Nem búcsú, csak költözés

Kép
  Több mint tíz év. Több száz történet. Ez a blog sokkal több lett számomra, mint receptek, kerti képek vagy falusi pillanatok gyűjteménye. Itt nőtt fel velünk néhány kutya és macska, lovak, tyúkok, nyulak. Itt virágzott a bodza, érett a paradicsom, ropogott a sparhelt tüze, és itt mesélhettem el mindazt, amit a Bakony, Ganna és a falusi élet nap mint nap adott nekünk. Köszönöm, hogy ennyi éven át velem tartottatok. Most azonban elérkezett az idő egy kis változásra. Az Egy csepp falusi élet nem tűnik el – csak új otthonba költözik. A jövőben a történetek, receptek, gyógynövényes írások, kirándulóötletek és a Bodzás Vendégház mindennapjai már a megújult honlapunkon folytatódnak. A régi bejegyzések itt még egy ideig megmaradnak emléknek. Hiszen ezek együtt mesélik el az elmúlt évek történetét. De új fejezetet már az új oldalon írunk. Ha szeretnétek továbbra is velünk barangolni a Bakony ösvényein, benézni a kertbe, kipróbálni egy-egy receptet, vagy csak megállni néhány percre a roha...
Megjegyzés küldése

A Waldorf saláta története

Rég írtam gasztrobejegyzést, új ételt házunk tájáról. A mostani sem éppen vidéki étel, pláne nem magyarhonból. Azonban változik a világ, és benne a vendég, és a vendég által követett ételtrend. A hozzánk érkezők közt is bőven van olyan, aki önellátást választ,  de akad, aki a helyi specialitást keresi, és olyan is, aki a nemzetközi trendet követve az egészségesnek kikiáltott ételeket szeretné az étlapján. Így, ha nálunk keresgélnek az itt tartózkodás idejére menüt, képben kell lennünk ebben is. Viszont ezen nem görcsölünk, hisz nekünk is megvan az életmódunk-élettempónk, kajálási szokásunk, viszont érdeklődés esetén bevállalunk tőlünk szokatlan, néha ismeretlen főzést-készítést is, erről a vendég mindenképpen tud. Alapvetésünk, hogy nálunk a helyben megtermelt husiételeket keressék (nyúl-, kacsa-, liba-, tyúk), minden más alapanyag beszerzése a piacról történik.
Nos, mit is kell tudni a Waldorf salátáról, ami persze húsmentes, de nemzetközi hírnévnek örvend?
A saláta nem túl régi étek, megalkotója a new yorki Waldorf Astoria Hotel főpincére, Oscar Tschirky volt. Orosz származású szakember a konyhában, neki köszönhetjük az Ezersziget öntetet, és a tojást Benedict módra - erről majd később.
Fő alapanyaga az alma és a zeller, az eredeti receptből még hiányzott a dió, ez az 1920-as években került bele. Maga a saláta ugyan az elitnek készült, azonban gyorsan az ország kedvence lett, az amerikai otthonokban házilag, frissen készült majonézzel.
A neves new yorki hotelbe sok turista a mai napig szinte kizárólag ezért a fogásért látogat el.
A Waldorf saláta annyira ikonikus fogássá vált, hogy műalkotásokban is megjelent, például Cole Porter amerikai zeneszerző-énekes egyik dalában, Fred Astaire tánclépéseivel, Mahatma Gandhival említették együtt. Legismertebb megjelenése a brit Waczak szálló komédiasorozatban volt, ahol a Monty Python csoportból ismert John Cleese nem sok sikerrel próbálja szervírozni amerikai vendégeinek.
Alaprecept 4 személyre:
Pirított dió ( fél csésze durvára vágott dió + 1 db tojásfehérje + 1 ek. fűszerkeverék( paprika, édesköménymag, őrölt koriander) + 1 csésze cukor
Öntet: 1 csésze joghurt + 2 ek. majonéz + fehérbors
Saláta:  2 db ropogós alma, 2 ág szárzeller, 1 db citrom + salátalevelek, néhány nagyobb szőlőszem
Mi is elkészítettük egyszer, íme:
A posztot pedig itt olvashatjátok!

