Nem búcsú, csak költözés

Kép
  Több mint tíz év. Több száz történet. Ez a blog sokkal több lett számomra, mint receptek, kerti képek vagy falusi pillanatok gyűjteménye. Itt nőtt fel velünk néhány kutya és macska, lovak, tyúkok, nyulak. Itt virágzott a bodza, érett a paradicsom, ropogott a sparhelt tüze, és itt mesélhettem el mindazt, amit a Bakony, Ganna és a falusi élet nap mint nap adott nekünk. Köszönöm, hogy ennyi éven át velem tartottatok. Most azonban elérkezett az idő egy kis változásra. Az Egy csepp falusi élet nem tűnik el – csak új otthonba költözik. A jövőben a történetek, receptek, gyógynövényes írások, kirándulóötletek és a Bodzás Vendégház mindennapjai már a megújult honlapunkon folytatódnak. A régi bejegyzések itt még egy ideig megmaradnak emléknek. Hiszen ezek együtt mesélik el az elmúlt évek történetét. De új fejezetet már az új oldalon írunk. Ha szeretnétek továbbra is velünk barangolni a Bakony ösvényein, benézni a kertbe, kipróbálni egy-egy receptet, vagy csak megállni néhány percre a roha...
Megjegyzés küldése

19 + 1 kérdés könyvekről

Annamarietől kaptam egy körkérdést könyvekről, erre próbálok most megválaszolni, a kérdéseknek mindössze a számát feltüntetve.
1. Legrosszabb könyvélményem: talán William Faulkner: Tanyán című könyve. Egyszerűen nem tudtam végigolvasni. Lehet, újra kézbe kellene vennem (most már amolyan "tanyás" életet élek én is, hátha...) De nem visz rá a lélek
2. Legnagyobb hatású: most csak a viszonylag frissről írnék, mert azért volt bőven. Két évvel ezelőtt olvastam Németh László: Iszony című könyvét. Ajánlom!
3. Félelmet keltő könyv: cím nem jut eszembe, általában az emberi kegyetlenségtől és brutalitástól ver ki a víz, mint éppen a legutóbb kiolvasott Carlos Ruiz Zafón: A szél árnyéka című könyvében az egyik rendőr-bérgyilkos tettei és jelleme.
4. Könyvjelző: én is behajtom az oldalt, plusz körömmélyedést készítek a folytatandó sor elé.
5. Mikor olvasok? Már csak este, lefekvéskor.
6. Első könyv: tényleg nem emlékszem. Valami ajándékkönyv volt, elsőben, a kitűnő bizonyítványomért.
7. Puhakötés vagy kemény fedeles? Nagyjából mindegy, a keménykötésűnek azért jobb tartása van.
8.Most olvasom: Chris Stewart: Egy optimista Andalúziában
9. Hányadik oldalon járok? Épp a 79.-en.
10. Nem szoktam megszentségteleníteni a könyveket, igyekszem tisztán, gondosan tartani őket.
11. Borító és cím: fontosak, mert figyelemfelkeltőek. Ennél azért több kell a megvásárláshoz. Például egy ajánlás.
12. Az oldalszám hidegen hagy, sőt kifejezetten szeretem a vaskosabb könyveket.
13. Nem szoktam a könyv végére lapozni.
14. Ritkán olvasok el kétszer egy könyvet. Ilyen volt a Tüskevár, és most van a polcomra készítve Jack London: Martin Edenje.
15. Nem emlékszem könyves balesetre.
16. Aki ismer, tudja mekkora ajándék tőlem egy saját könyv.

17.. Csak fotelben és ágyban olvasok könyvet. Ez válasz a 18. kérdésre is.
18. Fentebb megválaszolva.
19. Nem vezetek olvasónaplót, viszont a könyvespolcomon már van két polc, ahol kizárólag a kedvenceimet tartom.
+ 1. A könyvszagot én is imádom, újat, régit egyaránt. A könyv örök szerelem, nincs olyan nap, hogy legalább pár sort ne olvasnék, akármilyen álmos vagyok is.
Köszönöm a játéklehetőséget :)

Megjegyzések

  1. Annamarie2010. január 21. 23:12

    Én pedig köszönöm a válaszaidat! Igazán tetszettek!

