Egy csepp falusi élet

Új nyomkodós telefont vettem, s mivel kicsi a fotós memóriája, megtartottam a régit is fényképezőnek - addig is, amíg kerül egy kezdő-profi gép. Szeretek mindig új képeket csinálni, ez a Samsung-teló pedig könnyen elfér a zsebemben a másik mellett... Nos, így tavaszodik minálunk. Legkedvesebb fotótémám pedig a körülöttünk élő állatok: Maláta és Füge falatoznak Tyúkudvar Galambpár Pézsmarécéink Bugac figyeli a történéseket Bubu mindig ott van a szeren Bugac szemmel tartja a birtokot Ház eleje - tavasz tájt Galambica - a megmaradtak közül Galambpárunk Búbosék - barátságban Utca eleje - tavasziasan

Nyáron szüneteltettem a blogbejegyzéseket, mert sok-sok vendég és sok-sok feladat volt nap mint nap, plusz az irreális hőség, hadd ne soroljam... És akkor még az apróvadakkal is fel kellett vennem a versenyt, mondanom sem kell, rafinált bűnözőkkel volt dolgom, és ők álltak nyerésre. Nyár közepétől apró léptekben, alig-alig észrevehetően, megcsappant a boldog baromfiállomány. Szabadon legelésző tyúkok és kacsák kerültek lakomára - valami ismeretlen ragadozó asztalán. Pulyka Putyin - akkor még megvolt - hangjának rezgésével két évig távol tartotta a vérre szomjazó vadakat az udvarunktól, azonban vehemens párzási procedúrájának nemcsak a kedves pulykapipe esett áldozatul, hanem később a tyúkjaimmal is perverzkedett, és voltak páran, akik alulmaradtak. A szó szoros értelmében. Így Putyinnak menni kellett, sajna a hangja nem maradt itt, így felbátorodtak az apróvadak - görény, nyest, nyuszt: ki tudja? - s az állomány egyre csak fogyatkozott-fogyatkozik. Summa summárum úgy döntöttem, hog...

No, nem mintha túl pihent lennék így a nyár utolsó harmadában, ám mindig érdeklődéssel figyeltem a hobbi állattartók "kicsapongásait", ki hogyan tartja kedvenceit - és ez lehet kutya, macska, hörcsög, papagáj, fürj, ló, tyúk és jelen esetben a kacsa. Valami egészen elképesztő a kacsa imádata ennek a hobbitartónak - ugyan nem kies hazánkban, hanem az Óperencián túl, de le a kalappal... Szívesen lennék ennek a tulajnak a kacsája ilyen pompás vityillóban. Duck...duck Szerintetek itthon lenne rá igény? Ráállítsam Feri bácsit a tömegtermelésre:))) Képek innen

Nos. Folytatom a kacsatörténetet, bár ez nem a Dagobert bácsi sztorija. Az előző posztban még négy kacsa csámpázott a fotókon, azóta a létszámuk a felére csökkent, és bizony pecsenye lesz belőlük előbb-utóbb. Pár hónapja ezzel a céllal fogadtuk be őket, s mivel "nagyüzemi" tartásból érkeztek, bíztunk benne, hogy vágásig nemhogy a húsuk minőségét  sikerül feljavítani, de addig is boldog életet élhetnek, caplathatnak a tyúkudvarban, tiszta, száraz pihenőhelyük lesz az ólban, és sok-sok zabot fognak enni, hogy igazi, jó zabos kacsa váljék belőlük. Hízlaláson, tömésen nem is gondolkodtam, megelégedtem a pecsenyekacsa minőséggel. Csak ne esne olyan nehezemre a nyakukat elkapni... Úgy látszik, soha nem lesz belőlem vérbeli falusi asszony. Már-már feladom azt is, hogy  legalább jó minőségű húst ehetek, tudom mit ettek a gyönyörűségeim, szemem előtt volt nap mint nap a jólétük.  Így hát a másik kettőnek megkegyelmeztem, s azonmód meg is kereszteltem őket: Kacsa Kinga és Kac...

Lovaink hazatérőben a legelőről néha-néha átkukucskálnak a baromfiudvarba, s kíváncsian,  horkantásokkal  adva hangot nemtetszésüknek - leginkább Maláta részéről- hallgatják a kacsák hápogását. Maláta már remekül kitapasztalta, hogy milyen mozdulatokkal lehet a kaput nyílásra bírni, és átballagni a szárnyasokhoz terepszemlére. Bizonyára úgy gondolja, hogy a szomszéd fűje mindig zöldebb, és ne má', hogy mindent a tyúkok-kacsák kebelezzenek be...! Ilyenkor persze a madaraim is szívesen átlátogatnak a számukra szűz területre, és nagy élvezettel kapirgálják szét a lovak széna és szalmabáláit, rengeteg ínycsiklandozó(csőr-nyelvcsiklandozó...hmmm) falatot, zabhulladékot találnak, nem beszélve a mini fűszerkertemről. Ami zöldet a lovak elkerülnek, az a tyúkoknak csemege és fordítva. A ló nem eszi meg a tyúkhúrt - most ettől zöldell a legelőjük - és a porcsint sem, ezek pedig a tyúkok kedvencei - mint a név is mutatja. A tyúkudvarban pedig olyan talajtakaró növény van - nevét nem is...

Minden csodájával és rengeteg tennivalójával együtt! Időm sincs blogokat olvasni, utánajárni, hogy más falusi vendéglátók hogyan kezdik a szezont, előrukkolnak-e valami új attrakcióval - mi persze nem, csak vagyunk, és élünk és tesszük a dolgunk, és jönnek is hozzánk rendesen, és rengeteg a dolog a ház és az állatok körül, meg persze a birtokon, szóval nem véletlenül nem adok hírt magunkról mostanság... Pedig gyűlnek a fotók állatokról, természetről, befőzésről, ételekről...a mindennapokról. Alakul a Bittva-parti River Cottage is, szépen növögetnek a kissé kései ültetésű palánták és a magról vetett zöldségek is e szűz területen. Ha belejövünk, jövőre sokkal több területet fogunk beültetni, de idén ennyire tellett kísérletnek, ennek is nagyon-nagyon örülünk, és persze nem mellékes, hogy azért a vendéglátás-állattartás mellett ez nem kevés plusz munka is. két embernek... Alább pár fotó az egy-két hétig nálunk vendégeskedő postagalambról: Kotlósunk a fészekaljjal: ...