Kiknek nem való?

 14 éves fennállásunk alatt rá kellett jönnünk, hogy a kisház nem való mindenkinek. Különösen azóta figyeljük ezt meg, amióta "kinőttek" a vidéki luxus házak (4-5 éve talán) extra komforttal, és picit elvitték a falusi turizmust egy más irányba - nagyvilági, szállodai, mindenképpen városias életérzést követelő magánlakokkal a vidék magányába, csöndességébe ágyazottan. Úgy látjuk,-  mi még ott voltunk a kezdeteknél- , amikor a falusi turizmus éledezni kezdett, kerestétek, örültetek az egyszerű falusi élet bemutatásának, életünkbe való bepillantásnak -  mondjuk főztjeink a mai napig keresettek:)) 

 Ma ez a fajta érdeklődés kissé háttérbe szorult, közrejátszott ebben a járvány is, mai vendégeink sokkal kevésbé keresik a kontaktot vendéglátóikkal, a falu emberével. Az elvárások viszont megnőttek. Ugyanígy a negatív vendégvéleményezések is. Ezért látjuk szükségét annak, hogy kihangsúlyozzuk, kiknek nem ajánljuk a házunkat.

- például nagymamáknak unokákkal. Talán, ha jön a nagypapa is. Lehet, túl nagy a felelősségvállalás  a szülők felé a gyerekeikért, ami érthető. Kérjük, csak erős kezű, rugalmas, apróbb helyzeteket is megoldani tudó nagyik keressenek minket.

Hmmm. Elgondolkodtam azon, hogy nem is azt kellene kihangsúlyoznom, kiknek NEM való, hanem, hogy jó eséllyel kiknek fogunk "bejönni".

Szóval a megátalkodottaknak, akik kifejezetten a jó levegőért, a tiszta csillagos égboltért, a Bakonyért, az aktiv kikapcsolódásért keresnek szállást, és ne adj'isten nem szeppennek meg a nem legmodernebb körülményektől. Nem szenvednek a nespresso kávé, az elektromos konyhai kütyük, a  masszázs zuhanyozó hiányától, el tudják fogadni a higiénikus, tiszta, de egyszerűbb kivitelt a ház felszereléseiben.

Jó eséllyel bejövünk azoknak is, akik szívesen megismerkednek a vendéglátóikkal, örülnek egy-egy esti beszélgetésnek, poharazgatásnak velünk. Azt is tudd, hogy  mi nem fogunk zavarni, rád akaszkodni, ha magányra vágysz, nem kopogunk rád, viszont megyünk, ha szükséged van valamire és megkeresel minket.

Jó kis móka ez, azt tudom, hogy mindig nagy érdeklődéssel várjuk, kik is érkeznek hozzánk!







Megjegyzések

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Füstölt nyúlcomb

Kép
Április óta készítünk füstölt pisztrángot a házilag gyártott füstölőnkkel, és a hideg füstön sajtjaimnak is igazi füstízt tudok már adni, így ritkábban használom a gyári füstaromát.. Egy ideje izgatott már a gondolat, hogy ha nem is disznósonkát, de nyúlcombot füstöljek a masinámmal. Így változatosabbá tehetem a nyúl- és egyéb ételeinket is. Azért a technológiát nem ismervén, nekiálltam kutakodni a neten, illetve érdeklődtem a faluban is, de meglepő módon, nagyon kevés információra bukkantam. A nyúlcomb füstölés úgy látszik még gyerekcipőben jár:))) A neten talált receptek sem adtak teljes leírást, és telefonos megkereséseimre is csak hímelő-hámoló megoldásokat kaptam, azaz, csak eseti próbálkozások voltak másoknál is. Így tehát, ha nem is teljesen, de a saját fantáziánkra kellett hagyatkoznunk a portéka előállításánál. Így álltunk neki: 16 db hátsó nyúlcombot 2 éjszakára páclébe tettem, ami 4 liter felforralt vízben oldott 60 dkg sóból, pár darab babérból és fél marék egész bor
További információk

Nyúlszalámi

Kép
Többször is írtam arról, hogy sajnos, nem egyszerű dolog Magyarhonban a nyuszihusit értékesíteni, - ha valaki tud tutitippet erről, írjon mailban az elérhetőségeimen - és Gordon Ramsay, Jamie Oliver neve és receptjei sem vonzanak kellő érdeklődőt egy magyar falusi vendéglátó konyhájába - a magyar nyúlvadast, somlai receptúrákat is ideértve. Be kell látnom, a nyulat inkább simogatni szeretik a vendégek, mint megenni. Legalábbis az a réteg, aki minket választ, mint romantikus, kandallós pici házikót , szinte a világ végén, mindentől távol. Csordogáljon persze a Bittva itten nem túl messze, ugribugri tapsifüleseket is lehessen látni a kies mezőkön...no de hogy megegyük őket...na ne má'!!! Így az a kevéske nyulacska, akit felnevelek, többnyire a saját tányéromban köt ki - Fefénél is tiltólistán vannak, próbáljam így rábeszélni a városi vendéget a fogyasztására... Legutóbb ezért egy olyan receptet próbáltam ki, ami nem főétel, hanem egy szalámiféle, tehát inkább a reggelizőasztalnál v
További információk

A jancsikályháról

Kép
Jancsikályha Szerencsepatkó ajtófélfán Első lépés a patkó megtisztítása Kedves bejárat-szerencsepatkóval Ehhez hasonló az enyém is Nemrég egy ismerősünk költöztetésekor kaptuk ajándékba ezt a gyönyörű öntöttvas jancsikályhát , amelynek a felújításába hamarosan belekezdek. Összegyűjtöttem egy pár rozsdás fémholmit (patkókat, virágtartót), s ezeket együttesen fogom rozsdamentesíteni, lecsiszolni, portalanítani, és átkenve megőrizni szépségüket még egy ideig. A patkók például átalakulnak szerencspatkóvá , és spirituális ajándéktárgyaink lesznek lószerető gyerekeknek, bohém felnőtteknek. No de a poszt a jancsikályháról szól, így összegyűjtöttem róla egy kis történelmet, lássatok csudát: Öntöttvas kályhákat már a XVI. századtól gyártottak Európa számos műhelyében. A különböző díszítőelemek valósággal burjánzottak a kályhákon. A díszítésen túl még feladatuk is volt, hiszen a kidomborodó, részletgazdag minták a felületnövelés célját is szolgálták, így a hő lea
További információk