Nem búcsú, csak költözés

Kép
  Több mint tíz év. Több száz történet. Ez a blog sokkal több lett számomra, mint receptek, kerti képek vagy falusi pillanatok gyűjteménye. Itt nőtt fel velünk néhány kutya és macska, lovak, tyúkok, nyulak. Itt virágzott a bodza, érett a paradicsom, ropogott a sparhelt tüze, és itt mesélhettem el mindazt, amit a Bakony, Ganna és a falusi élet nap mint nap adott nekünk. Köszönöm, hogy ennyi éven át velem tartottatok. Most azonban elérkezett az idő egy kis változásra. Az Egy csepp falusi élet nem tűnik el – csak új otthonba költözik. A jövőben a történetek, receptek, gyógynövényes írások, kirándulóötletek és a Bodzás Vendégház mindennapjai már a megújult honlapunkon folytatódnak. A régi bejegyzések itt még egy ideig megmaradnak emléknek. Hiszen ezek együtt mesélik el az elmúlt évek történetét. De új fejezetet már az új oldalon írunk. Ha szeretnétek továbbra is velünk barangolni a Bakony ösvényein, benézni a kertbe, kipróbálni egy-egy receptet, vagy csak megállni néhány percre a roha...
Megjegyzés küldése

Egy fürj emlékére

A gyász magánügy. Még egy ilyen kicsi madáré is. Azért teszem közzé mégis, hogy felhívjam a figyelmet arra: figyeljünk a környezetünkre, emberre, állatra, növényre, minden élőre, aki valamilyen módon velünk él és "közli" velünk a kérését, örömét, bánatát...
Én most bevallom, hogy ennek a kis madárnak nem értettem meg a közlését. Pár hete már egyedül volt, körülbelül ekkortájt múlt ki a vele együtt élő másik kismadár. Ők már körülbelül háromévesek voltak, nagyjából ez az az élettartam, amit megér egy japán fürjecske.
Látszólag jól volt, evett, ivott, volt tiszta porfürdője, repkedhetett a tágas, napsütéses ketrecben. Bizonyos szempontból nem volt egyedül sem, hisz a jércék is ugyanebben a helyiségben éjszakáznak, és napközben is nagy a jövés-menés, madárhanggal életteli az élőhely. Ők mégsem fürjek.
Előző este, amikor a baromfiakra rázártam az ajtót, megcsapta a fülemet ennek a fürjecskének az éneke. Én még ilyen csodás dallamot-trillát nem hallottam a fürjektől sosem. Túlcsordult a szívem melegséggel, visszamentem és még percekig hallgattam a fürjem énekét, közben a rácson keresztül benyújtottam az ujjamat egy kis csipkedésre. Sosem hallott gyönyörűséges éneket hallhattam tőle! Úgy éreztem, minden rendben, kismadaram jól érzi magát, és ezzel a fenséges énekszóval vonultam én is nyugovóra.
Reggel már nem élt...Ajtónyitáskor kereste a tekintetem a rács mögül mindig rámcsippanó, apró kis ugrásokkal örömködő testét, ám élettelen volt az egyik sarokban.
Régen sírtam állat elhullásakor.

Megjegyzések

  1. csipike2014. december 18. 14:26

    Kedves Zsuzsa! A szívem szorult el, olyan szépen írtad :-( Abban az énekben benne volt minden köszönete!

    VálaszTörlés
  2. Névtelen2014. december 18. 20:38

    Szép életkort ért meg azért...

    VálaszTörlés
  3. Holdgyöngy2014. december 18. 22:14

    Ilyen búcsúzásról még nem is hallottam.

    VálaszTörlés

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Füstölt nyúlcomb

Kép
Április óta készítünk füstölt pisztrángot a házilag gyártott füstölőnkkel, és a hideg füstön sajtjaimnak is igazi füstízt tudok már adni, így ritkábban használom a gyári füstaromát.. Egy ideje izgatott már a gondolat, hogy ha nem is disznósonkát, de nyúlcombot füstöljek a masinámmal. Így változatosabbá tehetem a nyúl- és egyéb ételeinket is. Azért a technológiát nem ismervén, nekiálltam kutakodni a neten, illetve érdeklődtem a faluban is, de meglepő módon, nagyon kevés információra bukkantam. A nyúlcomb füstölés úgy látszik még gyerekcipőben jár:))) A neten talált receptek sem adtak teljes leírást, és telefonos megkereséseimre is csak hímelő-hámoló megoldásokat kaptam, azaz, csak eseti próbálkozások voltak másoknál is. Így tehát, ha nem is teljesen, de a saját fantáziánkra kellett hagyatkoznunk a portéka előállításánál. Így álltunk neki: 16 db hátsó nyúlcombot 2 éjszakára páclébe tettem, ami 4 liter felforralt vízben oldott 60 dkg sóból, pár darab babérból és fél marék egész bor...
További információk

A zölddióról, befőzésről - terményeimről

Kép
Itt a zölddió-szezon, s mivel még sosem próbálkoztam ezzel a gyümölccsel, az idén belevágtam. A kertünkben lévő diófa terméséből annyit szedtem, hogy lekvárnak 3 nagy üvegbe valót negyedelve bepakoltam, és jelenleg a 9 napos érlelés fázisában leledzik, valamint egy 2 literes üvegynyi zölddiót szintén negyedelve és házi törköllyel felöntve likőrkészítésbe fogtam, az eredményről majd kb. karácsony táján fogok beszámolni. (Ha addig kukába nem kerül valamiért, de ezt ne adja'Isten, mert párom így is eléggé szívta a fogát a pálesz ilyetén "pazarlása" láttán) A meggy leszedve a környező fákról, a cseresznye esetében a seregélyek lettek a győztesek. A fóliában is szépen növöget a paprika, már szüreteltünk is róla. A paradicsom egyelőre virágzik, viszont tanulva a tavalyi tapasztalatból, bátrabban "fattyazom", nem hagyom sűrű, zöld bokrossá fejlődni és ebben segítségemre volt a River Cottage sorozat is, ahol Hugh paradicsomültetvényének gondozását mindig ár...
További információk

Egy gyerekkori kedvenc: "tejbe bümbülü"

Kép
A legkézelfoghatóbb, a mindennapjainkhoz szervesen kapcsolódó dolgokról nem jut eszünkbe sokszor, hogy hírértéke van... Azt hihetjük, hogy egy gasztroblogon - mi nem tartjuk magunkat annak - csak a kuriózumnak van helye, hisz a legegyszerűbbet úgyis tudja mindenki. Hát ez így is van, én mégis azt gondolom, hogy nem árt kicsit visszazökkenteni a táplálkozásunkat, a róla szóló írásokat a mindennapokhoz. Főleg, ha abban nincs megmerevedettség, ha az könnyed, és finom és tápláló! Ez az étel főleg férjeméknek volt a gyerekkori kedvencük, de készült a mi családunkban is, talán nem olyan sűrűn, mint anyósoméknál. A neve eredetéről nincs sok tudomásom: egyszerűen tejbe bümbülü. No és hogy lerántsam a leplet erről a csodáról, ez egy egyszerű krumplileves, némi sárgarépával és zöldséggel, sok friss petrezselyemmel és zellerzölddel. "Tudod anyu, azt a  bümbülü fehérlevest főzzed"- szólt a kívánalom, amikor megindult a nyálelválasztásunk és felcsendült a kérdést:  No mit főzzek ma ...
További információk