A legdrágább játék? Néha egy marék kavics.

Kép
  Van valami, amit a Bodzásban újra és újra megfigyelünk. Megérkeznek a gyerekek. Az autóból előkerülnek a gondosan becsomagolt játékok, társasok, labdák, kütyük. Aztán alig telik el fél óra, és mind ott maradnak a szobában. Odakint ugyanis sokkal érdekesebb dolgok várnak. Egy marék kavics. Egy különös alakú bot. Néhány kiszáradt csigaház. Vadvirágok, tobozok, falevelek, makkok. Egy homokkupac vagy egy pocsolya. Ezekből készül a leves, a vár, a kincsesbánya, a varázspálca vagy éppen egy teljes mesebeli világ. A természetnek van egy különleges tulajdonsága: nem mondja meg, minek kell lennie egy kavicsnak. A gyerek fantáziája pedig pontosan ettől kezd szárnyalni. Órákig képesek a picik a kavicsokkal matatni, rendezgetni, vödörbe gyűjtögetni őket, vagy épp spirál alakba rendezgetni a fűben. Így tanítják meg a gyerekek nekünk, hogy néha a legjobb ajándék az a kis idő és szabadságérzés, hogy a játékunkat magunk találhatjuk ki. Felnőttként pedig elmélázhatunk azon, hogy a legszebb gyerek...
Megjegyzés küldése

Tavasz...természet...járvány idején

Azért az élet nem minden területe állt le a járvány idejére. Még a sokat gyötört Természet is megrázta magát és újraéledt, lüktet, látványos és illatos. Megnyugtató, pihentető ez a kicsattanó, virágpompás életigenlés.
Most különösen igyekszem átélni annak az örömét, hogy egy ilyen bájos, alig pár száz fős bakonyi településen élhetek, ahogy ezt sok tíz évvel ezelőtt elterveztük, és lassacskán megvalósítottuk - valósítjuk mind a mai napig. Élet- és életmód, körülöttünk a teremtett világ gyönyörűségei és mindaz, amit magunk teremtettünk a kezünk munkájával. Körülöttünk az állataink, a kert, a gyümölcsös, a folyamatos ismerkedés-tapasztalás egy elfeledettnek hitt tudományban, az élő-világban, amit nem az iskolában tanítottak. És azt se tanítják ma még, hogy hogyan lehet a leghétköznapibb dolgokban meglelni azt az elégedettséget, ami ma a boldogságkereső iskolákba tereli a népeket: mondja már meg egy guru hogyan lehetnék boldog? Mert talán ez az egyszerű elégedettség, az illúzióktól megfosztott "levés" az nem annyira tesztoszteron-növelő, izgalmas-pörgős, viszont hosszú távon mégis éltetőbb. És valóban nem hasonlít ahhoz a múló elégedettséghez, amikor az embert előléptetik a munkahelyén, céges autót kap, bónuszokat gyűjt.

Mondják, hogy túl leszünk ezen a krízisen, ki így-ki úgy. A megtisztulás-egyszerűsödés most egyszerűnek tűnik. De vajon el tudjuk-e dobni felesleges dolgainkat, azt az óriás bőröndünket, ami tele van kacattal, felesleges tárggyal, mentális teherrel? Tetszik Charlie Chaplin 70. szülinapján íródott idézete: "Amikor elkezdtem szeretni önmagam, felszabadítottam magam azok alól a dolgok alól, amik nem tettek jót az egészségemnek - ételek, emberek, dolgok, helyzetek, és minden ami elvitt önmagamtól"






Megjegyzések

  1. Holdgyöngy2020. május 3. 12:34

    Jók a fotók, s milyen igaza van Chaplinnek. Azért az eső sokat dobott a természeten, nagyon szenvedtek a növények, por volt minden,s kőkemény a föld. Igaz így is tette a dolgát, de a víztől tényleg igaz a mondás: felszabadult, életre kelt, megvídult.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Bodzás Vendégház Ganna2020. május 4. 1:29

      Mindig gyönyörű a tavasz eső után, és a zsenge zöldek párájának illata észbontó! Imádom!

      Törlés
  2. Zsuzsa2020. május 12. 4:17

    Remélem a fecskék igaziak. Most idén én is láttam már néhányat. Régebben Velencén a házunk előtt a dróton gyülekeztek mindig. Mostanában csak nagyon ritkán látok fecskét sajnos.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Bodzás Vendégház Ganna2020. május 12. 6:32

      Izgultunk miattuk, mert kb. két hét késéssel érkeztek a tavalyihoz képest, és azt olvastuk, hogy Görögországban tízezrével pusztultak el az akkori esős-viharos időjárás miatt a hozzánk érkező csapatokból. A mieink megérkeztek és boldogan vették birtokukba a fészkeiket.

