Nem búcsú, csak költözés

Kép
  Több mint tíz év. Több száz történet. Ez a blog sokkal több lett számomra, mint receptek, kerti képek vagy falusi pillanatok gyűjteménye. Itt nőtt fel velünk néhány kutya és macska, lovak, tyúkok, nyulak. Itt virágzott a bodza, érett a paradicsom, ropogott a sparhelt tüze, és itt mesélhettem el mindazt, amit a Bakony, Ganna és a falusi élet nap mint nap adott nekünk. Köszönöm, hogy ennyi éven át velem tartottatok. Most azonban elérkezett az idő egy kis változásra. Az Egy csepp falusi élet nem tűnik el – csak új otthonba költözik. A jövőben a történetek, receptek, gyógynövényes írások, kirándulóötletek és a Bodzás Vendégház mindennapjai már a megújult honlapunkon folytatódnak. A régi bejegyzések itt még egy ideig megmaradnak emléknek. Hiszen ezek együtt mesélik el az elmúlt évek történetét. De új fejezetet már az új oldalon írunk. Ha szeretnétek továbbra is velünk barangolni a Bakony ösvényein, benézni a kertbe, kipróbálni egy-egy receptet, vagy csak megállni néhány percre a roha...
Megjegyzés küldése

Nyúlszalámi

Többször is írtam arról, hogy sajnos, nem egyszerű dolog Magyarhonban a nyuszihusit értékesíteni, - ha valaki tud tutitippet erről, írjon mailban az elérhetőségeimen - és Gordon Ramsay, Jamie Oliver neve és receptjei sem vonzanak kellő érdeklődőt egy magyar falusi vendéglátó konyhájába - a magyar nyúlvadast, somlai receptúrákat is ideértve. Be kell látnom, a nyulat inkább simogatni szeretik a vendégek, mint megenni. Legalábbis az a réteg, aki minket választ, mint romantikus, kandallós pici házikót , szinte a világ végén, mindentől távol. Csordogáljon persze a Bittva itten nem túl messze, ugribugri tapsifüleseket is lehessen látni a kies mezőkön...no de hogy megegyük őket...na ne má'!!!
Így az a kevéske nyulacska, akit felnevelek, többnyire a saját tányéromban köt ki - Fefénél is tiltólistán vannak, próbáljam így rábeszélni a városi vendéget a fogyasztására...
Legutóbb ezért egy olyan receptet próbáltam ki, ami nem főétel, hanem egy szalámiféle, tehát inkább a reggelizőasztalnál vethető be, mondjuk egy finom házi kovászos tönkölykenyéren, vagy a nagysikerű bagettemen.
A képeken bemutatom az első kísérletet, ami nagyon ígéretes, de a következő adagon lesz némi változtatás ehhez képest. A száraz-fűszeres nyuszihusit felturbózom egy kis mangalica szalonnával-bőrkével, így kívánva elérni a még tökéletesebb szeletelhetőséget.
Ha sikerrel járok, teszek fel újabb képeket!



Megjegyzések

  1. csipike2015. december 5. 11:16

    Teljesen megértem a vendégeket! :-) Nyuszit csak simogatunk :-)
    Ismerősöm szintén tart fogyasztásra nyulat,mivel az egész családja eszi, így nem probléma náluk ha paprikásan vagy sültként kerül az asztalra.

    VálaszTörlés
  2. Unknown2015. december 6. 4:21

    Bizony, én is inkább csak simogatnám, mint megenném. Mi a helyzet a nyuszi-tartóval? Itt nem arra gondolok, aki farm-szerűen tenyészti, hanem 5-10 kedvencet tart. Le tudja választani magát a személyes érzelmi kapcsolattól, vagy megelőzi azt, és anélkül neveli őket. Nekem itt kezdődne a probléma. És érdekes, hogy ez a személyesség nem minden állat szemben, vagy kapcsolatban alakul ki. Pl. disznó,vagy baromfinál nem érezném. De lehet, hogy, ha foglalkoznék állat-tartással ez is megváltozna bennem? Egyenlőre a nyúl, tabu ;) !

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Bodzás Vendégház Ganna2015. december 8. 9:30

      Ha kedvtelésből tartasz 1-2 állatot, akkor nyilván nem húsként, hanem barátként gondolsz rájuk, és ilyen a velük való kapcsolatod is.
      A tenyésztés - bármily kicsiben is - alap feltétele szerintem, hogy a nyuszira húsként és termékként gondolsz, ezért állsz neki velük foglalkozni. Persze a kapcsolatod még ekkor is lehet szeretetteli velük, sőt, még majdhogynem kötelező is, hisz a jóllétük, a növekedésük függ ettől. A végcél pedig a jó szaftos nyuszikaraj, úgyhogy jobb ha félretesszük az érzelgősséget. Vagy legyünk vegetáriánusok. Vagy fényevők.

      Törlés
  3. Unknown2015. december 6. 4:21

    Ezt a megjegyzést eltávolította a blog adminisztrátora.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Bodzás Vendégház Ganna2015. december 8. 8:48

      Csak azért, mert duplán volt jegyezve Laci előző kommentje...

