Bográcsozás, kerti főzés a Bodzásban, paprikás krumpli recepttel

Kép
  Gyakori visszajelzés vendégeink részéről, hogy legemlékezetesebb élményük a közös főzés, bográcsozás volt a kertben egy kiadós bakonyi túra után. Van valami jóleső abban, amikor a hagyma-  és a pirospaprika illata keveredik a cser hasábok füstjével, az aláfestő zenét pedig a madarak csicsergése adja — ilyenkor egy egyszerű vacsorából is életre szóló emlék lesz. A Bodzás kertjében minden adott a szabadtéri főzéshez. Faszenes grillrács, bográcshely nyílt tűzzel és tárcsázó is rendelkezésre áll —  a naplemente fényében már csak a jókedvű sertepertélést, a munkamegosztást, a tűz őrzését képzeljétek hozzá. Mit jelent a bográcsozás, mit főzhetsz a Bodzásban? Ehhez adunk pár tippet és egy lépésről lépésre követhető receptet a paprikás krumplihoz — az egyik legegyszerűbb és legfinomabb bográcsos ételhez. Mi az a bográcsozás? A bográcsozás a szabadtéri főzés magyar hagyománya: egy öntöttvas vagy acél bográcsban, nyílt tűz felett készül az étel. De nem csak a főzésrő...

Egy kisgida születése képekben

Még áprilisi a történet, csak most adom közzé. Eddig még soha nem sikerült szemtanúnak lennem a gidaszaporulatoknál. Igazából csak utólagosan jöttem rá kecskéim viselkedésének tanulmányozásakor, hogy mik voltak az előjelek, amik a születést megelőzték. Így Gitta viselkedésére már időben sikerült felfigyelnem, s ugyan az ellés közelítő ideje is kiindulópontként szolgálhatott, mégis az anya viselkedése hívta fel a figyelmemet a közelgő ellésre. Olvastam én arról, hogy nyugtalanság, meg gyakori vizelési inger, de igazából Gitta hasán látható intenzív mozgás, és a helykeresés volt a mérvadó. Valóban sokat jött-ment, mellső lábaival kapart. Behúzódott a szekér alá, hisz védett helyet keres az anya a szüléshez. Mivel a szekér alja minden kecskémnek kedvenc tartózkodási helye kérődzés alatt, Gitta durván kizavarta onnan az épp ott tartózkodókat. Első gidáját is itt hozta világra, valószínűleg ez az emlék is megmaradhatott benne.
Azonban közelgett az este, a kecskéket betereltem alvóhelyükre, az istállóba. (Tincsőnek és Ibinek már megvoltak a gidái akkor, Ibi aznap reggel adott életet "kislányának".)
Tudtam az előjelekből, hogy már nem sok van hátra a születésig. Gitta jött-ment az istállóban, hol lefeküdt, hol járkált, éppen, mint az ember. Nyugtalan volt, a hasa időnként erőteljesen hullámzott. Néha mekegett egy erőteljeset, és igen, egyszer egy nagyon fájdalmasat. Víz, nyalósó a rendelkezésére állt, fogyasztott is belőle.
A továbbiakat képeken mutatom be:


Hát a fotók nem épp profik, de azért nyomon követhető az ellés, és a "végeredmény", ami egy csöpp kis jerkegida. Gittának immár a második ellése, mindkettő egyes ellés volt, és mindkét kicsinye picurka a többiekhez képest, de életerős, élni akaró. A mai napig szépen fejlődik, és növöget, a többiek vidám játszótársa. Három anyám és négy gidájuk immár komoly nyájat képeznek...:)

Megjegyzések

  1. Istenem! Milyen édes kis jószág! :) És milyen jó helyre csöppent! :)

    VálaszTörlés
  2. Nemrég voltunk a Fővárosi Állatkertben, az állatsimogatóban nagyon élveztük a kisgidák etetését mi is, (hát még a gyerekek). De, hogy az embernek saját kis gidája legyen otthon az több mint fantasztikus, és ha még a születésénél is ott van az már überelhetetlen...

    Gratulálok, és egészséget a nyájnak!

    VálaszTörlés
  3. De aranyosak, mindketten! Jó egészséget kívánok nekik!

    VálaszTörlés
  4. Olyan megható! Mint minden élet születése.

    VálaszTörlés
  5. Ez egy igazi csoda. Mint minden születés :)

    VálaszTörlés
  6. De jó volt látni, köszi!:)

    VálaszTörlés
  7. No, ezek az izgalmas és szép pillantok. Köszönöm, hogy láthattam.

    VálaszTörlés

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Füstölt nyúlcomb

A zölddióról, befőzésről - terményeimről

Egy gyerekkori kedvenc: "tejbe bümbülü"