      Törlés
  3. Kósa Márta2020. május 28. 21:26

    Megtisztulás.
    Ha az alapos kézmosás elsajátítása mellé lélekfürdőzés is társul valamit visszavehetünk, ami elveszettnek látszik.
    A természetes élet örömeit.

    VálaszTörlés
  4. Bodzás Vendégház Ganna2020. május 29. 6:20

    Ma olvastam ezt az idézetet egy blogban, nagyon ideillik: " az ember gyalulódik-e, csiszolódik-e ott legbelül. Ő maga, a mű, az ember. És megérti-e azt, hogy a munka célja nem a végtermék és nem a bevételmaximalizálás, amelyre Masanobu Fukuoka is rávilágított még a földdel való gazdálkodással kapcsolatban is: “A földdel való gazdálkodás legvégső célja nem a növénytermesztés, hanem az ember pallérozása, létezésének kiteljesítése.” Hogy megérti-e, hogy az ember a centroverzió, belőle indul ki az új teremtés"

    VálaszTörlés

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Füstölt nyúlcomb

Kép
Április óta készítünk füstölt pisztrángot a házilag gyártott füstölőnkkel, és a hideg füstön sajtjaimnak is igazi füstízt tudok már adni, így ritkábban használom a gyári füstaromát.. Egy ideje izgatott már a gondolat, hogy ha nem is disznósonkát, de nyúlcombot füstöljek a masinámmal. Így változatosabbá tehetem a nyúl- és egyéb ételeinket is. Azért a technológiát nem ismervén, nekiálltam kutakodni a neten, illetve érdeklődtem a faluban is, de meglepő módon, nagyon kevés információra bukkantam. A nyúlcomb füstölés úgy látszik még gyerekcipőben jár:))) A neten talált receptek sem adtak teljes leírást, és telefonos megkereséseimre is csak hímelő-hámoló megoldásokat kaptam, azaz, csak eseti próbálkozások voltak másoknál is. Így tehát, ha nem is teljesen, de a saját fantáziánkra kellett hagyatkoznunk a portéka előállításánál. Így álltunk neki: 16 db hátsó nyúlcombot 2 éjszakára páclébe tettem, ami 4 liter felforralt vízben oldott 60 dkg sóból, pár darab babérból és fél marék egész bor...
További információk

A zölddióról, befőzésről - terményeimről

Kép
Itt a zölddió-szezon, s mivel még sosem próbálkoztam ezzel a gyümölccsel, az idén belevágtam. A kertünkben lévő diófa terméséből annyit szedtem, hogy lekvárnak 3 nagy üvegbe valót negyedelve bepakoltam, és jelenleg a 9 napos érlelés fázisában leledzik, valamint egy 2 literes üvegynyi zölddiót szintén negyedelve és házi törköllyel felöntve likőrkészítésbe fogtam, az eredményről majd kb. karácsony táján fogok beszámolni. (Ha addig kukába nem kerül valamiért, de ezt ne adja'Isten, mert párom így is eléggé szívta a fogát a pálesz ilyetén "pazarlása" láttán) A meggy leszedve a környező fákról, a cseresznye esetében a seregélyek lettek a győztesek. A fóliában is szépen növöget a paprika, már szüreteltünk is róla. A paradicsom egyelőre virágzik, viszont tanulva a tavalyi tapasztalatból, bátrabban "fattyazom", nem hagyom sűrű, zöld bokrossá fejlődni és ebben segítségemre volt a River Cottage sorozat is, ahol Hugh paradicsomültetvényének gondozását mindig ár...
További információk

Egy gyerekkori kedvenc: "tejbe bümbülü"

Kép
A legkézelfoghatóbb, a mindennapjainkhoz szervesen kapcsolódó dolgokról nem jut eszünkbe sokszor, hogy hírértéke van... Azt hihetjük, hogy egy gasztroblogon - mi nem tartjuk magunkat annak - csak a kuriózumnak van helye, hisz a legegyszerűbbet úgyis tudja mindenki. Hát ez így is van, én mégis azt gondolom, hogy nem árt kicsit visszazökkenteni a táplálkozásunkat, a róla szóló írásokat a mindennapokhoz. Főleg, ha abban nincs megmerevedettség, ha az könnyed, és finom és tápláló! Ez az étel főleg férjeméknek volt a gyerekkori kedvencük, de készült a mi családunkban is, talán nem olyan sűrűn, mint anyósoméknál. A neve eredetéről nincs sok tudomásom: egyszerűen tejbe bümbülü. No és hogy lerántsam a leplet erről a csodáról, ez egy egyszerű krumplileves, némi sárgarépával és zöldséggel, sok friss petrezselyemmel és zellerzölddel. "Tudod anyu, azt a  bümbülü fehérlevest főzzed"- szólt a kívánalom, amikor megindult a nyálelválasztásunk és felcsendült a kérdést:  No mit főzzek ma ...
További információk