Nem búcsú, csak költözés

Kép
  Több mint tíz év. Több száz történet. Ez a blog sokkal több lett számomra, mint receptek, kerti képek vagy falusi pillanatok gyűjteménye. Itt nőtt fel velünk néhány kutya és macska, lovak, tyúkok, nyulak. Itt virágzott a bodza, érett a paradicsom, ropogott a sparhelt tüze, és itt mesélhettem el mindazt, amit a Bakony, Ganna és a falusi élet nap mint nap adott nekünk. Köszönöm, hogy ennyi éven át velem tartottatok. Most azonban elérkezett az idő egy kis változásra. Az Egy csepp falusi élet nem tűnik el – csak új otthonba költözik. A jövőben a történetek, receptek, gyógynövényes írások, kirándulóötletek és a Bodzás Vendégház mindennapjai már a megújult honlapunkon folytatódnak. A régi bejegyzések itt még egy ideig megmaradnak emléknek. Hiszen ezek együtt mesélik el az elmúlt évek történetét. De új fejezetet már az új oldalon írunk. Ha szeretnétek továbbra is velünk barangolni a Bakony ösvényein, benézni a kertbe, kipróbálni egy-egy receptet, vagy csak megállni néhány percre a roha...

Luca széke


Luca napjával, lucázással kapcsolatos hagyományokat gyűjtöttem csokorba, s ha ma már nem is élnek mindenhol ezek a hiedelmek, azért jó tudni, hogy valamikor mit miért tettek vagy nem tettek, mire milyen magyarázatot találtak az emberek?

Luca (Lucia) a magyar néphagyomány egyik legjelesebb alakja. A Gergely-naptár életbe lépése előtt az esztendő legrövidebb, legsötétebb napjának számított, s egyben a téli napforduló kezdő napja volt.
Luca napja magában hordozza az új esztendő reménységeit, de gondjait is. Időszakában a leghosszabbak az éjszakák, a gonoszok, bűbájosok, rontások ideje ez. A nép hitében az oltáron tisztelt Luca mellett egy boszorkányszerű rontó-bontó Luca is él: lucapuca, lucaasszony a neve. Kísértetszerű jelenség, az ember rontására törekszik.
Ezen a napon megpiszkálták a tyúkokat is, hogy jó sok tojást tojjanak, abroncsból formált körbe dobált kukoricával etették őket.
Sok tilalom élt e napon, például a lányoknak, asszonyoknak tilos volt dolgozniuk, varrniuk, számos vidéken asszonyt nem engedtek be a házba, se rokont, se szomszédot, nem adtak kölcsön semmit.
Másik hiedelem a lucabúza sarjasztása. Eladó lányok cserép földbe csigavonalban szórták a magokat ("mag-akarás") Ha karácsony táján kizöldült, jó termésre számítottak, de ezzel öltöztették a karácsonyi oltárt is, vagy a vacsoránál szentelt gyertyát tettek a közepébe.
Ezen a napon készítették a "lucakalendáriumot" és kezdték el a lucaszék építését is, amelynek épp karácsonyra kellett elkészülnie, s aki arra az éjféli misén felállt, meglátta a falu boszorkányát, aki ilyenkor szarvat hordott. Azonban a leleplezés után jól tette az illető, ha hazaszaladt, mert a boszorkányok üldözőbe vették. Úgy menekülhetett csak meg, ha szüntelenül mákot szórt eléjük, ugyanis azt a boszorkányoknak egyenként össze kellett szedni, így egérutat nyerhetett. Otthon azonban a lucaszéket azonnal el kellett égetni.
A "lucakalendárium" szerint pedig a karácsonyig tartó 12 nap alapján jósolták meg a következő év hónapjainak történéseit.
Luca napi szokás volt a jó zsíros pogácsa sütése, ekkor gyűrűt rejtettek a tésztába, s amelyik lány azt megtalálta, a hiedelem szerint következő évben férjhez ment.


Írás: Molnár V. József: Kalendárium alapján
Fotók: internetről


Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Füstölt nyúlcomb

A zölddióról, befőzésről - terményeimről

Egy gyerekkori kedvenc: "tejbe bümbülü"