Honnan jönnek és merre tartanak a nálunk költő fecskék?

Kép
    Július közepén a Bodzás udvarán már egészen más a fecskék hangja. A fiókák kirepültek, a vezetékeken egyre nagyobb csapatok gyülekeznek, mintha fontos tanácskozást tartanának. Pedig valójában az őszre készülnek. De az is lehet, hogy lesz még egy fészekalja, hisz a meleg, jó idő erre ösztönözheti őket. A nálunk költő füsti fecskék és molnárfecskék hamarosan hosszú utazás előtt állnak. Augusztus végétől szeptemberig útnak indulnak, és több ezer kilométert repülnek Afrika déli vidékei felé, ahol a telet töltik. Tavasszal aztán – elképesztő pontossággal – sokan ugyanahhoz a házhoz, ugyanahhoz az ereszhez térnek vissza, ahol előző évben is fészkeltek. A Bodzás és a mi házunk táján jelenleg is legalább 20 fecskefészekben cseperednek a fiókák. Nem véletlen, hogy a magyar néphagyomány különleges szeretettel tekint a fecskékre és a gólyákra. Bár nem "magyar madarak", mégis szinte hozzánk tartoznak. Évszázadokon át velünk éltek, a portákon nevelték fiókáikat, érkezésük a tavaszt, t...
Megjegyzés küldése

Végre új fotók!

Írtam már róla, hogy kedves masinám bedöglött, így kb. két hétig nem tudtam fotózni, pont most, amikor kisgidák színesítik napjainkat!
Sitkéről még nem készült fotó, pedig immár ő is lassan egyhetes, és boldogan ismerkedik az udvar lakóival, és megannyi játéklehetőségével!


Itt éppen a tamariskámnak estek neki csapatostul:


Sitkéről elmesélem, hogy talán élete harmadik napján elveszett! Csak naplementekor vettem észre, hogy nincs Gitta mellett. Az összes kecskét betereltem az istállóba, csak Gittát - az anyját - hagytam elől, hátha a mekegésével hazahívja. Gitta recsegett is ezerrel, azonban Sitkének hűlt helye volt. Körbejártam az udvart, a műhely környékét, benéztem az összes létező farakás mögé, kerestem azokat a helyeket, ahová elképzeltem, hogy megbújhatott, de hiába, nem került elő. Az anyja mekegésére sem, pedig legalább egy órán keresztül próbálkoztunk, amíg beesteledett. Az abrakos tároló környékén friss vérnyomokat vettem észre, és mivel utoljára nagyjából ezen a helyen láttam Sitkét, már elképzeltem, hogy esetleg a kutyáim tettek benne kárt...
Visszavittem Gittát is az istállóba, és nagy szomorúsággal a szívemben kifejtem a kevéske tejecskéjét, nehogy begyulladjon reggelig.
Másnap reggel már gyanús volt, hogy Puló a műhelyudvarban veszettül ugat. Bár szokott máskor is, hiszen a szomszédék kutyáját a kerítésen keresztül rendszeresen megugatják. Azonban a kapu nyitása után Sitke nézett velem szembe!!! Akkor már hallottam, hogy Gitta is az istállóban mekeg nagy hangon és Sitke is hívja az anyját! Azt a boldogságot nem tudom leírni. Ölembe kaptam Sitkét, össze-vissza csókolgattam és szaladtam vele az anyjához! Legalább egy óráig le sem szállt a tőgyről, annyira éhes volt szegényke!
Mai napig is csak sejtésem van arról, hogy hol éjszakázhatott ebben a hidegben, anya nélkül, tejecske nélkül, kitéve a külvilág veszedelmeinek védelem híján...
Nagy kő esett le a szívemről, és boldogság volt újra együtt látni a kecskecsaládomat!

Megjegyzések

  1. Annamarie2009. november 10. 23:06

    Nagyon-nagyon bájos jószágok ezek a kiskecskék!

    VálaszTörlés
  2. Házunk tája2009. november 11. 2:21

    Egész megható lett ez a poszt, lehet egy kis csengettyű a nyakban segített volna előbb megtalálni, de ezt már nem tudjuk meg. Lényeg hogy előkerült a kis felfedező.

