Egy kisgida születése képekben

Még áprilisi a történet, csak most adom közzé. Eddig még soha nem sikerült szemtanúnak lennem a gidaszaporulatoknál. Igazából csak utólagosan jöttem rá kecskéim viselkedésének tanulmányozásakor, hogy mik voltak az előjelek, amik a születést megelőzték. Így Gitta viselkedésére már időben sikerült felfigyelnem, s ugyan az ellés közelítő ideje is kiindulópontként szolgálhatott, mégis az anya viselkedése hívta fel a figyelmemet a közelgő ellésre. Olvastam én arról, hogy nyugtalanság, meg gyakori vizelési inger, de igazából Gitta hasán látható intenzív mozgás, és a helykeresés volt a mérvadó. Valóban sokat jött-ment, mellső lábaival kapart. Behúzódott a szekér alá, hisz védett helyet keres az anya a szüléshez. Mivel a szekér alja minden kecskémnek kedvenc tartózkodási helye kérődzés alatt, Gitta durván kizavarta onnan az épp ott tartózkodókat. Első gidáját is itt hozta világra, valószínűleg ez az emlék is megmaradhatott benne.
Azonban közelgett az este, a kecskéket betereltem alvóhelyükre, az istállóba. (Tincsőnek és Ibinek már megvoltak a gidái akkor, Ibi aznap reggel adott életet "kislányának".)
Tudtam az előjelekből, hogy már nem sok van hátra a születésig. Gitta jött-ment az istállóban, hol lefeküdt, hol járkált, éppen, mint az ember. Nyugtalan volt, a hasa időnként erőteljesen hullámzott. Néha mekegett egy erőteljeset, és igen, egyszer egy nagyon fájdalmasat. Víz, nyalósó a rendelkezésére állt, fogyasztott is belőle.
A továbbiakat képeken mutatom be:

Hát a fotók nem épp profik, de azért nyomon követhető az ellés, és a "végeredmény", ami egy csöpp kis jerkegida. Gittának immár a második ellése, mindkettő egyes ellés volt, és mindkét kicsinye picurka a többiekhez képest, de életerős, élni akaró. A mai napig szépen fejlődik, és növöget, a többiek vidám játszótársa. Három anyám és négy gidájuk immár komoly nyájat képeznek...:)