    VálaszTörlés
  2. Unknown2010. január 21. 23:49

    Hát igen. A kutyán *kívül* a könyv az ember második legjobb barátja.
    A kutyán *belül* sajnos sötét van és nem lehet olvasni...

    boccs :-)

    VálaszTörlés

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

A zölddióról, befőzésről - terményeimről

Kép
Itt a zölddió-szezon, s mivel még sosem próbálkoztam ezzel a gyümölccsel, az idén belevágtam. A kertünkben lévő diófa terméséből annyit szedtem, hogy lekvárnak 3 nagy üvegbe valót negyedelve bepakoltam, és jelenleg a 9 napos érlelés fázisában leledzik, valamint egy 2 literes üvegynyi zölddiót szintén negyedelve és házi törköllyel felöntve likőrkészítésbe fogtam, az eredményről majd kb. karácsony táján fogok beszámolni. (Ha addig kukába nem kerül valamiért, de ezt ne adja'Isten, mert párom így is eléggé szívta a fogát a pálesz ilyetén "pazarlása" láttán) A meggy leszedve a környező fákról, a cseresznye esetében a seregélyek lettek a győztesek. A fóliában is szépen növöget a paprika, már szüreteltünk is róla. A paradicsom egyelőre virágzik, viszont tanulva a tavalyi tapasztalatból, bátrabban "fattyazom", nem hagyom sűrű, zöld bokrossá fejlődni és ebben segítségemre volt a River Cottage sorozat is, ahol Hugh paradicsomültetvényének gondozását mindig ár...
További információk

Füstölt nyúlcomb

Kép
Április óta készítünk füstölt pisztrángot a házilag gyártott füstölőnkkel, és a hideg füstön sajtjaimnak is igazi füstízt tudok már adni, így ritkábban használom a gyári füstaromát.. Egy ideje izgatott már a gondolat, hogy ha nem is disznósonkát, de nyúlcombot füstöljek a masinámmal. Így változatosabbá tehetem a nyúl- és egyéb ételeinket is. Azért a technológiát nem ismervén, nekiálltam kutakodni a neten, illetve érdeklődtem a faluban is, de meglepő módon, nagyon kevés információra bukkantam. A nyúlcomb füstölés úgy látszik még gyerekcipőben jár:))) A neten talált receptek sem adtak teljes leírást, és telefonos megkereséseimre is csak hímelő-hámoló megoldásokat kaptam, azaz, csak eseti próbálkozások voltak másoknál is. Így tehát, ha nem is teljesen, de a saját fantáziánkra kellett hagyatkoznunk a portéka előállításánál. Így álltunk neki: 16 db hátsó nyúlcombot 2 éjszakára páclébe tettem, ami 4 liter felforralt vízben oldott 60 dkg sóból, pár darab babérból és fél marék egész bor...
További információk

Egy gyerekkori kedvenc: "tejbe bümbülü"

Kép
A legkézelfoghatóbb, a mindennapjainkhoz szervesen kapcsolódó dolgokról nem jut eszünkbe sokszor, hogy hírértéke van... Azt hihetjük, hogy egy gasztroblogon - mi nem tartjuk magunkat annak - csak a kuriózumnak van helye, hisz a legegyszerűbbet úgyis tudja mindenki. Hát ez így is van, én mégis azt gondolom, hogy nem árt kicsit visszazökkenteni a táplálkozásunkat, a róla szóló írásokat a mindennapokhoz. Főleg, ha abban nincs megmerevedettség, ha az könnyed, és finom és tápláló! Ez az étel főleg férjeméknek volt a gyerekkori kedvencük, de készült a mi családunkban is, talán nem olyan sűrűn, mint anyósoméknál. A neve eredetéről nincs sok tudomásom: egyszerűen tejbe bümbülü. No és hogy lerántsam a leplet erről a csodáról, ez egy egyszerű krumplileves, némi sárgarépával és zöldséggel, sok friss petrezselyemmel és zellerzölddel. "Tudod anyu, azt a  bümbülü fehérlevest főzzed"- szólt a kívánalom, amikor megindult a nyálelválasztásunk és felcsendült a kérdést:  No mit főzzek ma ...
További információk