Bejegyzések

#falusiturizmus #Ganna #Bakony #Bodzásvendégház #privátszállás #kulcsosház címkéjű bejegyzések megjelenítése

Nem búcsú, csak költözés

Kép
  Több mint tíz év. Több száz történet. Ez a blog sokkal több lett számomra, mint receptek, kerti képek vagy falusi pillanatok gyűjteménye. Itt nőtt fel velünk néhány kutya és macska, lovak, tyúkok, nyulak. Itt virágzott a bodza, érett a paradicsom, ropogott a sparhelt tüze, és itt mesélhettem el mindazt, amit a Bakony, Ganna és a falusi élet nap mint nap adott nekünk. Köszönöm, hogy ennyi éven át velem tartottatok. Most azonban elérkezett az idő egy kis változásra. Az Egy csepp falusi élet nem tűnik el – csak új otthonba költözik. A jövőben a történetek, receptek, gyógynövényes írások, kirándulóötletek és a Bodzás Vendégház mindennapjai már a megújult honlapunkon folytatódnak. A régi bejegyzések itt még egy ideig megmaradnak emléknek. Hiszen ezek együtt mesélik el az elmúlt évek történetét. De új fejezetet már az új oldalon írunk. Ha szeretnétek továbbra is velünk barangolni a Bakony ösvényein, benézni a kertbe, kipróbálni egy-egy receptet, vagy csak megállni néhány percre a roha...
Megjegyzés küldése
További információk

Novemberi havazás

Kép
  Hát beköszöntőt kaptunk a télből. Hó, havazás...gyerekkor megidéződése. Mert akkoriban - fél évszázadnál is régebben - a tél még tél volt, nem csak telecske. Ami leesett november tájékán, az szinte megmaradt márciusig, ha voltak is enyhébb napok, amikor olvadt, szinte azonnal jött rá utánpótlás az égi pehelyből. Gyerekként nagy élvezet volt ez, hócsaták a lakótelepi gyerekekkel, hóember építés, csúszkálás, szánkózás. Akkoriban nem érzékeltük a havas élet nehézségeit, minden vidám volt és tiszta. A szüleink gondoskodtak a ház melegéről - szén-, és fatüzelésű cserépkályháink voltak, a fürdőben széntüzelésű boyler. Így, amikor átfagyva, kipirulva, éhesen hazaértünk, volt meleg lakás és fürdővíz, szőnyeg az ajtó előtt a vizes csizmáknak, az asztalnál egyszerű vacsora. Ma egy kicsit máshogy nézek a tél elébe, ugyan átérzem a szépségét, megörvendeztet, ha látom, hogy a mai gyerekeknek is éppoly öröm ez, mint rég volt. Azonban a munka is megnő vele, a hólapátolás, a közlekedő utak létre...
Megjegyzés küldése
További információk

Újabb elmélkedős poszt 2025 nyár derekán

Kép
   Bodzást átadtuk eladásra ingatlan irodának. Nem azért, mert nem megy, pedig, de.És közben nyugdíjasok is lettünk. Látjuk, érezzük a mindennapokban, hogy új szelek fújdogálnak. Óriásivá duzzadt a vidéki szálláshely kínálat, miközben értékét veszti a pénzünk a gazdasági válság közepette. Nincs igazi piaci verseny, hisz a saját erős vállalkozások nem tudnak megküzdeni az uniós forrásokból gazdálkodókkal. Megnőtt a szupererős kínálat a kevésbé tőkeerősekkel szemben. Nézünk jobbra és balra, és még mindig azt látjuk, hogy ebben a gazdasági környezetben is működik a vendégházunk, persze csak többé-kevésbé. A közvetlen környezetünkben látjuk, milyen nehéz az újaknak, milyen őrült attrakciókkal próbálkoznak azt vélvén, hogy a drága befektetés sűrű vendégjárást fog vonzani. (hozhat persze, de ehhez még nagyon-nagyon sok mindenre szükség lesz) Az öreg vidéki szállások sorra csuknak be. Átadják a helyet a többcsillagos, wellneses vidéki szállásoknak.  Nem tudom, mi lesz kialakulób...
Megjegyzés küldése
További információk

