Nem búcsú, csak költözés
Több mint tíz év. Több száz történet. Ez a blog sokkal több lett számomra, mint receptek, kerti képek vagy falusi pillanatok gyűjteménye. Itt nőtt fel velünk néhány kutya és macska, lovak, tyúkok, nyulak. Itt virágzott a bodza, érett a paradicsom, ropogott a sparhelt tüze, és itt mesélhettem el mindazt, amit a Bakony, Ganna és a falusi élet nap mint nap adott nekünk. Köszönöm, hogy ennyi éven át velem tartottatok. Most azonban elérkezett az idő egy kis változásra. Az Egy csepp falusi élet nem tűnik el – csak új otthonba költözik. A jövőben a történetek, receptek, gyógynövényes írások, kirándulóötletek és a Bodzás Vendégház mindennapjai már a megújult honlapunkon folytatódnak. A régi bejegyzések itt még egy ideig megmaradnak emléknek. Hiszen ezek együtt mesélik el az elmúlt évek történetét. De új fejezetet már az új oldalon írunk. Ha szeretnétek továbbra is velünk barangolni a Bakony ösvényein, benézni a kertbe, kipróbálni egy-egy receptet, vagy csak megállni néhány percre a roha...
Hát, ezzel még nekem is vannak gondjaim, de egyelőre kitartok, nálunk még csak most jön a java, most kezdtük. A kacsákat egyébként én is nagyon szeretem, nemcsak megenni, hanem a személyiségük, beszélőkéjük miatt is. Életvidám népség.
VálaszTörlésIsten éltesse akkor Karolint és Kingát, legyen egyszer szép családjuk, neked pedig sok örömet bennük!
Köszi, Meli, és hajrá a nyolcasnak...Ne hívj segíteni, légy'szi...
TörlésKedves író!
VálaszTörlésSoha ne mond azt, hogy soha!
Igenis, lesz belőled egyszer vérbeli falusi asszony, csak rá kell jönnöd egyes fortélyokra.Kacsát akkor érdemes vágni ha van aki megtömi, így tömés által meghíznak, több lesz a húsuk és finomabbak is lesznek.Tudom ez mennyi nyűg, egyik ismerősömnek is voltak régen kacsái és ő is tél közeledtével folyamatosan tömte őket.Én 16 éves leszek 3 hét múlva, és lány vagy.Én is írok egy blogot úgy mint te, és én is már vágtam tyúkot, többet is.Nekem még sok mindent kell tanulnom, és hosszú évek állnak előttem, de én is csak bízok benne hogy itthon, a kerítés és a falak mögött vérbeli háziasszony lehetek.Úgy hogy ne add fel, több embernek is segítettem már vágni, de rájöttem hogy nem az én hivatásom mert nem bírom a vért, így a vágást másra hagyom.
Nagyon örülök, hogy a 4-ből ezt a két kacsát meghagytad, nagyon jó pofák, majd előbb-utóbb meghálálják a sok törődést és gondoskodást.Szerintem Kinga és Karolin nagyon örülhetnek hogy ilyen szeretetteljes és állatbarát hölgyhöz kerültek.Alig várom hogy egyszer az ő utódaikról is érkezzen egy poszt.
Sok kitartást és örömöt kívánok az állattartáshoz! :)
Kedves Tini! Köszönöm a bíztatásod, rám fér. Azonban - sajna - én már védett korú volnék, és későn kezdtem a farméletet, így a tanulás is nehezebb, mint a Te korodban. Az állattartásban ezért inkább a komfortot nézem, mint a megtérülést, nálam biztos nem lesznek 5-6 kilós kacsák, félkilós-kilós májjal. Megelégszem azzal, hogy hallgassam a hápogásukat, és a vendégeink gyerekei is ujjongjanak, amikor belépnek a tyúkudvarba. Nos, emiatt a mentalitás miatt írtam, hogy nem válik belőlem vérbeli vidéki asszony.:))
TörlésOh, így már értem.Továbbra is várom a posztjaidat,nagyon szeretem a blogod! :)
TörlésMától én is olvaslak, és biztos vagyok benne, hogy találok majd az írásaidban használhatót...:))
TörlésKörülbelül ilyen szorongást éreznék én is, teljesen megértelek hogy inkább megtartod őket. :-)
VálaszTörlés