      Törlés
  4. csakBea2015. december 8. 13:40

    Én tudok egy célcsoportot, akik nagyon szeretnének nyúlhúshoz jutni, a kutyájukat nyers hússal etetők csoportja. Személy szerint én is. (Persze nem annyiért amennyiért a hiper-szuperekben arany áron árulják. )Csak hozzánk sajnos nagyon messze vagytok :(

    VálaszTörlés
  5. Anyavirág2015. december 9. 2:51

    Vannak akik azért nem vásárolják, mert nem tudják, hogyan is kéne elkészíteni. Nekik azt szoktam mondani, hogy nyúlból mindent lehet, amit csirkéből csinálna Én szoktam tejszíneset, bakonyit, mustárosat fehérborral, barnasörben sok zöldséggel, stb. De szalámi még nem jutott eszembe. Ha "kiforrott" a recept, oszd meg velünk légyszíves.

    VálaszTörlés
  6. Czudar Világ2015. december 14. 11:39

    Ezt a megjegyzést eltávolította a szerző.

    VálaszTörlés
  7. Czudar Világ2015. december 14. 11:41

    Ezzel mi is így jártunk. Mármint a nyúlhús "termeléssel". Nem vette senki.Viszont így több jutott nekünk. A párom nagyon sokféleképpen el tudja készíteni. A húsleves isteni belőle, a füstölt kolbász is, bár ahhoz valóban kell zsírszalonna. De fokhagymás tejben áztatva, kirántva mennyei.A zöldséges rakott nyúl, vagy a vargányával töltött nyúl sem szokott megmaradni. :) Nem is értem , miért nem népszerű húsféle. nagyon egészséges, gyorsan, kevés költséggel "előállítható".

    VálaszTörlés

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Füstölt nyúlcomb

Kép
Április óta készítünk füstölt pisztrángot a házilag gyártott füstölőnkkel, és a hideg füstön sajtjaimnak is igazi füstízt tudok már adni, így ritkábban használom a gyári füstaromát.. Egy ideje izgatott már a gondolat, hogy ha nem is disznósonkát, de nyúlcombot füstöljek a masinámmal. Így változatosabbá tehetem a nyúl- és egyéb ételeinket is. Azért a technológiát nem ismervén, nekiálltam kutakodni a neten, illetve érdeklődtem a faluban is, de meglepő módon, nagyon kevés információra bukkantam. A nyúlcomb füstölés úgy látszik még gyerekcipőben jár:))) A neten talált receptek sem adtak teljes leírást, és telefonos megkereséseimre is csak hímelő-hámoló megoldásokat kaptam, azaz, csak eseti próbálkozások voltak másoknál is. Így tehát, ha nem is teljesen, de a saját fantáziánkra kellett hagyatkoznunk a portéka előállításánál. Így álltunk neki: 16 db hátsó nyúlcombot 2 éjszakára páclébe tettem, ami 4 liter felforralt vízben oldott 60 dkg sóból, pár darab babérból és fél marék egész bor...
További információk

A zölddióról, befőzésről - terményeimről

Kép
Itt a zölddió-szezon, s mivel még sosem próbálkoztam ezzel a gyümölccsel, az idén belevágtam. A kertünkben lévő diófa terméséből annyit szedtem, hogy lekvárnak 3 nagy üvegbe valót negyedelve bepakoltam, és jelenleg a 9 napos érlelés fázisában leledzik, valamint egy 2 literes üvegynyi zölddiót szintén negyedelve és házi törköllyel felöntve likőrkészítésbe fogtam, az eredményről majd kb. karácsony táján fogok beszámolni. (Ha addig kukába nem kerül valamiért, de ezt ne adja'Isten, mert párom így is eléggé szívta a fogát a pálesz ilyetén "pazarlása" láttán) A meggy leszedve a környező fákról, a cseresznye esetében a seregélyek lettek a győztesek. A fóliában is szépen növöget a paprika, már szüreteltünk is róla. A paradicsom egyelőre virágzik, viszont tanulva a tavalyi tapasztalatból, bátrabban "fattyazom", nem hagyom sűrű, zöld bokrossá fejlődni és ebben segítségemre volt a River Cottage sorozat is, ahol Hugh paradicsomültetvényének gondozását mindig ár...
További információk

Egy gyerekkori kedvenc: "tejbe bümbülü"

Kép
A legkézelfoghatóbb, a mindennapjainkhoz szervesen kapcsolódó dolgokról nem jut eszünkbe sokszor, hogy hírértéke van... Azt hihetjük, hogy egy gasztroblogon - mi nem tartjuk magunkat annak - csak a kuriózumnak van helye, hisz a legegyszerűbbet úgyis tudja mindenki. Hát ez így is van, én mégis azt gondolom, hogy nem árt kicsit visszazökkenteni a táplálkozásunkat, a róla szóló írásokat a mindennapokhoz. Főleg, ha abban nincs megmerevedettség, ha az könnyed, és finom és tápláló! Ez az étel főleg férjeméknek volt a gyerekkori kedvencük, de készült a mi családunkban is, talán nem olyan sűrűn, mint anyósoméknál. A neve eredetéről nincs sok tudomásom: egyszerűen tejbe bümbülü. No és hogy lerántsam a leplet erről a csodáról, ez egy egyszerű krumplileves, némi sárgarépával és zöldséggel, sok friss petrezselyemmel és zellerzölddel. "Tudod anyu, azt a  bümbülü fehérlevest főzzed"- szólt a kívánalom, amikor megindult a nyálelválasztásunk és felcsendült a kérdést:  No mit főzzek ma ...
További információk