Nem búcsú, csak költözés

Kép
  Több mint tíz év. Több száz történet. Ez a blog sokkal több lett számomra, mint receptek, kerti képek vagy falusi pillanatok gyűjteménye. Itt nőtt fel velünk néhány kutya és macska, lovak, tyúkok, nyulak. Itt virágzott a bodza, érett a paradicsom, ropogott a sparhelt tüze, és itt mesélhettem el mindazt, amit a Bakony, Ganna és a falusi élet nap mint nap adott nekünk. Köszönöm, hogy ennyi éven át velem tartottatok. Most azonban elérkezett az idő egy kis változásra. Az Egy csepp falusi élet nem tűnik el – csak új otthonba költözik. A jövőben a történetek, receptek, gyógynövényes írások, kirándulóötletek és a Bodzás Vendégház mindennapjai már a megújult honlapunkon folytatódnak. A régi bejegyzések itt még egy ideig megmaradnak emléknek. Hiszen ezek együtt mesélik el az elmúlt évek történetét. De új fejezetet már az új oldalon írunk. Ha szeretnétek továbbra is velünk barangolni a Bakony ösvényein, benézni a kertbe, kipróbálni egy-egy receptet, vagy csak megállni néhány percre a roha...

Bölcső és fejfa

Oly régen próbálkozom már e poszt megírásával. Egy asztalosműhely munkái között időről-időre megjelennek a születéssel és elmúlással kapcsolatos famunkák is, úgy mint a bölcső és a fejfa is. Egyes műhelyek ráállnak e viszonylag folyamatos munkát adó termékek gyártására, mások - mint mi is - időnként kapunk ilyen megbízásokat. A fa nem időt álló: rendszeres gondoskodást, ápolást igényel. Talán ez az oka annak, hogy világunkban a kő, a márvány, előkelőbb helyet kapott a sírkertekben. És így volt ez akár az ókorig visszamenőleg is, hisz a hieroglifák nagy része is kőbe - és nem fába volt vésve. A bölcső persze nemigen készülhet kőből, viszont nagyon rövid a használati ideje, hisz csupán a baba felüléséig jelent biztonságos közeget. Valószínűleg ez is az oka annak, hogy hosszú évtizedekre kiesett a forgalomból, hisz a gyermekvállalásnál-nevelésnél is fontos szemponttá vált a kifizetődés. Márpedig egy újszülött fekhelyénél az a kifizetődő, ha minél tovább használhatja a gyermek, s így váltak keresetté azok a rácsos babaágyak, amelyek később önálló, rács nélküli fekhellyé alakíthatóak. A célszerűséget nem is akarnám megkérdőjelezni, azonban egyre több tanulmány lát napvilágot azzal kapcsolatban, hogy egy megszületett csecsemőnek mekkora szüksége van még az anyaméhben is tapasztalható ringató mozgásra. E mozgás kihat az idegrendszerére, s ezen túl a mozgásfejlődésére is. A sok-sok ringatásban részesülő babák kiegyensúlyozottabbak, mozgáskoordinációjukban fejlettebbek ebben nem részesülő társaiknál. Így talán örvendetesnek is nevezhetnénk a régi, elfeledett bababútorok - mint a bölcső is - iránti felélénkült érdeklődést. Nálunk egy padlásról "lementett" darab újrafeldolgozása történt meg, egy gannai család megszaporodása ürügyén, ahol a leendő "keresztmama"? gondoskodott e bútordarab felújításáról, s jelentem, a bölcső már használatban is van:)))
A fejfáról - mint az elmúlás illetve az emlékezés megörökítőjéről következő posztomban írok.

Megjegyzések

  1. Nagyon szép a felújított bölcső, szerintem sokkal értékesebb, mint egy boltban vásárolt ágy. Minden jót a kisbabának és a keresztmamának!

    VálaszTörlés
  2. Szerintem a leendő és újdonsült szülők nagy többségében nem a kifizetődés és praktikusság alapján vásárolnak gyermeküknek ezt-azt. Volt szerencsém egy ideig egy nagy láncolatú babaáruházban dolgozni, ahol elképesztő árukkal halmozTák el a vásárlókat, akik élve a lehetőséggel mindent meg is vettek. Iszonyú pénzeket elköltenek, még azok a családok is, akik egyébként nem állnak jó anyagi körülmények között. Én azt gondolom, hogy az emberek fejében keresendő a gond.
    Nagyon szép lett a bölcső! Én bizakodó vagyok, egyre többen igényt tartanak a régi, hagyományos tárgyak iránt, akár mai "köntösbe" csomagolva is.

    VálaszTörlés

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

A zölddióról, befőzésről - terményeimről

Füstölt nyúlcomb

Egy gyerekkori kedvenc: "tejbe bümbülü"