Egy csepp falusi élet

Még áprilisi a történet, csak most adom közzé. Eddig még soha nem sikerült szemtanúnak lennem a gidaszaporulatoknál. Igazából csak utólagosan jöttem rá kecskéim viselkedésének tanulmányozásakor, hogy mik voltak az előjelek, amik a születést megelőzték. Így Gitta viselkedésére már időben sikerült felfigyelnem, s ugyan az ellés közelítő ideje is kiindulópontként szolgálhatott, mégis az anya viselkedése hívta fel a figyelmemet a közelgő ellésre. Olvastam én arról, hogy nyugtalanság, meg gyakori vizelési inger, de igazából Gitta hasán látható intenzív mozgás, és a helykeresés volt a mérvadó. Valóban sokat jött-ment, mellső lábaival kapart. Behúzódott a szekér alá, hisz védett helyet keres az anya a szüléshez. Mivel a szekér alja minden kecskémnek kedvenc tartózkodási helye kérődzés alatt, Gitta durván kizavarta onnan az épp ott tartózkodókat. Első gidáját is itt hozta világra, valószínűleg ez az emlék is megmaradhatott benne. Azonban közelgett az este, a kecskéket betereltem alvóhelyükre,...

Ma ugyan lovakról akartam írni, de Tincső beelőzött, és két kisgidát pottyantott az udvaron, úgyhogy szeretném bemutatni őket, és nagyon-nagyon boldog vagyok, mert kicsit féltem tőle, hogy Tincsőről is bebizonyosodik valami allűr - olyasmi, hogy nem lehet "gyereke", hisz őt is azzal a bizonyos bajor tenyészbakkal kaptuk ajándékba - tudjátok, aki nem tudott gidákat csinálni a kecskelányaimnak - és hát volt némi fenntartásom, még a saját szememnek se nagyon akartam hinni, amikor úgy tíz napja a tőgyét megnövekedni láttam. De hát a természet nem téved, Tincsőkém boldog anya, és pár órás intenzív nyalogatás után olyan fényesre vikszolta a kicsiket, hogy a napra lehet nézni, de rájuk alig :)) Egyikük bakocska, másikuk gödölye: gyönyörű ikerpár!