A legdrágább játék? Néha egy marék kavics.

Kép
  Van valami, amit a Bodzásban újra és újra megfigyelünk. Megérkeznek a gyerekek. Az autóból előkerülnek a gondosan becsomagolt játékok, társasok, labdák, kütyük. Aztán alig telik el fél óra, és mind ott maradnak a szobában. Odakint ugyanis sokkal érdekesebb dolgok várnak. Egy marék kavics. Egy különös alakú bot. Néhány kiszáradt csigaház. Vadvirágok, tobozok, falevelek, makkok. Egy homokkupac vagy egy pocsolya. Ezekből készül a leves, a vár, a kincsesbánya, a varázspálca vagy éppen egy teljes mesebeli világ. A természetnek van egy különleges tulajdonsága: nem mondja meg, minek kell lennie egy kavicsnak. A gyerek fantáziája pedig pontosan ettől kezd szárnyalni. Órákig képesek a picik a kavicsokkal matatni, rendezgetni, vödörbe gyűjtögetni őket, vagy épp spirál alakba rendezgetni a fűben. Így tanítják meg a gyerekek nekünk, hogy néha a legjobb ajándék az a kis idő és szabadságérzés, hogy a játékunkat magunk találhatjuk ki. Felnőttként pedig elmélázhatunk azon, hogy a legszebb gyerek...

Vendégeink írták

 







„A Veszprém megyei Gannáról nehéz eljönni, annyira nyugalmas hely. Már az úton, az autópályán túl megsimogatott minket a jó előérzet szele, utunk ugyanis gyönyörű allék alatt, virágos mezők, búzaföldek, tehéncsordák mellett, mezei nyulak díszkíséretében, fűillatú levegőn át vezetett. Gannára már oxigénittasan, a természettől szerelmesen gurultunk be, a takaros kis település látványának pedig úgy örültünk, mint egy kisgyerek a télapónak. Akármerre néztünk, sehol egy lelket nem láttunk, a település egyetlen utcája csak a madárcsiripeléstől visszhangzott. Apró, hófehér házikók, díszes kapuk, takaros előkertek, vörösen duzzadó muskátlik, terebélyes gyümölcsfák között haladtunk keresztül, majd legnagyobb boldogságunkra beparkoltunk az egyik elé, hogy bevegyük azt. A török hódítás idején teljesen lakatlanná vált, ám később olyannyira sikerült életet lehelni bele, hogy az 1500-as években az Eszterházyak is megjelentek a településen; Európa-szerte híres, monumentális méretű mauzóleumot építettek a falu közepére – ahol 2016. augusztusában Esterházy Péter írót is örök nyugalomra helyezték. A 18. században stájerországi, bajor és elnémetesedett horvát telepesekkel népesítették be. A gazdag történelmi múltat az itt lakók egytől-egyig ismerik, nemcsak amagyarok, de a német ajkú lakosok is, akik a legnagyobb békében és szeretetben élnek egymás mellett. Nem túlzás, ha azt mondom, Ganna olyan mint egy színes kifestő: a virágmotívumokkal díszített falak, a színes kapuk, ragyogó kék ég, a zöld ezer árnyalata, és a millió színben pompázó növények láttán döbben rá újra az ember, hogy a fővárosi szmogos szürkeség mennyire elszívja életéből az élettől duzzadó színeket. Ganna a csendre és nyugalomra vágyók paradicsoma, ahol hűs házikók várják a tikkadt turistát, aki hatalmasat aludhat az égig érő fák árnyékában, túrázhat, biciklizhet a környéken, vagy egész egyszerűen beveheti egy ház udvarát, ahol biztonságban szabadon engedheti a gyerekeket, beizzíthatja a kerti tűzrakót, felszerelheti a bográcsot, faraghatja a nyársakat, felerősítheti a függőágyat, tollasozhat, íjászkodhat és összebarátkozhat a falu teheneivel. Pléd, szúnyog-és kullancsriasztó, étel és ital nélkül nem érdemes útnak indulni, innen ugyanis nagyon nehéz akár csak a tíz percre található Pápára elautózni. Aki egyszer ide megérkezik, mozdulni sem akar.”

Részlet egy 2017-es nlc-s cikkből

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Füstölt nyúlcomb

A zölddióról, befőzésről - terményeimről

Egy gyerekkori kedvenc: "tejbe bümbülü"