2025 nyara - elmélkedéseim

Kép
    Végigcsináltam a napi rutint, magamon és a farmomon is, mindenki elégedettnek tűnik, nem várunk ma nagy kánikulát, a szél is lengedez, boldog és erőteljes madárzaj az istállókban, evés-ivás, csipegetés. Tegnap megérkeztek az első bálák, van kicsi -könnyebben mozgatható - és nagyok is, amiket majd gurigázunk, egyelőre az udvaron várják a mozgatásukat. (nem férnek be a fedett szín alá). Végignézek - szinte elégedetten - az udvaron: tegnap elültettük az utolsó körtefát és muskotályos szőlőt is, így próbálunk utat törni a jövőnek, és némileg segíteni az udvarunknak a sivatagosodás ellen. Pár év múlva fog kiderülni, hogy a fejemben megszületett liget-terv megvalósul-e? Nem számít, hogy megérjük-e? A júniusi csapadék mentesség nem túl jó előjel. Az elmúlt napok pár csepp esője épp csak harmadáig töltötte meg a hordókat esővízzel, azt is kilocsoltam már a minikertre. Jelenleg csapvízzel vannak feltöltve, így az esti locsoláshoz már némileg "állott" lesz. Növekedik az idei pipi k...
Megjegyzés küldése
További információk

Ki a csuda ez a Rőzse? - avagy kutyát menhelyről?

Kép
  Bugac még egy nem születik. Barát, szerelem, hűséges társ, csodás házőrző, és nem utolsó sorban vendégeink kedvence...volt. Mesék, történetek, rajzok születtek róla a vendégkönyvünkben, sok család kereste visszatérésekor. Ő már nincs, a példás orvosi gárda sem tudta megmenteni, kigyógyítani bajából.  Teltek-múltak a napok, hetek és hát nagyon kutya nélkül voltunk. Szomorú volt úgy hazajönni, hogy nem ugrik a nyakunkba Bugac eszeveszett örömében. Először csak néztünk egymásra Feri bácsival, aztán beszélgettünk-tanakodtunk arról: kell egy kutya a házhoz. Talán még belefér a mi életünkbe egy kutyaélet. És megjött a döntés: menhelyről hozunk kutyát. A devecseri Meggyeserdei Állatmenhelyet választottuk, és beszéltünk meg találkozót.  Rövid körutat tettünk meg, mert a sok aranyos csahos között hamar ráleltünk leendő házőrzőnkre. Uzsából Rőzse lett, aki hallgat a Rezsőre is. Egy év körüli terrier-féle kutya ő. Rágugliztam a fajtára, ezt a cikket találtam róla: "Futótárs és baj...
Megjegyzés küldése
További információk

Vendégeink írták

Kép
  „A Veszprém megyei Gannáról nehéz eljönni, annyira nyugalmas hely. Már az úton, az autópályán túl megsimogatott minket a jó előérzet szele, utunk ugyanis gyönyörű allék alatt, virágos mezők, búzaföldek, tehéncsordák mellett, mezei nyulak díszkíséretében, fűillatú levegőn át vezetett. Gannára már oxigénittasan, a természettől szerelmesen gurultunk be, a takaros kis település látványának pedig úgy örültünk, mint egy kisgyerek a télapónak. Akármerre néztünk, sehol egy lelket nem láttunk, a település egyetlen utcája csak a madárcsiripeléstől visszhangzott. Apró, hófehér házikók, díszes kapuk, takaros előkertek, vörösen duzzadó muskátlik, terebélyes gyümölcsfák között haladtunk keresztül, majd legnagyobb boldogságunkra beparkoltunk az egyik elé, hogy bevegyük azt. A török hódítás idején teljesen lakatlanná vált, ám később olyannyira sikerült életet lehelni bele, hogy az 1500-as években az Eszterházyak is megjelentek a településen; Európa-szerte híres, monumentális méretű mauzóleumo...
Megjegyzés küldése
További információk