(Az okosságokat a Mindmegette családi receptmagazin eheti számából mazsoláztam)



Megjegyzések

  1. duende2018. március 2. 23:00

    Köszi, élmény volt! :) Még soha sem csináltam, de meghoztad a kedvem, ráadásul böjtölünk most Húsvétig. Szóval nézek ma szárzellert hozzá, alma és dió van itthon. :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Ganna2018. március 3. 4:27

      Örülök, hogy inspirálhattalak. Én pedig a Te böjti ételeidből merítek ötleteket a vegetáriánus vendégeinknek:)))Ezúton is köszönöm.

      Törlés
  2. duende2018. március 3. 5:26

    Szívesen :)

    VálaszTörlés

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

A zölddióról, befőzésről - terményeimről

Kép
Itt a zölddió-szezon, s mivel még sosem próbálkoztam ezzel a gyümölccsel, az idén belevágtam. A kertünkben lévő diófa terméséből annyit szedtem, hogy lekvárnak 3 nagy üvegbe valót negyedelve bepakoltam, és jelenleg a 9 napos érlelés fázisában leledzik, valamint egy 2 literes üvegynyi zölddiót szintén negyedelve és házi törköllyel felöntve likőrkészítésbe fogtam, az eredményről majd kb. karácsony táján fogok beszámolni. (Ha addig kukába nem kerül valamiért, de ezt ne adja'Isten, mert párom így is eléggé szívta a fogát a pálesz ilyetén "pazarlása" láttán) A meggy leszedve a környező fákról, a cseresznye esetében a seregélyek lettek a győztesek. A fóliában is szépen növöget a paprika, már szüreteltünk is róla. A paradicsom egyelőre virágzik, viszont tanulva a tavalyi tapasztalatból, bátrabban "fattyazom", nem hagyom sűrű, zöld bokrossá fejlődni és ebben segítségemre volt a River Cottage sorozat is, ahol Hugh paradicsomültetvényének gondozását mindig ár...
További információk

Füstölt nyúlcomb

Kép
Április óta készítünk füstölt pisztrángot a házilag gyártott füstölőnkkel, és a hideg füstön sajtjaimnak is igazi füstízt tudok már adni, így ritkábban használom a gyári füstaromát.. Egy ideje izgatott már a gondolat, hogy ha nem is disznósonkát, de nyúlcombot füstöljek a masinámmal. Így változatosabbá tehetem a nyúl- és egyéb ételeinket is. Azért a technológiát nem ismervén, nekiálltam kutakodni a neten, illetve érdeklődtem a faluban is, de meglepő módon, nagyon kevés információra bukkantam. A nyúlcomb füstölés úgy látszik még gyerekcipőben jár:))) A neten talált receptek sem adtak teljes leírást, és telefonos megkereséseimre is csak hímelő-hámoló megoldásokat kaptam, azaz, csak eseti próbálkozások voltak másoknál is. Így tehát, ha nem is teljesen, de a saját fantáziánkra kellett hagyatkoznunk a portéka előállításánál. Így álltunk neki: 16 db hátsó nyúlcombot 2 éjszakára páclébe tettem, ami 4 liter felforralt vízben oldott 60 dkg sóból, pár darab babérból és fél marék egész bor...
További információk

Egy gyerekkori kedvenc: "tejbe bümbülü"

Kép
A legkézelfoghatóbb, a mindennapjainkhoz szervesen kapcsolódó dolgokról nem jut eszünkbe sokszor, hogy hírértéke van... Azt hihetjük, hogy egy gasztroblogon - mi nem tartjuk magunkat annak - csak a kuriózumnak van helye, hisz a legegyszerűbbet úgyis tudja mindenki. Hát ez így is van, én mégis azt gondolom, hogy nem árt kicsit visszazökkenteni a táplálkozásunkat, a róla szóló írásokat a mindennapokhoz. Főleg, ha abban nincs megmerevedettség, ha az könnyed, és finom és tápláló! Ez az étel főleg férjeméknek volt a gyerekkori kedvencük, de készült a mi családunkban is, talán nem olyan sűrűn, mint anyósoméknál. A neve eredetéről nincs sok tudomásom: egyszerűen tejbe bümbülü. No és hogy lerántsam a leplet erről a csodáról, ez egy egyszerű krumplileves, némi sárgarépával és zöldséggel, sok friss petrezselyemmel és zellerzölddel. "Tudod anyu, azt a  bümbülü fehérlevest főzzed"- szólt a kívánalom, amikor megindult a nyálelválasztásunk és felcsendült a kérdést:  No mit főzzek ma ...
További információk