Nem búcsú, csak költözés

Kép
  Több mint tíz év. Több száz történet. Ez a blog sokkal több lett számomra, mint receptek, kerti képek vagy falusi pillanatok gyűjteménye. Itt nőtt fel velünk néhány kutya és macska, lovak, tyúkok, nyulak. Itt virágzott a bodza, érett a paradicsom, ropogott a sparhelt tüze, és itt mesélhettem el mindazt, amit a Bakony, Ganna és a falusi élet nap mint nap adott nekünk. Köszönöm, hogy ennyi éven át velem tartottatok. Most azonban elérkezett az idő egy kis változásra. Az Egy csepp falusi élet nem tűnik el – csak új otthonba költözik. A jövőben a történetek, receptek, gyógynövényes írások, kirándulóötletek és a Bodzás Vendégház mindennapjai már a megújult honlapunkon folytatódnak. A régi bejegyzések itt még egy ideig megmaradnak emléknek. Hiszen ezek együtt mesélik el az elmúlt évek történetét. De új fejezetet már az új oldalon írunk. Ha szeretnétek továbbra is velünk barangolni a Bakony ösvényein, benézni a kertbe, kipróbálni egy-egy receptet, vagy csak megállni néhány percre a roha...

Kacsák szabadlábon

Lovaink hazatérőben a legelőről néha-néha átkukucskálnak a baromfiudvarba, s kíváncsian,  horkantásokkal  adva hangot nemtetszésüknek - leginkább Maláta részéről- hallgatják a kacsák hápogását.
Maláta már remekül kitapasztalta, hogy milyen mozdulatokkal lehet a kaput nyílásra bírni, és átballagni a szárnyasokhoz terepszemlére. Bizonyára úgy gondolja, hogy a szomszéd fűje mindig zöldebb, és ne má', hogy mindent a tyúkok-kacsák kebelezzenek be...!
Ilyenkor persze a madaraim is szívesen átlátogatnak a számukra szűz területre, és nagy élvezettel kapirgálják szét a lovak széna és szalmabáláit, rengeteg ínycsiklandozó(csőr-nyelvcsiklandozó...hmmm) falatot, zabhulladékot találnak, nem beszélve a mini fűszerkertemről. Ami zöldet a lovak elkerülnek, az a tyúkoknak csemege és fordítva. A ló nem eszi meg a tyúkhúrt - most ettől zöldell a legelőjük - és a porcsint sem, ezek pedig a tyúkok kedvencei - mint a név is mutatja. A tyúkudvarban pedig olyan talajtakaró növény van - nevét nem ismerem - amit pedig a ló habzsol, a tyúk csak letrottyantja. Így aztán egy kis udvarcserével minden igény ki van elégítve, nekem sokszor nem kis bosszúságomra, mert visszaállítani az eredeti rendet már nem is olyan könnyű: se a tyúk nem megy szívesen vissza a védett udvarba, s Malátáék is csak némi zabosvödör csörgetésre hajlandóak átslattyogni a saját térfelükre.
A képeinken: kacsakaland a magánszférámban...ez ugyanis a házunk körüli udvarrész, maximum kutyát-macsekot látok itt szívesen, de azért a kacsáim is egész fotogének...:))

Megjegyzések

  1. Tetszik, amit és ahogy leírod! Nem is tudom, mivel foglalkoz(hat)tál, mielőtt a házad táját rendezgeted teljes odaadással, átéléssel. Érezzed jól Magad! Laci

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Rég volt, bizony, amikor a fúrókészleteket leltároztuk a műszaki osztályon:)) És az is igaz, hogy nincs nosztalgia hangulatom emiatt. Nagyjából a helyemen érzem magam...

      Törlés
  2. Nagyon fotogének a hófehérkék és szuper jól néznek ki a zöld háttérrel :-)

    VálaszTörlés

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

A zölddióról, befőzésről - terményeimről

Füstölt nyúlcomb

Egy gyerekkori kedvenc: "tejbe bümbülü"