    VálaszTörlés
  3. Holdgyöngy2009. november 15. 12:18

    Jajj Te Zsuzsa, ez kész krimi. Lényeg, hogy megkerült, épen, egészségesen.

    VálaszTörlés
  4. Atkáriné Terike2010. február 18. 4:57

    Hurrá! Hurrá! Hurrá!! Nagyon boldog vagyok!!!

    VálaszTörlés

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Füstölt nyúlcomb

Kép
Április óta készítünk füstölt pisztrángot a házilag gyártott füstölőnkkel, és a hideg füstön sajtjaimnak is igazi füstízt tudok már adni, így ritkábban használom a gyári füstaromát.. Egy ideje izgatott már a gondolat, hogy ha nem is disznósonkát, de nyúlcombot füstöljek a masinámmal. Így változatosabbá tehetem a nyúl- és egyéb ételeinket is. Azért a technológiát nem ismervén, nekiálltam kutakodni a neten, illetve érdeklődtem a faluban is, de meglepő módon, nagyon kevés információra bukkantam. A nyúlcomb füstölés úgy látszik még gyerekcipőben jár:))) A neten talált receptek sem adtak teljes leírást, és telefonos megkereséseimre is csak hímelő-hámoló megoldásokat kaptam, azaz, csak eseti próbálkozások voltak másoknál is. Így tehát, ha nem is teljesen, de a saját fantáziánkra kellett hagyatkoznunk a portéka előállításánál. Így álltunk neki: 16 db hátsó nyúlcombot 2 éjszakára páclébe tettem, ami 4 liter felforralt vízben oldott 60 dkg sóból, pár darab babérból és fél marék egész bor...
További információk

A zölddióról, befőzésről - terményeimről

Kép
Itt a zölddió-szezon, s mivel még sosem próbálkoztam ezzel a gyümölccsel, az idén belevágtam. A kertünkben lévő diófa terméséből annyit szedtem, hogy lekvárnak 3 nagy üvegbe valót negyedelve bepakoltam, és jelenleg a 9 napos érlelés fázisában leledzik, valamint egy 2 literes üvegynyi zölddiót szintén negyedelve és házi törköllyel felöntve likőrkészítésbe fogtam, az eredményről majd kb. karácsony táján fogok beszámolni. (Ha addig kukába nem kerül valamiért, de ezt ne adja'Isten, mert párom így is eléggé szívta a fogát a pálesz ilyetén "pazarlása" láttán) A meggy leszedve a környező fákról, a cseresznye esetében a seregélyek lettek a győztesek. A fóliában is szépen növöget a paprika, már szüreteltünk is róla. A paradicsom egyelőre virágzik, viszont tanulva a tavalyi tapasztalatból, bátrabban "fattyazom", nem hagyom sűrű, zöld bokrossá fejlődni és ebben segítségemre volt a River Cottage sorozat is, ahol Hugh paradicsomültetvényének gondozását mindig ár...
További információk

Egy gyerekkori kedvenc: "tejbe bümbülü"

Kép
A legkézelfoghatóbb, a mindennapjainkhoz szervesen kapcsolódó dolgokról nem jut eszünkbe sokszor, hogy hírértéke van... Azt hihetjük, hogy egy gasztroblogon - mi nem tartjuk magunkat annak - csak a kuriózumnak van helye, hisz a legegyszerűbbet úgyis tudja mindenki. Hát ez így is van, én mégis azt gondolom, hogy nem árt kicsit visszazökkenteni a táplálkozásunkat, a róla szóló írásokat a mindennapokhoz. Főleg, ha abban nincs megmerevedettség, ha az könnyed, és finom és tápláló! Ez az étel főleg férjeméknek volt a gyerekkori kedvencük, de készült a mi családunkban is, talán nem olyan sűrűn, mint anyósoméknál. A neve eredetéről nincs sok tudomásom: egyszerűen tejbe bümbülü. No és hogy lerántsam a leplet erről a csodáról, ez egy egyszerű krumplileves, némi sárgarépával és zöldséggel, sok friss petrezselyemmel és zellerzölddel. "Tudod anyu, azt a  bümbülü fehérlevest főzzed"- szólt a kívánalom, amikor megindult a nyálelválasztásunk és felcsendült a kérdést:  No mit főzzek ma ...
További információk