Nem búcsú, csak költözés

Kép
  Több mint tíz év. Több száz történet. Ez a blog sokkal több lett számomra, mint receptek, kerti képek vagy falusi pillanatok gyűjteménye. Itt nőtt fel velünk néhány kutya és macska, lovak, tyúkok, nyulak. Itt virágzott a bodza, érett a paradicsom, ropogott a sparhelt tüze, és itt mesélhettem el mindazt, amit a Bakony, Ganna és a falusi élet nap mint nap adott nekünk. Köszönöm, hogy ennyi éven át velem tartottatok. Most azonban elérkezett az idő egy kis változásra. Az Egy csepp falusi élet nem tűnik el – csak új otthonba költözik. A jövőben a történetek, receptek, gyógynövényes írások, kirándulóötletek és a Bodzás Vendégház mindennapjai már a megújult honlapunkon folytatódnak. A régi bejegyzések itt még egy ideig megmaradnak emléknek. Hiszen ezek együtt mesélik el az elmúlt évek történetét. De új fejezetet már az új oldalon írunk. Ha szeretnétek továbbra is velünk barangolni a Bakony ösvényein, benézni a kertbe, kipróbálni egy-egy receptet, vagy csak megállni néhány percre a roha...

Hogyan kedveskedjünk lovunknak?

Mai posztomat az ihlette, hogy sok vendégünk, s azok gyermekei, amikor állataink között bóklásznak, szeretnék őket valamivel magukhoz csalogatni, hogy megszeretgethessék őket. Nagy szerencse, hogy a szülők már annyira felvilágosultak, hogy előbb megkérdeznek minket: mivel is etethetik kedvenceinket?
Kézenfekvő ugyanis, hogy - mint a gyerekek - az állatok is közelünkbe jönnek, ha valami finomságot mutatunk nekik.
Ló esetében ez lehet egy ingerlő sárgarépa, vagy alma, ezeket még a zsebünkből is "kiszagolják". Addig nem tágítanak mellőlünk, amíg az utolsó falatnak is érzik a szagát a zsebünkben. Ezek kifejezetten egészségesek is a ló számára, alkalomszerűen, ahogy hozzájutunk, mi is etetünk ilyesmit velük, különösen a téli széna-szezonban.
Nagyon szeretik még a száraz kenyeret, ami már annyira száraz, hogy jól ropog. Vigyázni kell azonban: penészes nem lehet!
Volt már olyan "balesetünk", hogy vendégeink nylonzacskóban lévő sárgarépával közelítettek lovainkhoz, s azok zacskóstól kikapták kezükből a finomságot, s mohón lenyelték zacskóstól. Ez két napig tartó aggodalom volt, állatorvos hívogatása telefonon, aki megnyugtatott, hogy egy kisméretű zacsi nem fog gondot okozni. Figyeljük a trágyát: két nap alatt ürülnie kell. Ez meg is történt, de addig vendég is meg mi is tele voltunk aggodalommal.
Summa summarum: a legjobb kedveskedési mód egy jó alapos átdögönyözés, különösen a sörényélen, a torokélen, vagy a szügyön, és a faroktövön. Maláta például ezt szereti a legjobban: ha érzi, hogy most van időm vakargatni, egyből a hátsóját mutatja...!:)
Az igazi ló- és állatszeretet tehát olyan, mint a jó barátság: nem az ajándékok, hanem a mindennapi kapcsolat a meghatározó.
És itt van egy-két lovas kép: a futószáras munka is hozzátartozik a lótartáshoz.

Megjegyzések

  1. Szia Zsuzsa! Elküldtem a bejegyzések(téli fotósak) linkjét a fiataloknak. Hadd lássanak....!!

    VálaszTörlés

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

A zölddióról, befőzésről - terményeimről

Füstölt nyúlcomb

Egy gyerekkori kedvenc: "tejbe bümbülü"