Nem búcsú, csak költözés

Kép
  Több mint tíz év. Több száz történet. Ez a blog sokkal több lett számomra, mint receptek, kerti képek vagy falusi pillanatok gyűjteménye. Itt nőtt fel velünk néhány kutya és macska, lovak, tyúkok, nyulak. Itt virágzott a bodza, érett a paradicsom, ropogott a sparhelt tüze, és itt mesélhettem el mindazt, amit a Bakony, Ganna és a falusi élet nap mint nap adott nekünk. Köszönöm, hogy ennyi éven át velem tartottatok. Most azonban elérkezett az idő egy kis változásra. Az Egy csepp falusi élet nem tűnik el – csak új otthonba költözik. A jövőben a történetek, receptek, gyógynövényes írások, kirándulóötletek és a Bodzás Vendégház mindennapjai már a megújult honlapunkon folytatódnak. A régi bejegyzések itt még egy ideig megmaradnak emléknek. Hiszen ezek együtt mesélik el az elmúlt évek történetét. De új fejezetet már az új oldalon írunk. Ha szeretnétek továbbra is velünk barangolni a Bakony ösvényein, benézni a kertbe, kipróbálni egy-egy receptet, vagy csak megállni néhány percre a roha...

Vendégeink írták

 







„A Veszprém megyei Gannáról nehéz eljönni, annyira nyugalmas hely. Már az úton, az autópályán túl megsimogatott minket a jó előérzet szele, utunk ugyanis gyönyörű allék alatt, virágos mezők, búzaföldek, tehéncsordák mellett, mezei nyulak díszkíséretében, fűillatú levegőn át vezetett. Gannára már oxigénittasan, a természettől szerelmesen gurultunk be, a takaros kis település látványának pedig úgy örültünk, mint egy kisgyerek a télapónak. Akármerre néztünk, sehol egy lelket nem láttunk, a település egyetlen utcája csak a madárcsiripeléstől visszhangzott. Apró, hófehér házikók, díszes kapuk, takaros előkertek, vörösen duzzadó muskátlik, terebélyes gyümölcsfák között haladtunk keresztül, majd legnagyobb boldogságunkra beparkoltunk az egyik elé, hogy bevegyük azt. A török hódítás idején teljesen lakatlanná vált, ám később olyannyira sikerült életet lehelni bele, hogy az 1500-as években az Eszterházyak is megjelentek a településen; Európa-szerte híres, monumentális méretű mauzóleumot építettek a falu közepére – ahol 2016. augusztusában Esterházy Péter írót is örök nyugalomra helyezték. A 18. században stájerországi, bajor és elnémetesedett horvát telepesekkel népesítették be. A gazdag történelmi múltat az itt lakók egytől-egyig ismerik, nemcsak amagyarok, de a német ajkú lakosok is, akik a legnagyobb békében és szeretetben élnek egymás mellett. Nem túlzás, ha azt mondom, Ganna olyan mint egy színes kifestő: a virágmotívumokkal díszített falak, a színes kapuk, ragyogó kék ég, a zöld ezer árnyalata, és a millió színben pompázó növények láttán döbben rá újra az ember, hogy a fővárosi szmogos szürkeség mennyire elszívja életéből az élettől duzzadó színeket. Ganna a csendre és nyugalomra vágyók paradicsoma, ahol hűs házikók várják a tikkadt turistát, aki hatalmasat aludhat az égig érő fák árnyékában, túrázhat, biciklizhet a környéken, vagy egész egyszerűen beveheti egy ház udvarát, ahol biztonságban szabadon engedheti a gyerekeket, beizzíthatja a kerti tűzrakót, felszerelheti a bográcsot, faraghatja a nyársakat, felerősítheti a függőágyat, tollasozhat, íjászkodhat és összebarátkozhat a falu teheneivel. Pléd, szúnyog-és kullancsriasztó, étel és ital nélkül nem érdemes útnak indulni, innen ugyanis nagyon nehéz akár csak a tíz percre található Pápára elautózni. Aki egyszer ide megérkezik, mozdulni sem akar.”

Részlet egy 2017-es nlc-s cikkből

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

A zölddióról, befőzésről - terményeimről

Füstölt nyúlcomb

Egy gyerekkori kedvenc: "tejbe bümbülü"