyelőre virágzik, viszont tanulva a tavalyi tapasztalatból, bátrabban "fattyazom", nem hagyom sűrű, zöld bokrossá fejlődni és ebben segítségemre volt a River Cottage sorozat is, ahol Hugh paradicsomültetvényének gondozását mindig ár...
További információk

Füstölt nyúlcomb

Kép
Április óta készítünk füstölt pisztrángot a házilag gyártott füstölőnkkel, és a hideg füstön sajtjaimnak is igazi füstízt tudok már adni, így ritkábban használom a gyári füstaromát.. Egy ideje izgatott már a gondolat, hogy ha nem is disznósonkát, de nyúlcombot füstöljek a masinámmal. Így változatosabbá tehetem a nyúl- és egyéb ételeinket is. Azért a technológiát nem ismervén, nekiálltam kutakodni a neten, illetve érdeklődtem a faluban is, de meglepő módon, nagyon kevés információra bukkantam. A nyúlcomb füstölés úgy látszik még gyerekcipőben jár:))) A neten talált receptek sem adtak teljes leírást, és telefonos megkereséseimre is csak hímelő-hámoló megoldásokat kaptam, azaz, csak eseti próbálkozások voltak másoknál is. Így tehát, ha nem is teljesen, de a saját fantáziánkra kellett hagyatkoznunk a portéka előállításánál. Így álltunk neki: 16 db hátsó nyúlcombot 2 éjszakára páclébe tettem, ami 4 liter felforralt vízben oldott 60 dkg sóból, pár darab babérból és fél marék egész bor...
További információk

Egy gyerekkori kedvenc: "tejbe bümbülü"

Kép
A legkézelfoghatóbb, a mindennapjainkhoz szervesen kapcsolódó dolgokról nem jut eszünkbe sokszor, hogy hírértéke van... Azt hihetjük, hogy egy gasztroblogon - mi nem tartjuk magunkat annak - csak a kuriózumnak van helye, hisz a legegyszerűbbet úgyis tudja mindenki. Hát ez így is van, én mégis azt gondolom, hogy nem árt kicsit visszazökkenteni a táplálkozásunkat, a róla szóló írásokat a mindennapokhoz. Főleg, ha abban nincs megmerevedettség, ha az könnyed, és finom és tápláló! Ez az étel főleg férjeméknek volt a gyerekkori kedvencük, de készült a mi családunkban is, talán nem olyan sűrűn, mint anyósoméknál. A neve eredetéről nincs sok tudomásom: egyszerűen tejbe bümbülü. No és hogy lerántsam a leplet erről a csodáról, ez egy egyszerű krumplileves, némi sárgarépával és zöldséggel, sok friss petrezselyemmel és zellerzölddel. "Tudod anyu, azt a  bümbülü fehérlevest főzzed"- szólt a kívánalom, amikor megindult a nyálelválasztásunk és felcsendült a kérdést:  No mit főzzek ma ...
További információk