2014. december 18., csütörtök

Egy fürj emlékére

A gyász magánügy. Még egy ilyen kicsi madáré is. Azért teszem közzé mégis, hogy felhívjam a figyelmet arra: figyeljünk a környezetünkre, emberre, állatra, növényre, minden élőre, aki valamilyen módon velünk él és "közli" velünk a kérését, örömét, bánatát...
Én most bevallom, hogy ennek a kis madárnak nem értettem meg a közlését. Pár hete már egyedül volt, körülbelül ekkortájt múlt ki a vele együtt élő másik kismadár. Ők már körülbelül háromévesek voltak, nagyjából ez az az élettartam, amit megér egy japán fürjecske.
Látszólag jól volt, evett, ivott, volt tiszta porfürdője, repkedhetett a tágas, napsütéses ketrecben. Bizonyos szempontból nem volt egyedül sem, hisz a jércék is ugyanebben a helyiségben éjszakáznak, és napközben is nagy a jövés-menés, madárhanggal életteli az élőhely. Ők mégsem fürjek.
Előző este, amikor a baromfiakra rázártam az ajtót, megcsapta a fülemet ennek a fürjecskének az éneke. Én még ilyen csodás dallamot-trillát nem hallottam a fürjektől sosem. Túlcsordult a szívem melegséggel, visszamentem és még percekig hallgattam a fürjem énekét, közben a rácson keresztül benyújtottam az ujjamat egy kis csipkedésre. Sosem hallott gyönyörűséges éneket hallhattam tőle! Úgy éreztem, minden rendben, kismadaram jól érzi magát, és ezzel a fenséges énekszóval vonultam én is nyugovóra.
Reggel már nem élt...Ajtónyitáskor kereste a tekintetem a rács mögül mindig rámcsippanó, apró kis ugrásokkal örömködő testét, ám élettelen volt az egyik sarokban.
Régen sírtam állat elhullásakor.

3 megjegyzés:

  1. Kedves Zsuzsa! A szívem szorult el, olyan szépen írtad :-( Abban az énekben benne volt minden köszönete!

    VálaszTörlés
  2. Szép életkort ért meg azért...

    VálaszTörlés
  3. Ilyen búcsúzásról még nem is hallottam.

    VálaszTörlés

Tavasz lenne már?

Álomszép időjárás van mifelénk, pezsdül a vér - még ha nem is húszévesen - teli vagyunk tenni akarással, sorjázom a tennivalókat, csak hogy ...