Novemberi havazás

 
Hát beköszöntőt kaptunk a télből. Hó, havazás...gyerekkor megidéződése. Mert akkoriban - fél évszázadnál is régebben - a tél még tél volt, nem csak telecske. Ami leesett november tájékán, az szinte megmaradt márciusig, ha voltak is enyhébb napok, amikor olvadt, szinte azonnal jött rá utánpótlás az égi pehelyből. Gyerekként nagy élvezet volt ez, hócsaták a lakótelepi gyerekekkel, hóember építés, csúszkálás, szánkózás. Akkoriban nem érzékeltük a havas élet nehézségeit, minden vidám volt és tiszta. A szüleink gondoskodtak a ház melegéről - szén-, és fatüzelésű cserépkályháink voltak, a fürdőben széntüzelésű boyler. Így, amikor átfagyva, kipirulva, éhesen hazaértünk, volt meleg lakás és fürdővíz, szőnyeg az ajtó előtt a vizes csizmáknak, az asztalnál egyszerű vacsora.

Ma egy kicsit máshogy nézek a tél elébe, ugyan átérzem a szépségét, megörvendeztet, ha látom, hogy a mai gyerekeknek is éppoly öröm ez, mint rég volt. Azonban a munka is megnő vele, a hólapátolás, a közlekedő utak létrehozása, a kisállatok körüli rendszeres mustra leginkább a befagyott itatók körül, a nyáron szépen feltornyozott tüzifa behordása a házba, kályhák melegen tartása. Mert hát nálunk még mindig a cserépkályha és a sparhelt adja a ház legnagyobb melegét, a kisegítő fűtési alkalmatosságok mellett. Ez a régi típusú fűtési mód kosszal, hamuval jár, így a házbelsőt is gyakrabban kell szellőztetni, söpörni, a lucskos lábbelikkel sarat hordunk be, így a padlót is sűrűn törölgetem. Októberben viszont elkészítettük a zárt előszobát, óriás ablakokkal, így a bejárati ajtó nyitogatásával már nem szökik a meleg az udvarra. Márpedig mi sűrűn járunk ki-be, minden ajtónyitás csökkentette a benti meleget. A lenti képeken megmutatom, milyen pöpec kis előteret csináltunk, ami tavasszal jó lesz palántázóhelynek is, most télidőn pedig a dézsás és a nagyobb cserepes kinti növények fognak itt áttelelni. Nyárra szúnyoghálóval fogjuk felszerelni az ablakokat, és bukó üzemmódban, lefüggönyözve fogjuk kipróbálni a tikkasztó meleget. 

                                                            Ez a frissen elkészült előszoba.

Idén kiültettem a leandereimet az évek óta tartó enyhe telek miatt, hamarosan eldől, jól tettem-e.

                                             A téli farakás és a "munkagépem" behavazva.

                                                                Látvány a konyha ablakból.

                                         Jürgen hűsíti a hátsó fertályát a havas virágládákban.

                                                                     Az előszoba belülről.

                                                                   Dézsások az előtérben.

 

Hófödte látkép a kert aljából 

 

" A kora tél szépsége a tiszta égbolton és a nyugalomban rejlik, amely a természet finom művésziességének és a frissítő, élénk levegőnek egyedülálló keverékét kínálja. Ez az évszak a nyugalom és a békés elmélkedés érzését kelti, ösztönözve a tudatosságot és az élet egyszerű örömeinek megbecsülését. A tiszta levegőben a házikó feletti éjszakai égbolt lenyűgöző. A tél egyedülálló csendet hoz, egy halk légkört, amely lehetővé teszi, hogy elmeneküljünk a modern élet zajától. Várjuk a téli napfordulót és a nagy változást. Ez a nyugalom jótékony hatással lehet a mentális egészségre, elősegíti a nyugalom érzését és csökkenti a stresszt.  A kora téli reggelek különösen gyönyörűek lehetnek, amikor az aranyló napfény nyugodt és varázslatos hangulatot teremt a hóval borított tájban. Élvezze a rövidebb napokat és a hosszabb éjszakákat. Legyen melegen és kényelmesen!" (Áthozat kedvenc ír blogomból: Bealtaine Cottage)