Diócsemege

Az ősz szenzációs diótermését igyekeztem egy fincsi nassolni valóba összeállítani, és a fonott kosárkámban tárolt diót bontogatva az alábbi receptet álmodtam meg:
Kb. 30 dkg dióbelet forró vízben pár percig főzök, majd lecsurgatom és lehűtöm.
Kevés sóval, 2-3 evőkanál mézzel összekeverem, és sütőben rövid ideig átsütöm, 220 fokon.
Nagggyon fincsi édesség lesz belőle!





"A vén diófa áll magában,
lombja sárgul, barnul - majd lehull.
Termése szívja még erejét,
majd a dió is a földre hull.
Avar és termés ott lent is egyek,
mig fel nem szedik szorgos kezek.
Elválnak ekkor, zörrenve köszön a levél,
légy jó, ízletes, pici dió!
Alszik a fa, de bent töri a diót a kéz,
kalács készül, abban lesz töltelék ma még."

A verset erről a linkről hoztam:
amator.nws.hu/vers/060928dio.html

Megjegyzések

  1. Jól hangzik, a kép is szép!

    VálaszTörlés
  2. Tetszik a montázs, a recept, a vers, tehát minden, köszi!!!
    Álmomban kertes házam van és a kertben egy nagy diófa, és alatta egy öreg kerek asztal és alatta egy jó pohár bor és talán egy tál diós sütemény:)

    VálaszTörlés
  3. Gratulálok a munkájához, nagyon tetszik. Legyen nagyon sok öröme benne!

    VálaszTörlés

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Füstölt nyúlcomb

Nyúlszalámi

Feta sajt készítés